Siracide 18

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Qui vivit in aeternum, creavit omnia simul. Deus solus iustificabitur et manet invictus rex in aeternum.	1 Aki örökké él, az teremtett mindent egyaránt. Egyedül Isten az igaz, aki győzhetetlen király marad örökké.
2 Quis sufficit enarrare opera illius?	2 Ki győzi elbeszélni az ő műveit,
3 Et quis investigabit magnalia eius?	3 és ki vizsgálja át nagy alkotásait?
4 Virtutem autem magnitudinis eius quis enuntiabit? Aut quis adiciet enarrare misericordiam eius?	4 Ki tudná kifejezni hatalma nagyságát, és ezenfelül még ki írná le az ő irgalmasságát?
5 Non est minuere neque adicere nec est invenire magnalia Dei;	5 Nem lehet elvenni belőle, sem hozzátenni, sem kifürkészni Isten nagy csodáit!
6 cum consummaverit homo, tunc incipiet et, cum quieverit, aporiabitur.	6 Amikor bevégzi az ember, akkor kezdi csak, és amikor abbahagyja, zavarba jön.
7 Quid est homo, quis defectus, et quae est utilitas illius? Et quid est bonum, aut quid nequam illius?	7 Mi az ember, és mi a haszna, mi jó és mi rossz őbenne?
8 Numerus dierum hominum ut multum centum anni, quasi gutta aquae maris deputati sunt, et sicut calculus arenae, sic exigui anni in die aevi.	8 Az ember napjainak száma, ha sokra megy, száz esztendő: mint a csepp a tenger vizéhez mérve, mint a porszem a homokban, olyan csekélyek esztendei az örökkévalóság mellett.
9 Propter hoc patiens est Deus in illis et effundit super eos misericordiam suam.	9 Ezért van Isten türelemmel hozzájuk, és árasztja rájuk irgalmát,
10 Vidit praesumptionem cordis eorum, quoniam mala est; et cognovit subversionem illorum, quoniam nequam est.	10 látja, hogy rossz az, amire szívük várakozik, és tudja, hogy sivár az enyészetük,
11 Ideo adimplevit propitiationem suam in illis et ostendit eis viam aequitatis.	11 ezért öregbítette irgalmát irányukban, és mutatta meg nekik a helyes utat.
12 Miseratio hominis circa proximum suum, misericordia autem Dei super omnem carnem.	12 Az ember a testvére iránt van részvéttel, Isten irgalma azonban kiterjed minden élőlényre.
13 Qui reprehendit, docet et erudit quasi pastor dirigens gregem suum.	13 Ő megkönyörül, tanítja és oktatja őket, mint a pásztor a nyáját.
14 Miseretur excipientibus doctrinam miserationis et festinantibus in iudiciis eius.	14 Megkönyörül azon, aki elfogadja kegyes intelmeit, és sietve teljesíti törvényeit.
15 Fili, in bonis non des querelam et in omni dato non des tristitiam verbi mali.	15 Fiam! Ne toldd meg a jótettet szemrehányással, és ne fűzz bántó, rossz szót semmilyen adományodhoz.
16 Nonne ardorem refrigerabit ros? Sic et verbum melius quam datum.	16 Nemde a harmat enyhíti a hőséget!? Így a szép szó jobb még az ajándéknál is.
17 Nonne ecce verbum super datum bonum? Sed utraque cum homine gratioso.	17 Nem ér-e többet a szép szó a jó adománynál? De a jótékony ember mindegyikkel szolgál.
18 Stultus acriter improperabit, et datus indisciplinati tabescere facit oculos.	18 A balga kemény szemrehányást tesz, s az irigynek adományától kicsordul az ember szeme.
19 Ante iudicium para advocatum tibi et, antequam loquaris, disce.	19 Ítélet előtt keress magadnak igazolást, és mielőtt szólnál, tanulj!
20 Ante languorem adhibe medicinam et ante iudicium interroga teipsum et in hora visitationis invenies propitiationem.	20 Még a betegség előtt ápold magadat, és ítélet előtt vizsgáld meg magadat, akkor engesztelést találsz Isten színe előtt.
21 Ante languorem humilia te et in tempore peccati ostende conversionem tuam.	21 Betegség előtt alázd meg magadat, és betegség alatt mutass megtérést!
22 Non sinas te impediri reddere votum tempore opportuno et ne tardes usque ad mortem iustificari, quoniam merces Dei manet in aeternum.	22 Ne tartsd vissza magad az állandó imádságtól, és ne restelld mindhalálig keresni az igazulást, mert Isten jutalma örökre megmarad.
23 Ante votum praepara animam tuam et noli esse quasi homo, qui tentat Dominum.	23 Ima előtt készítsd elő lelkedet, és ne légy olyan, mint az ember, aki kísérti Istent.
24 Memento irae in die consummationis et, suo tempore, retributionis in conversione faciei.	24 Gondolj a végnap haragjára, a megtorlás idejére, amikor Isten elfordítja arcát!
25 Memento famis in tempore abundantiae et necessitatum paupertatis in die divitiarum.	25 Gondolj a nélkülözésre a bőség idején, s a szegénység nyomorára a gazdagság napján!
26 A mane usque ad vesperam mutatur tempus, et haec omnia citata in oculis Dei.	26 Reggeltől estig változik az időjárás, gyorsan történik mindez Isten szeme előtt.
27 Homo sapiens in omnibus metuet et in diebus delictorum cavebit a malitia.	27 A bölcs ember óvatos mindenben, s a bűnök napjain őrizkedik a restségtől.
28 Omnis astutus agnoscit sapientiam et invenienti eam dabit confessionem.	28 Minden értelmes elsajátítja a bölcsességet, és magasztalja azt, aki elérte.
29 Sensati in verbis et ipsi sapienter egerunt et intellexerunt veritatem et iustitiam et effuderunt tamquam pluviam proverbia et iudicia.	29 Akik jártasak a mondásokban, maguk is bölcsen cselekszenek, értenek ahhoz, mi igaz és helyes, és mint az esőt, ontják a mondásokat és döntéseket.
30 De continentia animae. Post concupiscentias tuas non eas et a voluptatibus tuis te contine;	30 Ne indulj vágyaid után, és tartsd vissza magadat kívánságodtól;
31 si praestes animae tuae beneplacitum concupiscentiae, faciet te in gaudium inimicis tuis.	31 ha engedsz lelked vágyainak, kárörömmel néznek ellenségeid.
32 Ne oblecteris in multa epulatione; duplex enim portio est paupertas illius.	32 Ne gyönyörködj izgalmakban, legyenek bár csekélyek, mert élvezetük szokássá válik.
33 Ne fueris ganeo et potator, cum nihil tibi est in sacculo: eris enim invidus vitae tuae.	33 Ne tedd magadat koldussá kölcsönpénzből adott lakomákkal, amikor semmi sincs erszényedben, mert így megunod még életedet!