Giobbe 30

BIBBIA CEI 1974	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ora invece si ridono di me i più giovani di me in età, i cui padri non avrei degnato di mettere tra i cani del mio gregge.	1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!
2 Anche la forza delle loro mani a che mi giova? Hanno perduto ogni vigore;	2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,
3 disfatti dalla indigenza e dalla fame, brucano per l'arido deserto,	3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,
4 da lungo tempo regione desolata, raccogliendo l'erba salsa accanto ai cespugli e radici di ginestra per loro cibo.	4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,
5 Cacciati via dal consorzio umano, a loro si grida dietro come al ladro;	5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.
6 sì che dimorano in valli orrende, nelle caverne della terra e nelle rupi.	6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;
7 In mezzo alle macchie urlano e sotto i roveti si adunano;	7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;
8 razza ignobile, anzi razza senza nome, sono calpestati più della terra.	8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.
9 Ora io sono la loro canzone, sono diventato la loro favola!	9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.
10 Hanno orrore di me e mi schivano e non si astengono dallo sputarmi in faccia!	10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,
11 Poiché egli ha allentato il mio arco e mi ha abbattuto, essi han rigettato davanti a me ogni freno.	11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.
12 A destra insorge la ragazzaglia; smuovono i miei passi e appianano la strada contro di me per perdermi.	12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,
13 Hanno demolito il mio sentiero, cospirando per la mia disfatta e nessuno si oppone a loro.	13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.
14 Avanzano come attraverso una larga breccia, sbucano in mezzo alle macerie.	14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.
15 I terrori si sono volti contro di me; si è dileguata, come vento, la mia grandezza e come nube è passata la mia felicità.	15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.
16 Ora mi consumo e mi colgono giorni d'afflizione.	16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.
17 Di notte mi sento trafiggere le ossa e i dolori che mi rodono non mi danno riposo.	17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.
18 A gran forza egli mi afferra per la veste, mi stringe per l'accollatura della mia tunica.	18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.
19 Mi ha gettato nel fango: son diventato polvere e cenere.	19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.
20 Io grido a te, ma tu non mi rispondi, insisto, ma tu non mi dai retta.	20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.
21 Tu sei un duro avversario verso di me e con la forza delle tue mani mi perseguiti;	21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.
22 mi sollevi e mi poni a cavallo del vento e mi fai sballottare dalla bufera.	22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.
23 So bene che mi conduci alla morte, alla casa dove si riunisce ogni vivente.	23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.
24 Ma qui nessuno tende la mano alla preghiera, né per la sua sventura invoca aiuto.	24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!
25 Non ho pianto io forse con chi aveva i giorni duri e non mi sono afflitto per l'indigente?	25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.
26 Eppure aspettavo il bene ed è venuto il male, aspettavo la luce ed è venuto il buio.	26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.
27 Le mie viscere ribollono senza posa e giorni d'affanno mi assalgono.	27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.
28 Avanzo con il volto scuro, senza conforto, nell'assemblea mi alzo per invocare aiuto.	28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.
29 Sono divenuto fratello degli sciacalli e compagno degli struzzi.	29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.
30 La mia pelle si è annerita, mi si stacca e le mie ossa bruciano dall'arsura.	30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.
31 La mia cetra serve per lamenti e il mio flauto per la voce di chi piange.	31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!