Giobbe 16

BIBBIA CEI 1974	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Allora rispose:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 Ne ho udite già molte di simili cose! Siete tutti consolatori molesti.	2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!
3 Non avran termine le parole campate in aria? O che cosa ti spinge a rispondere così?	3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?
4 Anch'io sarei capace di parlare come voi, se voi foste al mio posto: vi affogherei con parole e scuoterei il mio capo su di voi.	4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!
5 Vi conforterei con la bocca e il tremito delle mie labbra cesserebbe.	5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.
6 Ma se parlo, non viene impedito il mio dolore; se taccio, che cosa lo allontana da me?	6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.
7 Ora però egli m'ha spossato, fiaccato, tutto il mio vicinato mi è addosso;	7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.
8 si è costituito testimone ed è insorto contro di me: il mio calunniatore mi accusa in faccia.	8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;
9 La sua collera mi dilania e mi perseguita; digrigna i denti contro di me, il mio nemico su di me aguzza gli occhi.	9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;
10 Spalancano la bocca contro di me, mi schiaffeggiano con insulti, insieme si alleano contro di me.	10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.
11 Dio mi consegna come preda all'empio, e mi getta nelle mani dei malvagi.	11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.
12 Me ne stavo tranquillo ed egli mi ha rovinato, mi ha afferrato per il collo e mi ha stritolato; ha fatto di me il suo bersaglio.	12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.
13 I suoi arcieri mi circondano; mi trafigge i fianchi senza pietà, versa a terra il mio fiele,	13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.
14 mi apre ferita su ferita, mi si avventa contro come un guerriero.	14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.
15 Ho cucito un sacco sulla mia pelle e ho prostrato la fronte nella polvere.	15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.
16 La mia faccia è rossa per il pianto e sulle mie palpebre v'è una fitta oscurità.	16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.
17 Non c'è violenza nelle mie mani e pura è stata la mia preghiera.	17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.
18 O terra, non coprire il mio sangue e non abbia sosta il mio grido!	18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.
19 Ma ecco, fin d'ora il mio testimone è nei cieli, il mio mallevadore è lassù;	19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!
20 miei avvocati presso Dio sono i miei lamenti, mentre davanti a lui sparge lacrime il mio occhio,	20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.
21 perché difenda l'uomo davanti a Dio, come un mortale fa con un suo amico;	21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!
22 poiché passano i miei anni contati e io me ne vado per una via senza ritorno.	22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.