Vangelo secondo Matteo 22

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Et respondens Iesus dixit ite rum in parabolis eis dicens:	1 Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk:
2 “ Similefactum est regnum caelorum homini regi, qui fecit nuptias filio suo.	2 »Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített fiának.
3 Et misitservos suos vocare invitatos ad nuptias, et nolebant venire.	3 Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni.
4 Iterum misitalios servos dicens: “Dicite invitatis: Ecce prandium meum paravi, tauri meiet altilia occisa, et omnia parata; venite ad nuptias”.	4 Ekkor más szolgákat küldött ezekkel a szavakkal: ‘Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre.’
5 Illi autemneglexerunt et abierunt, alius in villam suam, alius vero ad negotiationem suam;	5 De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után,
6 reliqui vero tenuerunt servos eius et contumelia affectos occiderunt.	6 a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték.
7 Rex autem iratus est et, missis exercitibus suis, perdidit homicidas illos etcivitatem illorum succendit.	7 Haragra gerjedt erre a király, s elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztította, a városukat pedig felégette.
8 Tunc ait servis suis: “Nuptiae quidem parataesunt, sed qui invitati erant, non fuerunt digni;	8 Azután azt mondta a szolgáinak: ‘A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
9 ite ergo ad exitus viarum, etquoscumque inveneritis, vocate ad nuptias”.	9 Menjetek hát ki a bekötő utakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.’
10 Et egressi servi illi in vias,congregaverunt omnes, quos invenerunt, malos et bonos; et impletae sunt nuptiaediscumbentium.	10 A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel.
11 Intravit autem rex, ut videret discumbentes, et vidit ibihominem non vestitum veste nuptiali	11 Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve.
12 et ait illi: “Amice, quomodo hucintrasti, non habens vestem nuptialem?”. At ille obmutuit.	12 Azt mondta neki: ‘Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?’ Az nem szólt semmit.
13 Tunc dixit rexministris: “Ligate pedes eius et manus et mittite eum in tenebras exteriores:ibi erit fletus et stridor dentium”.	13 Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: ‘Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!’
14 Multi enim sunt vocati, pauci veroelecti ”.	14 Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.«
15 Tunc abeuntes pharisaei consilium inierunt, ut caperent eum in sermone.	15 Ekkor a farizeusok elmentek és kitervelték, hogy hogyan csalják őt tőrbe szóval.
16 Etmittunt ei discipulos suos cum herodianis dicentes: “ Magister, scimus quiaverax es et viam Dei in veritate doces, et non est tibi cura de aliquo; non enimrespicis personam hominum.	16 Odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal és azt mondták neki: »Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy és az Isten útját az igazság szerint tanítod, nem törődsz senkivel, mert nem nézed az emberek személyét.
17 Dic ergo nobis quid tibi videatur: Licet censumdare Caesari an non? ”.	17 Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?«
18 Cognita autem Iesus nequitia eorum, ait: “ Quidme tentatis, hypocritae?	18 Jézus azonban felismerte gonoszságukat és így szólt: »Miért kísértetek engem, ti képmutatók!
19 Ostendite mihi nomisma census ”. At illiobtulerunt ei denarium.	19 Mutassátok meg nekem az adópénzt!« Azok odahoztak neki egy dénárt.
20 Et ait illis: “ Cuius est imago haec etsuprascriptio? ”.	20 Ekkor megkérdezte tőlük: »Kié ez a kép és a felirat?«
21 Dicunt ei: “ Caesaris ”. Tunc ait illis: “ Redditeergo, quae sunt Caesaris, Caesari et, quae sunt Dei, Deo ”.	21 Azt felelték neki: »A császáré.« Erre azt mondta nekik: »Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.«
22 Et audientesmirati sunt et, relicto eo, abierunt.	22 Azok ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt és elmentek.
23 In illo die accesserunt ad eum sadducaei, qui dicunt non esse resurrectionem,et interrogaverunt eum	23 Azon a napon odamentek hozzá a szaddúceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt:
24 dicentes: “ Magister, Moyses dixit, si quis mortuusfuerit non habens filios, ut ducat frater eius uxorem illius et suscitet semenfratri suo.	24 »Mester! Mózes azt mondta: ‘Ha valaki meghal gyermekek nélkül, akkor a testvére vegye magához a feleségét, és támasszon utódot testvérének’ .
25 Erant autem apud nos septem fratres: et primus, uxore ducta,defunctus est et non habens semen reliquit uxorem suam fratri suo;	25 Nos, volt nálunk hét testvér. Az első megnősült, de meghalt, és nem lévén utóda, ráhagyta a feleségét a testvérére.
26 similitersecundus et tertius usque ad septimum.	26 Hasonlóan a második és a harmadik is, sőt, mind a hét.
27 Novissime autem omnium mulier defunctaest.	27 Mindnyájuk után pedig meghalt az asszony is.
28 In resurrectione ergo cuius erit de septem uxor? Omnes enim habuerunteam ”.	28 A feltámadáskor melyiknek lesz a felesége a hét közül? Hiszen mindegyiké volt.«
29 Respondens autem Iesus ait illis: “ Erratis nescientes Scripturasneque virtutem Dei;	29 Jézus így válaszolt nekik: »Tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát.
30 in resurrectione enim neque nubent neque nubentur, sedsunt sicut angeli in caelo.	30 A feltámadottak ugyanis nem nősülnek, és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.
31 De resurrectione autem mortuorum non legistis,quod dictum est vobis a Deo dicente:	31 Nem olvastátok a halottak feltámadásáról, amit Isten mondott nektek:
32 “Ego sum Deus Abraham et Deus Isaac etDeus Iacob”? Non est Deus mortuorum sed viventium ”.	32 ‘Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?’ Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.«
33 Et audientes turbaemirabantur in doctrina eius.	33 Mikor a tömeg ezt meghallotta, csodálkozott a tanításán.
34 Pharisaei autem audientes quod silentium imposuisset sadducaeis, conveneruntin unum.	34 Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szaddúceusokat elnémította, összegyűltek egy csoportba,
35 Et interrogavit unus ex eis legis doctor tentans eum:	35 és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte tőle:
36 “Magister, quod est mandatum magnum in Lege? ”.	36 »Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?«
37 Ait autem illi: “ DiligesDominum Deum tuum in toto corde tuo et in tota anima tua et in tota mente tua:	37 Ő azt felelte neki: »‘Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből’ .
38 hoc est magnum et primum mandatum.	38 Ez a legnagyobb, az első parancs.
39 Secundum autem simile est huic: Diligesproximum tuum sicut teipsum.	39 A második hasonló ehhez: ‘Szeresd felebarátodat, mint önmagadat’ .
40 In his duobus mandatis universa Lex pendet etProphetae ”.	40 Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.«
41 Congregatis autem pharisaeis, interrogavit eos Iesus	41 Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus megkérdezte őket:
42 dicens: “ Quid vobis videtur de Christo? Cuius filius est? ”. Dicunt ei: “David ”.	42 »Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia ő?« Azt felelték neki: »Dávidé.«
43 Ait illis: “ Quomodo ergo David in Spiritu vocat eum Dominumdicens:	43 Erre megkérdezte tőlük: »Akkor Dávid miért hívja őt a Lélek által Úrnak, amikor így szól:
44 “Dixit Dominus Domino meo: Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos sub pedibus tuis”?	44 ‘Így szól az Úr az én Uramhoz: Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet’.
45 Si ergo David vocat eum Dominum, quomodo filius eius est? ”.	45 Ha tehát Dávid Úrnak hívja őt, hogyan lehet az ő fia?«
46 Et nemopoterat respondere ei verbum, neque ausus fuit quisquam ex illa die eum ampliusinterrogare.	46 Senki sem tudott válaszolni neki egy szót sem, és attól a naptól fogva senki nem merte őt többé kérdezni.