Siracide 17

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Deus creavit de terra hominem et secundum imaginem suam fecit illum;	1 Isten az embert földből teremtette, a maga képére alkotta,
2 et iterum convertit illum in ipsam et secundum se vestivit illum virtute.	2 és úgy rendelte, hogy ismét azzá változzék. Felruházta őt a magáéhoz hasonló erővel,
3 Numerum dierum et tempus dedit illi et dedit illi potestatem eorum, quae sunt super terram.	3 meghatározta napjai számát és idejét, s uralmat adott neki minden fölött a földön.
4 Posuit timorem illius super omnem carnem, ut dominaretur bestiarum et volatilium.	4 Félelmetessé tette őt minden élő előtt, hogy uralkodjék az állatokon és a madarakon.
5 Creavit illis consilium et linguam et oculos et aures et cor dedit illis excogitandi et disciplina intellectus replevit illos.	5 Hozzá hasonló segítőt teremtett belőle, és adott nekik megfontolást és nyelvet, szemet és fület, szívet adott nekik a gondolkodásra, és betöltötte őket bölcs okossággal.
6 Creavit illis scientiam spiritus, sensu implevit cor illorum et mala et bona ostendit illis.	6 A szellem tudásával látta el őket, értelemmel töltötte be szívüket, és megmutatta nekik, mi a rossz és mi a jó.
7 Posuit timorem suum super corda illorum ostendens illis magnalia operum suorum	7 Szemét a szívükbe helyezte, hogy megmutassa nekik művei nagyságát,
8 et dedit illis gloriari in mirabilibus illius, ut nomen sanctificationis collaudent et magnalia enarrent operum eius.	8 ők pedig magasztalják a szent nevet, dicsekedjenek csodáival, és beszéljék el művei nagyságát.
9 Addidit illis disciplinam et legem vitae hereditavit illos.	9 Ezenfelül tudást adott nekik, s az élet törvényét adta nekik örökrészül.
10 Testamentum aeternum constituit cum illis et iustitiam et iudicia sua ostendit illis.	10 Örök szövetségre lépett velük, kijelentette nekik a jogot és az ő törvényeit.
11 Et magnalia honoris eius vidit oculus illorum, et honorem vocis eius audierunt aures illorum, et dixit illis: “ Attendite ab omni iniquo ”.	11 Látta szemük az ő dicső fenségét, és hallgatta fülük az ő fölséges hangját. Azt mondta nekik: »Óvjátok magatokat minden gonosztól!«
12 Et mandavit illis unicuique de proximo suo.	12 És parancsokat adott nekik, mindenkinek a társára nézve.
13 Viae illorum coram ipso sunt semper: non sunt absconsae ab oculis ipsius.	13 Útjaik előtte vannak mindenkor, és nincsenek elrejtve szeme elől.
14 In unamquamque gentem praeposuit rectorem,	14 Fejedelmet rendelt minden nép fölé,
15 et pars Dei Israel factus est.	15 de Izrael az Úrnak lett nyilvánvaló örökrésze.
16 Et omnia opera illorum velut sol in conspectu eius; et oculi eius sine intermissione inspicientes in viis eorum.	16 Minden tettük úgy áll Isten színe előtt, mint a nap, és szeme folyton útjaikat nézi.
17 Non sunt absconsae iniquitates illorum et omnia peccata eorum in conspectu Dei.	17 Nincsenek elrejtve bűnös szövetségeik, és minden bűnük az Úr előtt van.
18 Eleemosyna viri quasi signaculum cum ipso, et gratiam hominis quasi pupillam conservabit.	18 Olyan előtte a férfi alamizsnája, mint a pecsétgyűrű, s úgy őrzi az ember jótettét, mint a szeme fényét.
19 Et postea resurget et retribuet illis et retributionem unicuique in caput ipsorum convertet.	19 Később pedig felkel és jutalmat oszt mindegyiküknek a fejére, és van, akit elvisz a föld mélyébe.
20 Paenitentibus autem dedit viam reditus et confirmavit deficientes sustinere et destinavit illis sortem veritatis.	20 A bűnbánóknak azonban utat ad az igazsághoz; bátorítja a csüggedőket, s az igazság sorsát rendeli nekik.
21 Convertere ad Dominum et relinque peccata tua;	21 Térj az Úrhoz, és hagyd el bűneidet,
22 precare ante faciem Domini et minue offendicula.	22 könyörögj az Úr színe előtt, és kisebbítsd a botlást!
23 Revertere ad Altissimum et avertere ab iniustitia tua et nimis odito exsecrationem.	23 Térj az Úrhoz, hagyj fel törvénysértéseddel, és gyűlöld mindenek fölött az utálatosságot!
24 Et cognosce iustitias et iudicia Dei et sta in sorte propositionis et orationis altissimi Dei.	24 Ismerd meg Isten törvényét és parancsait, légy állandó megszabott hivatásodban: a fölséges Isten imádásában;
25 Altissimum quis laudabit in inferis pro vivis et dantibus confessionem Deo?	25 tarts a szent nemzetséggel, azokkal, akik élnek és magasztalják Istent!
26 Non demoreris in errore impiorum; ante mortem confitere: a mortuo, quasi nihil sit, perit confessio.	26 Ne légy megrögzött az istentelenek tévedésében! Halálod előtt mondj dicséretet, mert a halott számára a dicséret semmivé foszlik.
27 Confiteberis vivens, vivus et sanus confiteberis et laudabis Deum et gloriaberis in miserationibus illius.	27 Még életedben zengj dicséretet, amíg élsz és virulsz, dicsőítsd és magasztald Istent, és dicsekedj az ő irgalmasságával!
28 Quam magna misericordia Domini, et propitiatio illius convertentibus ad se!	28 Mily nagy az Úrnak irgalmassága, és irgalma azokhoz, akik hozzá térnek!
29 Nec enim omnia possunt esse in hominibus, quoniam non est immortalis filius hominis.	29 Mert nem lehet meg minden az emberekben, hisz az ember fia nem halhatatlan, és hiú gonoszságban tetszeleg.
30 Quid lucidius sole? Et hic deficiet. Aut quid nequius quam quod excogitavit caro et sanguis? Et hoc arguetur.	30 Mi fényesebb a napnál? S az mégis elsötétül! Van-e haszontalanabb, mint amit hús és vér kigondol? De el is veszi büntetését!
31 Virtutem altitudinis caeli ipse conspicit, et omnes homines terra et cinis.	31 Ügyel ő még a magas mennynek seregére is, az emberek pedig mindannyian csak por és hamu!