Giobbe 4

BIBBIA CEI 1974	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Elifaz il Temanita prese la parola e disse:	1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:
2 Se si tenta di parlarti, ti sarà forse gravoso? Ma chi può trattenere il discorso?	2 »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?
3 Ecco, tu hai istruito molti e a mani fiacche hai ridato vigore;	3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,
4 le tue parole hanno sorretto chi vacillava e le ginocchia che si piegavano hai rafforzato.	4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.
5 Ma ora questo accade a te e ti abbatti; capita a te e ne sei sconvolto.	5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!
6 La tua pietà non era forse la tua fiducia e la tua condotta integra, la tua speranza?	6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?
7 Ricordalo: quale innocente è mai perito e quando mai furon distrutti gli uomini retti?	7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?
8 Per quanto io ho visto, chi coltiva iniquità, chi semina affanni, li raccoglie.	8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;
9 A un soffio di Dio periscono e dallo sfogo della sua ira sono annientati.	9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.
10 Il ruggito del leone e l'urlo del leopardo e i denti dei leoncelli sono frantumati.	10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!
11 Il leone è perito per mancanza di preda e i figli della leonessa sono stati dispersi.	11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.
12 A me fu recata, furtiva, una parola e il mio orecchio ne percepì il lieve sussurro.	12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;
13 Nei fantasmi, tra visioni notturne, quando grava sugli uomini il sonno,	13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,
14 terrore mi prese e spavento e tutte le ossa mi fece tremare;	14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!
15 un vento mi passò sulla faccia, e il pelo si drizzò sulla mia carne...	15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;
16 Stava là ritto uno, di cui non riconobbi l'aspetto, un fantasma stava davanti ai miei occhi... Un sussurro..., e una voce mi si fece sentire:	16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:
17 "Può il mortale essere giusto davanti a Dio o innocente l'uomo davanti al suo creatore?	17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?
18 Ecco, dei suoi servi egli non si fida e ai suoi angeli imputa difetti;	18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!
19 quanto più a chi abita case di fango, che nella polvere hanno il loro fondamento! Come tarlo sono schiacciati,	19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;
20 annientati fra il mattino e la sera: senza che nessuno ci badi, periscono per sempre.	20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;
21 La funicella della loro tenda non viene forse strappata? Muoiono senza saggezza!".	21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.