Giobbe 10

BIBBIA CEI 1974	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Stanco io sono della mia vita! Darò libero sfogo al mio lamento, parlerò nell'amarezza del mio cuore.	1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!
2 Dirò a Dio: Non condannarmi! Fammi sapere perché mi sei avversario.	2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?
3 È forse bene per te opprimermi, disprezzare l'opera delle tue mani e favorire i progetti dei malvagi?	3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?
4 Hai tu forse occhi di carne o anche tu vedi come l'uomo?	4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?
5 Sono forse i tuoi giorni come i giorni di un uomo, i tuoi anni come i giorni di un mortale,	5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,
6 perché tu debba scrutare la mia colpa e frugare il mio peccato,	6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,
7 pur sapendo ch'io non sono colpevole e che nessuno mi può liberare dalla tua mano?	7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?
8 Le tue mani mi hanno plasmato e mi hanno fatto integro in ogni parte; vorresti ora distruggermi?	8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?
9 Ricordati che come argilla mi hai plasmato e in polvere mi farai tornare.	9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?
10 Non m'hai colato forse come latte e fatto accagliare come cacio?	10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,
11 Di pelle e di carne mi hai rivestito, d'ossa e di nervi mi hai intessuto.	11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,
12 Vita e benevolenza tu mi hai concesso e la tua premura ha custodito il mio spirito.	12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!
13 Eppure, questo nascondevi nel cuore, so che questo avevi nel pensiero!	13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:
14 Tu mi sorvegli, se pecco, e non mi lasci impunito per la mia colpa.	14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?
15 Se sono colpevole, guai a me! Se giusto, non oso sollevare la testa, sazio d'ignominia, come sono, ed ebbro di miseria.	15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.
16 Se la sollevo, tu come un leopardo mi dai la caccia e torni a compiere prodigi contro di me,	16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.
17 su di me rinnovi i tuoi attacchi, contro di me aumenti la tua ira e truppe sempre fresche mi assalgono.	17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.
18 Perché tu mi hai tratto dal seno materno? Fossi morto e nessun occhio m'avesse mai visto!	18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;
19 Sarei come se non fossi mai esistito; dal ventre sarei stato portato alla tomba!	19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!
20 E non son poca cosa i giorni della mia vita? Lasciami, sì ch'io possa respirare un poco	20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,
21 prima che me ne vada, senza ritornare, verso la terra delle tenebre e dell'ombra di morte,	21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,
22 terra di caligine e di disordine, dove la luce è come le tenebre.	22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«