Proverbi 23

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Quando sederis, ut comedas cum principe, diligenter attende, quae apposita sunt ante faciem tuam,	1 Ha leülsz, hogy fejedelemmel egyél, arra legyen gondod, amit eléd raknak,
2 et statue cultrum in gutture tuo, si avidus es.	2 tégy kést a torkodra, hogy uralkodni tudj kívánságodon.
3 Ne desideres de cibis eius, quia est panis mendacii.	3 Pompás falatjait ne kívánd, mert csalfa étel az!
4 Noli laborare, ut diteris, sed in prudentia tua acquiesce.	4 Ne törd magadat gazdagság után, és mérsékeld élelmességedet!
5 Si erigas oculos tuos ad opes, iam non sunt; quia facient sibi pennas quasi aquilae et volabunt in caelum.	5 Ne emeld szemedet olyan javakra, amelyek a tieid nem lehetnek, mert azok szárnyra kapnak, mint a sas, és az ég felé elröpülnek.
6 Ne comedas cum homine invido et ne desideres cibos eius;	6 Ne étkezz irigy emberrel, és ne kívánd pompás falatjait,
7 quoniam sicut aestimavit in animo suo, ita ipse est. “ Comede et bibe ” dicet tibi, et mens eius non est tecum.	7 mert mint a bűvész és a jós, arra következtet, amit nem tud. Mondja ugyan: »Egyél csak! Igyál csak!« de nem mondja neked szívből,
8 Buccellam, quam comederas, evomes et perdes pulchros sermones tuos.	8 a lenyelt falatot még kihányod, és szép szavaidat hiába vesztegeted.
9 In auribus insipientium ne loquaris, quia despicient doctrinam eloquii tui.	9 Ne beszélj a balgák fülébe, mert lenézik okos beszédeidet!
10 Ne attingas terminos viduae et agrum pupillorum ne introeas:	10 El ne mozdítsd a kiskorúak határkövét, és be ne nyomulj az árvák földjére,
11 redemptor enim illorum fortis est, et ipse iudicabit contra te causam illorum.	11 mert erős a gyámoluk, s ő magára vállalja pörüket ellened!
12 Introduc ad doctrinam cor tuum et aures tuas ad verba scientiae.	12 Nyisd meg szívedet az intelemnek, és füledet az okos beszédnek!
13 Noli subtrahere a puero disciplinam; si enim percusseris eum virga, non morietur:	13 Ne sajnáld a fiútól a fenyítést! Nem hal az meg, ha vesszővel sújtod!
14 tu virga percuties eum et animam eius de inferno liberabis.	14 Te pálcával vered őt, és lelkét az alvilágtól mented meg!
15 Fili mi, si sapiens fuerit cor tuum, gaudebit tecum et cor meum,	15 Fiam! Ha szíved bölcs lesz, az én szívem is örvendez veled,
16 et exsultabunt renes mei, cum locuta fuerint rectum labia tua.	16 és bensőmben vigadok, amikor ajkad helyesen beszél.
17 Non aemuletur cor tuum peccatores, sed in timore Domini esto tota die,	17 Ne induljon fel szíved a bűnösök miatt, hanem az Úr félelmében légy szüntelen,
18 quia est tibi posteritas, et praestolatio tua non auferetur.	18 hisz van reményed a jövendőben, és bizakodásod meg nem hiúsul!
19 Audi, fili mi, et esto sapiens et dirige in via animum tuum.	19 Figyelj, fiam, és légy bölcs, irányítsd szívedet az egyenes útra!
20 Noli esse in conviviis potatorum nec in comissationibus carnis,	20 Ne végy részt a nagyivók lakomáin, sem azok tobzódásain, akik hússal tömik magukat,
21 quia vacantes potibus et comissatores consumentur, et vestietur pannis dormitatio.	21 mert a nagyivó és a lakmározó elzüllik, és a naphosszat alvó rongyokba öltözik.
22 Audi patrem tuum, qui genuit te, et ne contemnas, cum senuerit mater tua.	22 Hallgass atyádra, aki nemzett téged, és ne vesd meg anyádat, mikor megöregszik!
23 Veritatem eme et noli vendere; sapientiam eme et doctrinam et intellegentiam.	23 Igazságot vásárolj – és el ne add! – bölcsességet, fegyelmet és okosságot!
24 Exsultat gaudio pater iusti; qui sapientem genuit, laetabitur in eo;	24 Ujjonghat az igaznak atyja, aki bölcset nemzett, örömét lelheti benne.
25 gaudeat pater tuus et mater tua, et exsultet, quae genuit te.	25 Örvendjen tehát atyád és anyád, vigadjon, aki szült téged!
26 Praebe, fili mi, cor tuum mihi, et oculi tui vias meas custodiant.	26 Add nekem, fiam, szívedet, és szemed vigyázzon útjaimra,
27 Fovea enim profunda est meretrix, et puteus angustus aliena,	27 mert a feslett nő mély verem, s az idegen asszony szűk kút,
28 nam insidiatur ipsa in via quasi latro et iniquos in hominibus addet.	28 lesben áll az úton, mint a rabló, és megöli azokat, akiket óvatlannak lát.
29 Cui “ Vae ”? Cui “ Eheu ”? Cui rixae? Cui querela? Cui sine causa vulnera? Cui suffusio oculorum?	29 Ki mondja: »Óh?« Ki mondja: »Jaj, atyám?« Ki a veszekedő és ki esik verembe? Kinek vannak sebei ok nélkül? Kinek vörös a szeme?
30 His, qui commorantur in vino et eunt, ut scrutentur mixtum.	30 Nem azoknak, akik bor mellett mulatnak, és szorgalmasak a poharazgatásban?
31 Ne intuearis vinum, quando flavescit, cum splenduerit in calice color eius: ingreditur blande,	31 Ne nézd a bort, hogyan piroslik, s hogy miként villog a serlegben! Könnyen csúszik az lefelé,
32 sed in novissimo mordebit ut coluber et sicut regulus vulnerat.	32 de végül mar, mint a kígyó, és kilövi a mérgét, mint a vipera.
33 Oculi tui videbunt extranea, et cor tuum loquetur perversa;	33 A szemed fura dolgokat lát, és szíved bolondokat beszél,
34 et eris sicut dormiens in medio mari et quasi sopitus ad malum navis:	34 úgy vagy, mintha a tenger közepén feküdnél, mint az alvó kormányos, aki elvesztette a kormányt.
35 “ Verberaverunt me, sed non dolui, percusserunt me, et ego non sensi; quando evigilabo et rursus illud requiram? ”.	35 Így szólsz: »Elvertek ugyan, de nem fájt nekem, ütöttek, de nem éreztem. Mikor ébredek fel, hogy a bort ismét felkeressem?«