Lamentazioni 5

BIBBIA TINTORI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ricordati, o Signore, di quanto c'è accaduto: mira e considera la nostra ignominia.	1 Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat!
2 La nostra eredità è passata a stranieri; le nostre case a sconosciuti.	2 Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre.
3 Siam divenuti orfani senza padre; le madri nostre son come vedove.	3 Árvák lettünk, és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek.
4 A prezzo di danaro abbiamo bevuta la nostra acqua, col danaro abbiamo comprate le nostre legna.	4 Vizünket pénzért isszuk, fánkat vételárért kapjuk.
5 Legati pel collo eravamo portati via, e agli stanchi non era concesso riposo.	5 Nyakunkon vannak üldözőink, elfáradtunk, és nincs nyugalmunk.
6 Tendemmo le mani all'Egitto e all'Assiria, per esser satollati di pane.	6 Egyiptomnak nyújtottunk kezet, s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 I nostri padri peccarono e non son più, e noi ne abbiamo portate le iniquità.	7 Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, s mi hordozzuk bűneiket.
8 I servi ci han dominati, nè ci fu chi da loro ci riscattasse.	8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.
9 Procuravamo il nostro pane col pericolo della vita, affrontando la spada nel deserto.	9 Életünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket kard elől a pusztában.
10 La nostra pelle è arsa come un forno dall'ardore della fame.	10 Bőrünk izzik, mint a kemence, a hevesen kínzó éhségtől.
11 Hanno umiliate le donne in Sion, e le vergini nella città di Giada.	11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.
12 Per la loro mano sono stati impiccati i principi, non han portato rispetto ai vecchi.	12 A fejedelmeket felakasztották kezükkel, a vének személyét nem tisztelték.
13 Hanno abusato vergognosamente dei giovanetti, e i fanciulli son venuti meno sotto il bastone.	13 Az ifjak malmot hajtanak, és a gyermekek fahordásban rogyadoznak.
14 Mancano gli anziani alla porta e i giovani nel coro dei sonatori.	14 A vének eltűntek a kapuból, az ifjak abbahagyták hárfajátékukat.
15 La gioia è scomparsa dal nostro cuore, le nostre musiche sono andate a finire in lutto,	15 Eltűnt szívünk vidámsága, gyászra fordult a körtáncunk.
16 è caduta la corona del nostro capo: guai a noi che abbiamo peccato!	16 Leesett a koszorú a fejünkről; jaj nekünk, mert vétkeztünk!
17 Per questo è divenuto tristo il nostro cuore, per questo si sono ottenebrati i nostri occhi.	17 Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk;
18 Per il monte Sion, che è desolato, e vi scorrazzano le volpi.	18 Sion hegye miatt, mely puszta lett, rókák járkálnak rajta.
19 Ma tu, o Signore, rimarrai in eterno, il tuo trono per tutte le generazioni.	19 De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre.
20 E come? tu eterno ti dimenticherai di noi? Ci abbandonerai per tanto tempo?	20 Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el minket hosszú napokra?
21 Facci tornare a te, o Signore, e torneremo, rinnovella i nostri giorni come altre volte.	21 Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan!
22 Ma tu ci hai rigettati del tutto, ti sei sdegnato senza misura contro di noi.	22 Vagy talán végképp elvetettél minket, oly nagyon megharagudtál miránk?