Giobbe 37

BIBBIA CEI 1974	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Per questo mi batte forte il cuore e mi balza fuori dal petto.	1 Az én szívem is megremeg miatta és felriad helyéről.
2 Udite, udite, il rumore della sua voce, il fragore che esce dalla sua bocca.	2 Halljátok csak hangja dörgését, s a morajt, amely szájából kijön!
3 Il lampo si diffonde sotto tutto il cielo e il suo bagliore giunge ai lembi della terra;	3 Kiengedi az egész ég alatt, és villámát a föld szélei fölött;
4 dietro di esso brontola il tuono, mugghia con il suo fragore maestoso e nulla arresta i fulmini, da quando si è udita la sua voce;	4 utána hangja bömböl, ő zeng fölséges szavával, és nem tartja azt vissza, amikor hangja megzendül.
5 mirabilmente tuona Dio con la sua voce opera meraviglie che non comprendiamo!	5 Csodásan mennydörög szavával Isten, olyan nagyokat művel, hogy fel nem foghatjuk.
6 Egli infatti dice alla neve: "Cadi sulla terra" e alle piogge dirotte: "Siate violente".	6 Azt mondja a hónak: Hullj a földre! S a téli esőnek és zápornak: Szakadjatok!
7 Rinchiude ogni uomo in casa sotto sigillo, perché tutti riconoscano la sua opera.	7 Pecsét alá helyezi minden ember kezét, hogy mindannyian megismerjék műveit.
8 Le fiere si ritirano nei loro ripari e nelle loro tane si accovacciano.	8 Behúzódik a vad a búvóhelyére, és barlangjában marad.
9 Dal mezzogiorno avanza l'uragano e il freddo dal settentrione.	9 Előjön a fergeteg a kamrákból, s a hideg a sarkcsillag felől.
10 Al soffio di Dio si forma il ghiaccio e la distesa dell'acqua si congela.	10 Jég áll össze Isten fuvallatától, s a vizek tágassága összeszorul,
11 Carica di umidità le nuvole e le nubi ne diffondono le folgori.	11 a felhő jégesőt hullat, s a felleg az ő villámait szórja:
12 Egli le fa vagare dappertutto secondo i suoi ordini, perché eseguiscano quanto comanda loro sul mondo intero.	12 ide-oda cikáznak, amerre akarata irányítja őket, hogy megtegyék mindazt, amit nekik meghagyott, szerte a föld kerekségén,
13 Le manda o per castigo della terra o in segno di bontà.	13 akár fenyítő pálcának földje számára, akár kegyelemnek szánja őket bárhová.
14 Porgi l'orecchio a questo, Giobbe, soffèrmati e considera le meraviglie di Dio.	14 Figyelj csak rám, Jób! Állj meg és ügyelj Isten csodáira!
15 Sai tu come Dio le diriga e come la sua nube produca il lampo?	15 Érted-e, hogyan rendelkezik Isten az esővel, hogy villogtassa felhője fényét?
16 Conosci tu come la nube si libri in aria, i prodigi di colui che tutto sa?	16 Érted-e a felhő nagy útjait, a tudásban Tökéletesnek csodáit?
17 Come le tue vesti siano calde quando non soffia l'austro e la terra riposa?	17 Nemde ruháid melegek, amikor a földet megfújja a déli szél!
18 Hai tu forse disteso con lui il firmamento, solido come specchio di metallo fuso?	18 Talán vele együtt te feszíted ki az egeket, amelyek szilárdak, mintha ércből lennének öntve?
19 Insegnaci che cosa dobbiamo dirgli. Noi non parleremo per l'oscurità.	19 Jelentsd meg nekünk, mit mondjunk neki! Mert mi sötétségtől vagyunk körülvéve!
20 Gli si può forse ordinare: "Parlerò io?". O un uomo può dire che è sopraffatto?	20 Ki mondhatja neki, hogy ‘beszélni akarok’? Ha mondaná is valaki, bizony megsemmisülne!
21 Ora diventa invisibile la luce, oscurata in mezzo alle nubi: ma tira il vento e le spazza via.	21 De most sohasem látott fény ragyog föl hirtelen az ég felhőiben, és szél kerekedik, amely elhajtja azokat;
22 Dal nord giunge un aureo chiarore, intorno a Dio è tremenda maestà.	22 aranyos fény jő észak felől, félelmetes dicsfény van Isten körül.
23 L}Onnipotente noi non lo possiamo raggiungere, sublime in potenza e rettitudine e grande per giustizia: egli non ha da rispondere.	23 A Mindenható, akit nem tudunk méltóképpen felfogni! Nagy ő erőben és igazságban, igazságos nagyon, akit nem lehet leírni!
24 Perciò gli uomini lo temono: a lui la venerazione di tutti i saggi di mente.	24 Ezért félnek tőle az emberek! Nem mernek rátekinteni mind, akik bölcseknek tartják magukat!«