Salmos 49

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Del maestro de coro. De los hijos de Coré. Salmo.	1 A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.
2 ¡Oídlo, pueblos todos, escuchad, habitantes todos de la tierra,	2 Halljátok meg ezt, nemzetek, mindnyájan, vegyétek fületekbe, földkerekség lakói, mindannyian:
3 hijos de Adán, así como hijos de hombre, ricos y pobres a la vez!	3 mind alacsonysorsúak és nemesek, gazdagok, szegények egyaránt!
4 Mi boca va a decir sabiduría, y cordura el murmullo de mi corazón;	4 Bölcsességet mond a szám, okosságot a szívem elmélkedése.
5 tiendo mi oído a un proverbio, al son de cítara descubriré mi enigma.	5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval tárom föl rejtélyemet.
6 ¿Por qué temer en días de desgracia cuando me cerca la malicia de los que me hostigan,	6 Miért félnék a balszerencse napján, ha körülvesz a gáncsoskodók gonoszsága?
7 los que ponen su confianza en su fortuna, y se glorían de su gran riqueza?	7 Ők saját erejükben bíznak, vagyonuk nagyságával kérkednek.
8 ¡Si nadie puede redimirse ni pagar a Dios por su rescate!;	8 Pedig az ember nem válthatja meg magát, senki sem adhat Istennek váltságdíjat magáért.
9 es muy cara la redención de su alma, y siempre faltará,	9 Igen drága lelkének váltsága: soha meg nem fizetheti,
10 para que viva aún y nunca vea la fosa.	10 hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre.
11 Se ve, en cambio, fenecer a los sabios, perecer a la par necio y estúpido, y dejar para otros sus riquezas.	11 Hisz láthatja, meghalnak a bölcsek; Ugyanúgy elvesznek, mint a balgák és az esztelenek, és másokra hagyják gazdagságukat.
12 Sus tumbas son sus casas para siempre, sus moradas de edad en edad; ¡y a sus tierras habían puesto sus nombres!	12 Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre; Hajlékuk nemzedékről nemzedékre, noha nevet szereztek maguknak földjükön.
13 El hombre en la opulencia no comprende, a las bestias mudas se asemeja.	13 Az ember, övezze bár tisztelet, nem marad meg; Olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik, bizony hasonló hozzá.
14 Así andan ellos, seguros de sí mismos, y llegan al final, contentos de su suerte. Pausa.	14 Ez az útja azoknak, akik önmagukban bíznak, és azoknak a vége, akik saját beszédükben gyönyörködnek.
15 Como ovejas son llevados al seol, los pastorea la Muerte, y los rectos dominarán sobre ellos. Por la mañana se desgasta su imagen, ¡el seol será su residencia!	15 Mint a juh, úgy terelődnek az alvilágba, a halál legelteti őket. Leszállnak a sírba sietve, alakjuk megsemmisül, az alvilág lesz lakásuk.
16 Pero Dios rescatará mi alma, de las garras del seol me cobrará.	16 De az én lelkemet Isten megváltja, az alvilág hatalmából kiragad engem.
17 No temas cuando el hombre se enriquece, cuando crece el boato de su casa.	17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megnövekszik háza dicsősége,
18 Que a su muerte, nada ha de llevarse, su boato no bajará con él.	18 mert ha meghal, semmit sem visz magával, és dicsősége nem száll le utána.
19 Aunque en vida se bendecía a sí mismo - te alaban, porque te has tratado bien -,	19 Mondja bár áldottnak magát életében: »Dicsérni fognak téged, amiért magadnak tetted a jót«,
20 irá a unirse a la estirpe de sus padres, que nunca ya verán la luz.	20 mégis csak elmegy atyái nemzetségéhez, amely soha többé nem látja a világosságot.
21 El hombre en la opulencia no comprende, a las bestias mudas se asemeja.	21 Az ember, övezze bár tisztelet, okosságot nem tanúsít; olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik – bizony hasonló hozzá.