Siracide 24

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Laus sapientiae. Sapientia laudabit animam suam et in Deo honorabitur et in medio populi sui gloriabitur	1 Magasztalja önmagát a bölcsesség; tiszteletben áll Istennél, s dicsekszik népe körében.
2 et in ecclesia Altissimi aperiet os suum et in conspectu virtutis illius gloriabitur	2 Kinyitja száját a Magasságbeli közösségében, és dicséri magát a közösség előtt.
3 et in medio populi sui exaltabitur et in plenitudine sancta admirabitur	3 Magasztalják népe körében, megcsodálják a szentek közösségében,
4 et in multitudine electorum habebit laudem et inter benedictos benedicetur dicens:	4 dicsérik a választottak sokasága előtt, s áldják az áldottak közt, amikor így szól:
5 “ Ego ex ore Altissimi prodivi, primogenita ante omnem creaturam.	5 »A Magasságbeli szájából jöttem elő, mint elsőszülött valamennyi teremtmény előtt;
6 Ego feci in caelis, ut oriretur lumen indeficiens, et sicut nebula texi omnem terram.	6 el nem múló fényt gyújtottam az égen, és mint köd, borítottam az egész földet.
7 Ego in altissimis habitavi, et thronus meus in columna nubis.	7 A magasságban van az én lakásom, és trónom felhőoszlopon áll.
8 Gyrum caeli circuivi sola et in profundum abyssi ambulavi,	8 Bejártam az ég kerekségét egymagam, behatoltam a tenger mélységébe;
9 in fluctibus maris et in omni terra steti	9 végigmentem a tenger hullámain, és megálltam a földön mindenhol.
10 et in omni populo et in omni gente primatum habui	10 Minden nép és valamennyi nemzet fölött uralmat gyakoroltam,
11 et omnium excellentium et humilium corda virtute calcavi. In his omnibus requiem quaesivi: cuius in hereditate morabor?	11 erőmmel jártam minden között, ami magas, és ami alacsony, nyugalmat kerestem mindezek között, hogy az Úr örökrészében tartózkodjam.
12 Tunc praecepit et dixit mihi Creator omnium, et, qui creavit me, quietem dedit tabernaculo meo	12 Akkor meghagyta nekem a mindenség Teremtője, aki teremtett engem, s nyugalmat adott sátramnak,
13 et dixit mihi: “In Iacob inhabita et in Israel hereditare et in electis meis mitte radices”.	13 és azt mondta nekem: ‘Jákobban lakjál, Izraelben legyen örökrészed, és választottaim között verj gyökeret!’
14 Ab initio ante saecula creata sum et usque ad futurum saeculum non desinam.	14 Kezdetben teremtettek engem, még a világ előtt, és nem szűnöm meg sohasem. A szent hajlékban tettem színe előtt szolgálatot,
15 Et in tabernaculo sancto coram ipso ministravi, et sic in Sion firmata sum et in civitate similiter dilecta requievi, et in Ierusalem potestas mea.	15 majd pedig Sionban kaptam állandó lakást, a szent városban találtam ekképp pihenőt, és Jeruzsálem lett uralmam székhelye.
16 Et radicavi in populo honorificato et in parte Domini, in hereditate illius, et in plenitudine sanctorum detentio mea.	16 A dicsőséges nép közt vertem gyökeret, az én Istenem részében, az ő örökségében, s a szentek gyülekezetében megtelepedtem.
17 Quasi cedrus exaltata sum in Libano, et quasi cupressus in montibus Hermon.	17 Magasra nőttem, mint a cédrus a Libanonon, mint a ciprusfa Sion hegyén.
18 Quasi palma exaltata sum in Engaddi, et quasi plantatio rosae in Iericho.	18 Felnőttem, miként a pálma Kádesben, mint a rózsaliget Jerikóban,
19 Quasi oliva speciosa in campis, et quasi platanus exaltata sum iuxta aquam in plateis.	19 mint a díszes olajfa a síkságon, magasra nőttem, mint a platán a víz mellett, a tereken.
20 Sicut cinnamomum et balsamum aromatizans odorem dedi; quasi myrrha electa dedi suavitatem odoris.	20 Illatozom, mint a fahéj és a fűszeres balzsam, mint a válogatott mirha, kellemes illatot árasztok,
21 Et quasi storax et galbanus et ungula et gutta, et quasi libani vapor in tabernaculo.	21 mint a stórax, a galbán, az ónix és a stakté, mint a magától fakadó tömjén, illattal töltöm be lakóhelyemet, s illatom, mint a színtiszta balzsamé.
22 Ego quasi terebinthus extendi ramos meos, et rami mei rami honoris et gratiae.	22 Kiterjesztem ágaimat, mint a terebint, ágaim pompásak és szépségesek.
23 Ego quasi vitis germinavi gratiam, et flores mei fructus honoris et honestatis.	23 Jó illatot árasztok, mint a szőlőtő, és virágomból pompás, dús gyümölcs terem.
24 Ego mater pulchrae dilectionis et timoris et agnitionis et sanctae spei.	24 Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek.
25 In me gratia omnis viae et veritatis, in me omnis spes vitae et virtutis.	25 Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye.
26 Transite ad me, omnes, qui concupiscitis me, et a generationibus meis implemini.	26 Jöjjetek hozzám mind, akik kívántok engem, és teljetek el gyümölcseimmel,
27 Doctrina enim mea super mel dulcis, et hereditas mea super mel et favum;	27 mert lelkem édesebb a méznél, és birtoklásom jobb a lépes méznél!
28 memoria mea in generationes saeculorum.	28 Emlékezetem él minden idők nemzedékeiben.
29 Qui edunt me, adhuc esurient; et, qui bibunt me, adhuc sitient.	29 Akik engem esznek, még inkább éheznek, akik engem isznak, még inkább szomjaznak,
30 Qui audit me, non confundetur; et, qui operantur in me, non peccabunt:	30 aki rám hallgat, meg nem szégyenül, s akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe.
31 qui elucidant me, vitam aeternam habebunt ”.	31 Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek.«
32 Haec omnia liber testamenti Altissimi,	32 Áll mindez az élet könyvére, a Magasságbeli szövetségére és az igazság ismeretére,
33 lex, quam mandavit nobis Moyses, hereditas domui Iacob.	33 a törvényre, amelyet Mózes az igazság szabálya gyanánt örökül adott Jákob házának, és ígéretül Izraelnek.
34 Posuit David puero suo excitare regem ex ipso fortissimum, et in throno honoris sedentem in sempiternum.	34 Megígérte Dávidnak, az ő szolgájának, hogy igen hatalmas királyt támaszt tőle, aki a dicsőség trónján örökké ül. Ez a törvény árasztja a bölcsességet, mint a Píson, és mint a Tigris a zsengék napjain. Megtölt belátással, mint az Eufrátesz, és bőséget oszt, mint a Jordán aratáskor. Okulástól duzzad, mint a Nílus, mint a Geon szüret idején. Nem győzte átkutatni az első, de az utolsó sem tudott a végére járni, mert bölcsessége bőségesebb a tengernél, és útmutatása a nagy óceánnál! Én, a bölcsesség, folyamokat bocsátottam ki magamból. Olyan vagyok, mint a mérhetetlen folyam ágya, úgy érkezem a paradicsomból, mint a folyam medre, mint a csatornája. Azt mondtam: »Megöntözöm beültetett kertemet, és megitatom mezőm terményeit!« És íme, a medrem bőséges folyammá lett, a folyamom pedig majd hogy tengerré nem változott! Mert, mint a hajnal pírját, felragyogtatom tudásomat mindnyájuknak, és hirdetem azt messze vidékeknek. Behatolok a föld minden alsó részébe, felkeresem az összes alvót, és megvilágítom mindazokat, akik bíznak az Úrban. Kiöntöm továbbra is a tanítást prófétai szóval, azoknak juttatom, akik bölcsességet keresnek, és nem hagyok fel vele, nemzedékről nemzedékre, míg el nem jön a szent korszak! Hadd lássátok, hogy nemcsak magamnak fáradtam, hanem mindazok javára, akik igazságot keresnek.
35 Lex, quae implet quasi Phison sapientiam et sicut Tigris in diebus novorum,
36 quae adimplet quasi Euphrates sensum et quasi Iordanis in tempore messis,
37 quae redundavit disciplina sicut Nilus et assistens quasi Geon in die vindemiae.
38 Non perfecit primus scire ipsam, sic nec ultimus investigavit eam.
39 Super mare enim abundavit cogitatio eius, et consilium illius super abyssum magnam.
40 Ego sapientia effudi flumina,
41 ego quasi trames aquae immensae de fluvio et sicut aquaeductus exivi in paradisum.
42 Dixi: “ Rigabo hortum meum plantationum et inebriabo prati mei fructum ”.
43 Et ecce factus est mihi trames in fluvium, et fluvius meus appropinquavit ad mare.
44 Quoniam doctrinam quasi antelucanum illuminabo et enarrabo illam usque ad longinquum.
45 Penetrabo omnes inferiores partes terrae et inspiciam omnes dormientes et illuminabo omnes sperantes in Domino;
46 adhuc doctrinam quasi prophetiam effundam et relinquam illam in generationes saeculorum et non desinam in progenies illorum usque in aevum sanctum.
47 Videte quoniam non soli mihi laboravi, sed omnibus exquirentibus illam.