Giobbe 7

BIBBIA TINTORI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 « La vita dell'uomo sulla terra è una milizia, e i suoi giorni sono come la giornata d'un salariato.	1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:
2 Come lo schiavo sospira l'ombra, e l'operaio aspetta la fine del suo lavoro,	2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.
3 così, essendomi toccati mesi vuoti, ho contato le notti d'affanno.	3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.
4 Se mi metto a dormire, dico: Quando mi leverò? E poi di nuovo dovrò aspettare la sera, pieno d'affanni fino alla notte.	4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.
5 La mia carne è rivestita di putredine e di croste terrose, la mia pelle è secca e raggrinzita,	5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.
6 i miei giorni son passati più veloci dell'attimo in cui dal tessitore è recisa la tela, e sono svaniti senza speranza.	6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.
7 Ricordati che la mia vita è un soffio, che l'occhio mio non tornerà a vedere la felicità.	7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.
8 Lo sguardo dell'uomo non mi vedrà: mi cercherai ed io non sarò più.	8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.
9 Come si consuma una nube e dilegua, così chi scende nel soggiorno dei morti non ne uscirà.	9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;
10 Non tornerà più nella sua casa, nè più lo ravviserà la sua dimora.	10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.
11 Per questo non risparmierò la mia bocca, parlerò nell'angoscia del mio spirito, ragionerò nell'amarezza dell'anima mia.	11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:
12 Son forse io il mare, o un mostro marino, chè m'hai chiuso in un carcere?	12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?
13 Se io dico: il mio letto mi consolerà, avrò sollievo parlando meco sul mio giaciglio,	13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,
14 tu mi spaventerai con sogni, mi terrai agitato con orrende visioni.	14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,
15 Per questo l'anima mia preferisce d'essere soffocata, e le mie ossa bramano la morte:	15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.
16 son senza speranza; la vita mi fugge. Abbi pietà di me, perchè i miei giorni sono un niente.	16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!
17 Che cosa è l'uomo, che tu ne fai tanto conto? E perchè poni in lui il tuo cuore?	17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,
18 Lo visiti la mattina presto e lo metti subito alla prova.	18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?
19 Quando avrai pietà di me, e mi permetterai d'inghiottire la mia saliva?	19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?
20 Ho peccato: che devo farti, o custode degli uomini? Perchè mi hai posto contro di te, ed io son divenuto grave a me stesso?	20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?
21 Perchè non perdoni il mio peccato? Perchè non togli la mia iniquità? Ecco presto dormirò nella polvere, e se domattina mi cercherai, io non sarò più ».	21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!«