Giobbe 16

BIBBIA TINTORI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Giobbe rispose, dicendo:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 « Di tali cose ne ho sentite spesso; voi siete tutti dei consolatori molesti.	2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!
3 Quando finiranno le vane ciance, chi t'importuna per farti parlare?	3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?
4 Anch'io potrei parlare come voi, se voi foste al mio posto;	4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!
5 anch'io vi consolerei a parole, e scoterei la mia testa sopra di voi.	5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.
6 Vi farei coraggio colla mia bocca, e moverei le mie labbra come per compatirvi.	6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.
7 Ma or che devo fare? Anche a parlare non si calmerà il mio dolore, e se sto in silenzio non andrà lungi da me.	7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.
8 Ma ormai il dolore mi ha fiaccato e sono annientate tutte le mie membra.	8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;
9 Le mie rughe m'accusano, e un falsario s'è levato a contradirmi in faccia.	9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;
10 Ha concentrato contro di me il suo furore, ha digrignato minaccioso contro di me i denti, il mio nemico mi ha guardato con occhi terribili.	10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.
11 Hanno spalancato contro di me le loro bocche, han percosso ignominiosamente la mia guancia, si son saziati delle mie pene.	11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.
12 Dio m'ha consegnato legato all'iniquo, mi ha abbandonato nelle mani degli empi,	12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.
13 io che una volta ero così ricco, fui in un momento ridotto in polvere: afferratomi pel collo, mi stritolò. Mi ha posto come suo bersaglio,	13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.
14 mi ha circondato colle sue lance; ha trafitti i miei fianchi, senza risparmiarmi, ed ha sparso per terra le mie viscere.	14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.
15 Mi ha lacerato con ferite sopra ferite, mi si è gettato addosso come un gigante.	15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.
16 Ho cucito un sacco sopra la mia pelle, ho coperto di cenere la mia carne.	16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.
17 La mia faccia è gonfia dal pianto, le mie palpebre si sono oscurate.	17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.
18 Questo ho sofferto senza aver fatto nulla di male, mentre offrivo a Dio pura la mia preghiera.	18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.
19 O terra, non coprire il mio sangue, in te non trovi nascondigli il mio grido;	19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!
20 perchè, ecco è nel cielo il mio testimonio, è lassù chi mi conosce intimamente.	20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.
21 I miei amici sono dei parolai, il mio occhio si volge lacrimando a Dio.	21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!
22 Oh, potesse l'uomo entrare in giudizio con Dio, come il figlio dell'uomo entra in giudizio col suo simile!	22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.
23 Ma intanto i miei brevi anni passano, ed io cammino per una via senza ritorno ».