Siracide 10

BIBBIA CEI 2008	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Un governatore saggio educa il suo popolo, il governo dell’uomo di senno è ordinato.	1 A bölcs uralkodó igazságot tesz népének, s az értelmes ember uralma tartós.
2 Quale il governatore del popolo, tali i suoi ministri; quale il capo di una città, tali tutti i suoi abitanti.	2 Amilyen a nép fejedelme, olyanok tanácsosai, s amilyen a város feje, olyanok a lakói is.
3 Un re che non ha istruzione rovina il suo popolo, una città prospera per il senno dei capi.	3 A balga király tönkreteszi népét, de népessé lesznek a városok nagyjaik okossága folytán.
4 Il governo del mondo è nelle mani del Signore; egli vi suscita l’uomo adatto al momento giusto.	4 Isten kezében van a földkerekség uralma, és rátermett uralkodót rendel fölé idejében.
5 Il successo dell’uomo è nelle mani del Signore, ma sulla persona dello scriba egli pone la sua gloria.	5 Az ember sikere Isten kezében van, s a főemberre ő ruházza tekintélyét.
6 Non irritarti con il tuo prossimo per un torto qualsiasi e non fare nulla in preda all’ira.	6 Ne tartsd eszedben társad semmiféle jogsértését, és ne kövess el semmilyen erőszakot!
7 Odiosa al Signore e agli uomini è la superbia, l’uno e gli altri hanno in odio l’ingiustizia.	7 Isten és emberek előtt gyűlöletes a kevélység, és utálatos a nemzetek minden erőszakossága.
8 Il regno passa da un popolo a un altro a causa delle ingiustizie, delle violenze e delle ricchezze. Niente è più empio dell’uomo che ama il denaro, poiché egli si vende anche l’anima.	8 Egyik nemzetről a másikra száll az uralom, igaztalanság, jogsértés, gyalázás és különféle cselvetés miatt.
9 Perché mai si insuperbisce chi è terra e cenere? Anche da vivo le sue viscere sono ripugnanti.	9 Semmi sem gonoszabb a fukarnál, mert az ilyen még lelkét is áruba bocsátja,
10 Una lunga malattia si prende gioco del medico; chi oggi è re, domani morirà.	10 Mit kevélykedik a por és hamu? Még életében kihányja belső részeit.
11 Quando l’uomo muore, eredita rettili, belve e vermi.	11 A hosszú betegség terhes az orvosnak, a rövid betegség pedig megvidámítja.
12 Principio della superbia è allontanarsi dal Signore; il superbo distoglie il cuore dal suo creatore.	12 Minden hatalmasság rövid életű, s a király, aki ma még van, holnap már halott.
13 Principio della superbia infatti è il peccato; chi ne è posseduto diffonde cose orribili. Perciò il Signore ha castigato duramente i superbi e li ha abbattuti fino ad annientarli.	13 Ha az ember meghal, csúszó-mászó, rovar és féreg az örökrésze!
14 Il Signore ha rovesciato i troni dei potenti, al loro posto ha fatto sedere i miti.	14 Az ember gőgjének kezdete az elpártolás Istentől,
15 Il Signore ha estirpato le radici delle nazioni, al loro posto ha piantato gli umili.	15 amikor a szíve elfordul Alkotójától. Minden bűn kezdete ugyanis a kevélység, aki ragaszkodik hozzá, betelik átokkal, végül pedig elvész általa.
16 Il Signore ha sconvolto le terre delle nazioni e le ha distrutte fino alle fondamenta.	16 Ezért tette Isten becstelenné a gonoszok gyülekezetét, és rontotta meg őket végképpen.
17 Le ha cancellate dal consorzio umano e le ha annientate, ha fatto scomparire dalla terra il loro ricordo.	17 Felforgatta Isten a dölyfös fejedelmek trónját, s a megalázottakat ültette helyükre.
18 Non è fatta per gli uomini la superbia né l’impeto della collera per i nati da donna.	18 Kiszárította Isten a dölyfös nemzetek gyökerét, s a népek közül a megalázottakat plántálta helyükbe.
19 Quale stirpe è degna d’onore? La stirpe dell’uomo. Quale stirpe è degna d’onore? Quelli che temono il Signore. Quale stirpe non è degna d’onore? La stirpe dell’uomo. Quale stirpe non è degna d’onore? Quelli che trasgrediscono i comandamenti.	19 Felforgatta az Úr a nemzetek országait, s elpusztította őket fenekestől.
20 Tra i fratelli viene onorato chi li comanda, ma agli occhi del Signore quelli che lo temono.	20 Némelyeket elsenyvedni engedett, szétszórta őket, és kiirtotta emléküket a földről.
21 Principio di gradimento è il timore del Signore, principio di rifiuto l’ostinazione e la superbia.	21 Eltörölte Isten a dölyfösök emlékét, de meghagyta az alázatos szívűek emlékezetét.
22 Il ricco, il nobile, il povero: loro vanto è il timore del Signore.	22 Nem született együtt a gőg az emberekkel, sem a harag az asszonyok szülötteivel.
23 Non è giusto disprezzare un povero che ha senno e non conviene onorare un uomo peccatore.	23 Becsben áll az istenfélők ivadéka, de gyalázat vár a sarjra, amely megszegi az Úr parancsait.
24 Il principe, il giudice e il potente sono onorati, ma nessuno di loro è più grande di chi teme il Signore.	24 A testvérek közt becsben áll vezérük, s akik félik az Urat, szeme előtt vannak.
25 Uomini liberi serviranno uno schiavo sapiente e chi ha senno non protesterà.	25 Legyen valaki gazdag, megbecsült vagy szegény, az Úr félelme dicsőségére válik.
26 Non fare il saccente nel compiere il tuo lavoro e non gloriarti nel momento del tuo bisogno.	26 Ne nézd le az igaz embert, mert szegény, és ne dicsérd a bűnös férfit, mert gazdag!
27 Meglio uno che lavora e abbonda di tutto di chi va in giro a vantarsi e manca di cibo.	27 Becsülik az előkelőt, a bírót, a hatalmon levőt, de nincs nagyobb az istenfélőnél.
28 Figlio, con modestia pensa al tuo onore e fatti valere secondo il tuo merito.	28 Az értelmes szolgának szabadok szolgálnak, az okos, fegyelmezett férfi nem morog, ha megfeddik, a tudatlannak azonban nincs becsülete.
29 Chi giustificherà uno che fa male a se stesso e chi onorerà colui che si disonora?	29 Ne fontoskodj, amikor munkádat végzed, és ne nagyzolj nélkülözés közepette!
30 Un povero viene onorato per la sua scienza e un ricco viene onorato per la sua ricchezza.	30 Többet ér, aki dolgozik és bővelkedik mindenben, mint a nagyzoló, akinek még kenyere sincsen.
31 Chi è onorato nella povertà, quanto più lo sarà nella ricchezza! E chi è disprezzato nella ricchezza, quanto più lo sarà nella povertà!	31 Tartsd, fiam, lelkedet szerénységben, de becsüld meg érdeme szerint! Ki tartaná igaznak a maga ellen vétőt, és ki becsülné meg azt, aki önmagát gyalázza? A szegényt ügyessége s istenfélelme miatt tisztelik, másokat pedig vagyonukért becsülnek; akit megbecsülnek szegénységében, mennyivel inkább becsülik, ha gazdag! Akit csak a gazdagságáért dicsérnek, az félhet ám a szegénységtől!