Proverbi 5

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Fili mi, attende ad sapientiam meam, et prudentiae meae inclina aurem tuam,	1 Figyelmezz, fiam, bölcsességemre, hajtsd füledet okosságomra,
2 ut custodias cogitationes, et disciplinam labia tua conservent.	2 hogy óvatos légy, és ajkad megőrizze a tudást. Ügyet se vess a csalfa nőre,
3 Favum enim stillant labia meretricis, et nitidius oleo guttur eius;	3 mert az idegen nő ajka méztől csepeg, az ínye olajnál is simább,
4 novissima autem illius amara quasi absinthium et acuta quasi gladius biceps.	4 végül azonban keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
5 Pedes eius descendunt in mortem, et ad inferos gressus illius tendunt;	5 A lába halálba siet, és léptei az alvilág felé tartanak,
6 cum non observet semitam vitae, vagi sunt gressus eius, et ipsa nescit.	6 nem járnak az élet ösvényén, lépései változók és megismerhetetlenek.
7 Nunc ergo, fili mi, audi me et ne recedas a verbis oris mei.	7 Nos tehát, fiam, hallgass rám, s el ne távozz szám igéitől!
8 Longe fac ab ea viam tuam et ne appropinques foribus domus eius.	8 Távol tartsd tőle utadat, ne is közelíts háza ajtajához,
9 Ne des alienis honorem tuum et annos tuos crudeli,	9 hogy életedet másoknak ne kelljen odaadnod, és éveidet könyörtelen valakinek,
10 ne forte impleantur extranei viribus tuis, et labores tui sint in domo aliena,	10 hogy idegenek ne töltekezzenek vagyonoddal, és kereseted más házába ne jusson,
11 et gemas in novissimis, quando consumpseris carnes tuas et corpus tuum	11 hogy végezetül ne sopánkodj, amikor lefogyott a húsod és a tested – és ne mondd:
12 et dicas: “ Cur detestatus sum disciplinam, et increpationes renuit cor meum,	12 »Miért is utáltam a fegyelmet, miért nem engedett szívem az intelmeknek?
13 nec audivi vocem docentium me et magistris non inclinavi aurem meam?	13 Miért nem hallgattam tanítóim szavára, és miért nem hajtottam fülemet azokhoz, akik oktattak!
14 Paene fui in omni malo, in medio ecclesiae et synagogae ”.	14 Kevés híja, hogy végső bajba nem jutottam a község és gyülekezet körében!«
15 Bibe aquam de cisterna tua et fluenta putei tui,	15 A vizet saját ciszternádból idd, és a magad kútjából a nedűt!
16 ne deriventur fontes tui foras, et in plateis rivi aquarum;	16 Vajon a szabadba ömöljenek-e forrásaid, és az utcákra patakjaid?
17 habeto eas solus, nec sint alieni participes tui.	17 Legyenek azok egyedül a tieid, és ne osztozzanak veled idegenek.
18 Sit vena tua benedicta, et laetare cum muliere adulescentiae tuae;	18 Áldott legyen a forrásod, és vigadj ifjúkorod feleségével!
19 cerva carissima et gratissimus hinnulus, blanditiae eius inebrient te in omni tempore, in amore eius delectare iugiter.	19 A szerelmes szarvasünő, a bájos zerge – részegítsen meg téged a keble minden időben, és az ő szerelmében gyönyörködj szüntelen!
20 Quare seduceris, fili mi, ab aliena et foveris in sinu extraneae?	20 Miért engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson, s ugyan miért melegednél más nő keblén?
21 Quoniam ante Dominum viae hominis, et omnes gressus eius considerat.	21 Hisz a férfi útjai az Úr szeme előtt vannak, és ő minden ösvényét szemmel kíséri!
22 Iniquitates suae capient impium, et funibus peccatorum suorum constringetur.	22 A bűnöst vétkei megragadják, és bűneinek kötelei fogva tartják,
23 Ipse morietur, quia non habuit disciplinam, et in multitudine stultitiae suae decipietur.	23 meg kell halnia fegyelem híján, csapdába kerül, mert nagyon is balga!