Siracide 43

BIBBIA MARTINI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Bellezza dell'altissimo cielo egli è il firmamento; nell'ornato del cielo si vede la gloria.	1 Dísze az égbolt a magasban; az ég szépségének látványa milyen dicső!
2 Il sole uscendo fuora, col suo aspetta annuncia (il giorno), strumento ammirabile, opera dell'Altissimo.	2 A felkelő nap, amikor megjelenik, hirdeti, hogy csodálatos a Magasságbeli alkotása!
3 Nel mezzogiorno egli abbrugia la terra, e chi è, che possa reggere in faccia a' suoi ardori? Come chi mantiene una fornace pe' lavori, che si fanno a fuoco ardente:	3 Perzseli délben a földet, ki tudja hőségét elviselni? Izzó tüzelővel megtelt kemencénél
4 Il sole tre volte tanto brugia i monti, vibrando raggi di fuoco, e col fulgore de' suoi raggi abbacina gli occhi.	4 háromszorta inkább perzseli a nap a hegyeket, tüzes sugarakat lövell, és fényben úszva megvakítja a szemet.
5 Grande è il Signore, che la creò, per comando del quale egli accelera la sua corsa.	5 Nagy az Úr, aki azt alkotta, az ő parancsára siet pályáján.
6 La luna con tutte le fasi, e col suo periodo indica i tempi, e segua gli anni.	6 A hold is mindenkor a maga idejében mutatja az időt, és jel örök időkre.
7 La lana da il segno de' giorni festivi; luminare, il quale arrivato alla sua pienezza, decresce.	7 A hold jelzi az ünnepnapot, világító az, amely telte után megfogyatkozik,
8 Il mese ha preso il nome da lei; ella cresce mirabilmente fino alla pienezza.	8 – az ő neve szerint van a hónap – majd csodás módon növekszik töltéig.
9 Un esercito è nell'eccelso, nel firmamento celeste, il qual esercito gloriosamente risplende.	9 Magasságbeli harci fegyver az, amely dicsőn ragyog az égbolton.
10 Lo splender delle stelle è la gloria del cielo: il Signore è quegli, che illumina il mondo lassù dall'alto.	10 Az ég dísze a csillagok pompája, beragyogja velük az Úr a világot a magasból.
11 Alla parola del Santo elle son pronte a' suoi ordini, né mai si stancano nello loro stazioni.	11 A Szent szavára rendben állnak, és nem lankadnak őrhelyükön.
12 Mira l'arcobaleno, e benedici colui, che lo ha fatto: egli è molto bello nel suo splendore.	12 Nézd a szivárványt és áldd az alkotóját, mert igen gyönyörű az a pompájában,
13 Egli il cielo cinge con cerchio glorioso, le mani dell'Altissimo sono quelle, che lo han disteso.	13 átfogja az eget nagyszerű ívével, a Magasságbeli keze feszítette ki.
14 Dio col suo comando fa subito venire la neve, e con celerità spedisce le folgora secondo il suo giudizio.	14 Parancsa által sietteti a havat, és szaporán küldi el ítélete villámait,
15 Per questo si aprono i tesori, e le nubi volano come gli uccelli.	15 ezért nyílnak meg a tárházak, és repülnek ki a felhők, mint a madarak.
16 Colla sua potenza grande egli addensa le nuvole, e ne stacca pietre di grandine.	16 Fölségében helyezte el a felhőket, és tördeli össze a jégeső szemeit.
17 A uno sguardo di lui si scuotono i monti, e per volere di lui soffia lo scirocco.	17 Megrendülnek a hegyek tekintetétől, és akarata szerint fúj a déli szél,
18 Il rumor del suo tuono sbatte la terra: la bufera aquilonare, e i turbini di vento,	18 mennydörgésének szava felriasztja a földet, s az északi vihar, a szelek összecsapása.
19 Spandono la neve, la quale vien già a guisa di uccelli, che calano a riposarsi, o come locuste, che si gettano sulla terra, e la ricuoprono.	19 Elhinti a havat, mint a pihenni szálló madarakat, s az leereszkedik, mint a szálló sáska.
20 L'occhio ammira il bel candore di lei, e la sua quantità cagiona spavento ne' cuori.	20 Csodálja a szem fehér színének szépségét, és elámul a szív a hullásától.
21 Egli spande sopra la terra la brina come sale, la quale quand'è agghiadata si fa simile alle punte de' triboli.	21 Mint a sót, úgy hinti a zúzmarát a földre, s amikor megfagyott, olyan az, mint a bojtorján tüskéi.
22 Al soffio del freddo aquilone l'acqua si congela in cristallo, il quale sopra ogni massa di acque si posa, e mette indosso alle acque quasi una corazza.	22 Fúj a hideg északi szél, mire kristállyá fagy a víz színe, bevon minden állóvizet, és mintegy páncéllal borítja a tavat.
23 Egli divora i monti, e brugia i deserti, e secca ogni verdura al pari del fuoco.	23 Elemészti a hegyeket és megperzseli a pusztát, és mint a tűz, elégeti a zöldet.
24 Il rimedio a tutto questo si è una nuvola, che tosto comparisca; e una molto calda rugiada, che gli venga contro lo fa dar giù.	24 Gyógyulás minderre a felhők csepegése, a hulló harmat, amely felüdíti azt, ami elszikkadt.
25 Una parola di lui fa tacere i venti, e un suo volere mette in calma il mar profondo, e in esso il Signore pianta delle isole.	25 Szavára eláll a szél, akaratával csendesítette le a világtengert, és helyezte el benne az Úr a szigeteket.
26 Quelli, che scorrono il mare, ne raccontino i pericoli; e noi all'udirli co' nostri orecchi rimarremo stupefatti.	26 Akik bejárták a tengert, beszélnek veszedelmeiről, ha hallunk róluk, szinte elámulunk.
27 Ivi opere grandi, e ammirabili: vari generi di animali, e bestie di ogni sorta, e mostruose creature.	27 Nagyszerű csodadolgok vannak benne: állatok és mindenféle szörnyetegek különböző fajai, iszonyatos teremtmények!
28 Per lui fu stabilito (ad ogni cosa) il fine del suo viaggio, e tutto ha posto in buon ordine col suo comando.	28 Általa ér az út sikeres véghez, és szava rendez el mindent.
29 Diremo molto, e ci mancherà la parola: ma la somma di quel, che può dirsi, si è, che egli è in tutte le cose.	29 Még sokat mondhatnánk, de szavunk elégtelen. A beszéd vége pedig: ő van mindenben!
30 Che potrem far noi per glorificarlo? perocché egli l'onnipotente di tutte le opere sue è più grande.	30 Ha dicsőítjük, meddig jutunk el? Hisz ő hatalmasabb minden művénél!
31 Il Signore è terribile, e grande oltre modo, ed è mirabile la sua possanza.	31 Félelmetes az Úr és szerfölött hatalmas, csodálatos az ő ereje!
32 Lodate il Signore quanto mai potrete; perocché egli sarà sempre al di sopra, e la magnificenza di lui è prodigiosa.	32 Dicsérjétek az Urat, amennyire tőletek telik, mert ő még többre méltó, és csodálatos az ő fensége!
33 Benedite il Signore, ed esaltatelo quanto potete; perocché egli è maggior d'ogni laude.	33 Áldjátok az Urat, magasztaljátok őt, amennyire tudjátok, mert nagyobb minden dicséretnél!
34 Armatevi di valore per esaltarlo, e non vi stancate; perocché non ne ver rete a capo giammai.	34 Akik magasztaljátok őt, kapjatok új erőre, ne lankadjatok, mert el nem éritek!
35 Chi lo ha veduto, affin di poterlo descrivere? E chi spiegherà la sua grandezza qual ella è ab eterno?	35 Ki látta őt, hogy le tudná írni, és ki tudta magasztalni, úgy, amint kezdettől fogva van? Van sok elrejtett dolog, ezeknél is különb, mert keveset láttunk műveiből. Mindezt azonban az Úr alkotta, és bölcsességet adott a jámboroknak.
36 Molte sono le opere nascoste maggiori di queste; perocché poco è quel, che veggiamo delle opere di lui.
37 Ma tutto è stato fatto dal Signore, ed egli a que', che vivono piamente dì la sapienza.