Giobbe 7

BIBBIA CEI 1974	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Non ha forse un duro lavoro l'uomo sulla terra e i suoi giorni non sono come quelli d'un mercenario?	1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:
2 Come lo schiavo sospira l'ombra e come il mercenario aspetta il suo salario,	2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.
3 così a me son toccati mesi d'illusione e notti di dolore mi sono state assegnate.	3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.
4 Se mi corico dico: "Quando mi alzerò?". Si allungano le ombre e sono stanco di rigirarmi fino all'alba.	4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.
5 Ricoperta di vermi e croste è la mia carne, raggrinzita è la mia pelle e si disfà.	5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.
6 I miei giorni sono stati più veloci d'una spola, sono finiti senza speranza.	6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.
7 Ricordati che un soffio è la mia vita: il mio occhio non rivedrà più il bene.	7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.
8 Non mi scorgerà più l'occhio di chi mi vede: i tuoi occhi saranno su di me e io più non sarò.	8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.
9 Una nube svanisce e se ne va, così chi scende agl'inferi più non risale;	9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;
10 non tornerà più nella sua casa, mai più lo rivedrà la sua dimora.	10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.
11 Ma io non terrò chiusa la mia bocca, parlerò nell'angoscia del mio spirito, mi lamenterò nell'amarezza del mio cuore!	11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:
12 Son io forse il mare oppure un mostro marino, perché tu mi metta accanto una guardia?	12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?
13 Quando io dico: "Il mio giaciglio mi darà sollievo, il mio letto allevierà la mia sofferenza",	13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,
14 tu allora mi spaventi con sogni e con fantasmi tu mi atterrisci.	14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,
15 Preferirei essere soffocato, la morte piuttosto che questi miei dolori!	15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.
16 Io mi disfaccio, non vivrò più a lungo. Lasciami, perché un soffio sono i miei giorni.	16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!
17 Che è quest'uomo che tu nei fai tanto conto e a lui rivolgi la tua attenzione	17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,
18 e lo scruti ogni mattina e ad ogni istante lo metti alla prova?	18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?
19 Fino a quando da me non toglierai lo sguardo e non mi lascerai inghiottire la saliva?	19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?
20 Se ho peccato, che cosa ti ho fatto, o custode dell'uomo? Perché m'hai preso a bersaglio e ti son diventato di peso?	20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?
21 Perché non cancelli il mio peccato e non dimentichi la mia iniquità? Ben presto giacerò nella polvere, mi cercherai, ma più non sarò!	21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!«