Giobbe 29
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
BIBBIA CEI 1974 | KÁLDI-NEOVULGÁTA |
---|---|
1 Giobbe continuò a pronunziare le sue sentenze e disse: | 1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt: |
2 Oh, potessi tornare com'ero ai mesi di un tempo, ai giorni in cui Dio mi proteggeva, | 2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem, |
3 quando brillava la sua lucerna sopra il mio capo e alla sua luce camminavo in mezzo alle tenebre; | 3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam; |
4 com'ero ai giorni del mio autunno, quando Dio proteggeva la mia tenda, | 4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott, |
5 quando l'Onnipotente era ancora con me e i giovani mi stavano attorno; | 5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak; |
6 quando mi lavavo in piedi nel latte e la roccia mi versava ruscelli d'olio! | 6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott. |
7 Quando uscivo verso la porta della città e sulla piazza ponevo il mio seggio: | 7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek, |
8 vedendomi, i giovani si ritiravano e i vecchi si alzavano in piedi; | 8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak, |
9 i notabili sospendevano i discorsi e si mettevan la mano sulla bocca; | 9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették, |
10 la voce dei capi si smorzava e la loro lingua restava fissa al palato; | 10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt. |
11 con gli orecchi ascoltavano e mi dicevano felice, con gli occhi vedevano e mi rendevano testimonianza, | 11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem, |
12 perché soccorrevo il povero che chiedeva aiuto, l'orfano che ne era privo. | 12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola, |
13 La benedizione del morente scendeva su di me e al cuore della vedova infondevo la gioia. | 13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam, |
14 Mi ero rivestito di giustizia come di un vestimento; come mantello e turbante era la mia equità. | 14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem. |
15 Io ero gli occhi per il cieco, ero i piedi per lo zoppo. | 15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának. |
16 Padre io ero per i poveri ed esaminavo la causa dello sconosciuto; | 16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam. |
17 rompevo la mascella al perverso e dai suoi denti strappavo la preda. | 17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát. |
18 Pensavo: "Spirerò nel mio nido e moltiplicherò come sabbia i miei giorni". | 18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma; |
19 La mia radice avrà adito alle acque e la rugiada cadrà di notte sul mio ramo. | 19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra, |
20 La mia gloria sarà sempre nuova e il mio arco si rinforzerà nella mia mano. | 20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben. |
21 Mi ascoltavano in attesa fiduciosa e tacevano per udire il mio consiglio. | 21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra; |
22 Dopo le mie parole non replicavano e su di loro scendevano goccia a goccia i miei detti. | 22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei, |
23 Mi attendevano come si attende la pioggia e aprivano la bocca come ad acqua primaverile. | 23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra. |
24 Se a loro sorridevo, non osavano crederlo, né turbavano la serenità del mio volto. | 24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül. |
25 Indicavo loro la via da seguire e sedevo come capo, e vi rimanevo come un re fra i soldati o come un consolatore d'afflitti. | 25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam. |