Salmos 102

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Oración del afligido que, en su angustia, derrama su llanto ante Yahveh.	1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.
2 Yahveh, escucha mi oración, llegue hasta ti mi grito;	2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.
3 ne ocultes lejos de mí tu rostro el día de mi angustia; tiende hacia mí tu oído, ¡el día en que te invoco, presto, respóndeme!	3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.
4 Pues mis días en humo se disipan, mis huesos arden lo mismo que un brasero;	4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.
5 trillado como el heno, mi corazón se seca, y me olvido de comer mi pan;	5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.
6 ante la voz de mis sollozos, mi piel a mis huesos se ha pegado.	6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.
7 Me parezco al búho del yermo, igual que la lechuza de las ruinas;	7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.
8 insomne estoy y gimo cual solitario pájaro en tejado;	8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.
9 me insultan todo el día mis enemigos, los que me alababan maldicen por mi nombre.	9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.
10 El pan que como es la ceniza, mi bebida mezclo con mis lágrimas,	10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat
11 ante tu cólera y tu enojo, pues tú me alzaste y después me has tirado:	11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.
12 mis días son como la sombra que declina, y yo me seco como el heno.	12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.
13 Mas tú, Yahveh, permaneces para siempre, y tu memoria de edad en edad.	13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.
14 Tú te alzarás, compadecido de Sión, pues es ya tiempo de apiadarte de ella, ha llegado la hora;	14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!
15 que están tus siervos encariñados de sus piedras y se compadecen de sus ruinas.	15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.
16 Y temerán las naciones el nombre de Yahveh, y todos los reyes de la tierra tu gloria;	16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.
17 cuando Yahveh reconstruya a Sión, y aparezca en su gloria,	17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.
18 volverá su rostro a la oración del despojado, su oración no despreciará.	18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.
19 Se escribirá esto para la edad futura, y en pueblo renovado alabará a Yahveh:	19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.
20 que se ha inclinado Yahveh desde su altura santa, desde los cielos ha mirado a la tierra,	20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,
21 para oír el suspiro del cautivo, para librar a los hijos de la muerte.	21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;
22 Para pregonar en Sión el nombre de Yahveh, y su alabanza en Jerusalén,	22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,
23 cuando a una se congreguen los pueblos, y los reinos para servir a Yahveh.	23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.
24 El ha enervado mi fuerza en el camino, ha abreviado mis días.	24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:
25 Digo: ¡Dios mío, en la mitad de mis días no me lleves! ¡De edad en edad duran tus años!	25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.
26 Desde antiguo, fundaste tú la tierra, y los cielos son la obra de tus manos;	26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.
27 ellos perecen, mas tú quedas, todos ellos como la ropa se desgastan, como un vestido los mudas tú, y se mudan.	27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.
28 Pero tú siempre el mismo, no tienen fin tus años.	28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.
29 Los hijos de tus siervos tendrán una morada, y su estirpe ante ti subsistirá.	29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«