Psalmen 88

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 [Ein Lied. Ein Psalm der Korachiter. Für den Chormeister. Nach der Weise «Krankheit» zu singen. Ein Weisheitslied Hemans, des Esrachiters.]	1 Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.
2 Herr, du Gott meines Heils, zu dir schreie ich am Tag und bei Nacht.	2 Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.
3 Lass mein Gebet zu dir dringen, wende dein Ohr meinem Flehen zu!	3 Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre.
4 Denn meine Seele ist gesättigt mit Leid, mein Leben ist dem Totenreich nahe.	4 Mert fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik.
5 Schon zähle ich zu denen, die hinabsinken ins Grab, bin wie ein Mann, dem alle Kraft genommen ist.	5 A sírba szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.
6 Ich bin zu den Toten hinweggerafft wie Erschlagene, die im Grabe ruhen; an sie denkst du nicht mehr, denn sie sind deiner Hand entzogen.	6 A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek kezedből.
7 Du hast mich ins tiefste Grab gebracht, tief hinab in finstere Nacht.	7 Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál árnyékába.
8 Schwer lastet dein Grimm auf mir, all deine Wogen stürzen über mir zusammen. [Sela]	8 Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.
9 Die Freunde hast du mir entfremdet, mich ihrem Abscheu ausgesetzt; ich bin gefangen und kann nicht heraus.	9 Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; Fogoly vagyok és nincs menekvésem.
10 Mein Auge wird trübe vor Elend. Jeden Tag, Herr, ruf ich zu dir; ich strecke nach dir meine Hände aus.	10 Szemem elbágyad a gyötrelemtől. Uram, egész nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet:
11 Wirst du an den Toten Wunder tun, werden Schatten aufstehn, um dich zu preisen? [Sela]	11 Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?
12 Erzählt man im Grab von deiner Huld, von deiner Treue im Totenreich?	12 Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?
13 Werden deine Wunder in der Finsternis bekannt, deine Gerechtigkeit im Land des Vergessens?	13 Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?
14 Herr, darum schreie ich zu dir, früh am Morgen tritt mein Gebet vor dich hin.	14 Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd száll imádságom.
15 Warum, o Herr, verwirfst du mich, warum verbirgst du dein Gesicht vor mir?	15 Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?
16 Gebeugt bin ich und todkrank von früher Jugend an, deine Schrecken lasten auf mir und ich bin zerquält.	16 Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta, a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.
17 Über mich fuhr die Glut deines Zorns dahin, deine Schrecken vernichten mich.	17 Átcsapott rajtam haragod és megrendítettek engem borzalmaid.
18 Sie umfluten mich allzeit wie Wasser und dringen auf mich ein von allen Seiten.	18 Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, mindenünnen körülvesznek.
19 Du hast mir die Freunde und Gefährten entfremdet; mein Vertrauter ist nur noch die Finsternis.	19 Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, csak a sötétség a társam.