Psalmen 73

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 [Ein Psalm Asafs.] Lauter Güte ist Gott für Israel, für alle Menschen mit reinem Herzen.	1 Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten az igazakhoz, azokhoz, akik tiszta szívűek!
2 Ich aber - fast wären meine Füße gestrauchelt, beinahe wäre ich gefallen.	2 Az én lábam mégis majdnem megingott, majdnem megtántorodott lépésem,
3 Denn ich habe mich über die Prahler ereifert, als ich sah, dass es diesen Frevlern so gut ging.	3 mert elfogott a kérkedőkkel szemben az irigység, amikor a bűnösök jólétét láttam.
4 Sie leiden ja keine Qualen, ihr Leib ist gesund und wohlgenährt.	4 Hisz nincs akadály az útjukban, testük egészséges és kövér.
5 Sie kennen nicht die Mühsal der Sterblichen, sind nicht geplagt wie andere Menschen.	5 Nem viselik a halandók nyomorúságát, az embereket sújtó csapások nem érik őket.
6 Darum ist Hochmut ihr Halsschmuck, wie ein Gewand umhüllt sie Gewalttat.	6 Ezért kevélység a nyakláncuk, és az erőszakosság mint köntös borítja őket.
7 Sie sehen kaum aus den Augen vor Fett, ihr Herz läuft über von bösen Plänen.	7 Mintha a zsírjukból fakadna a gonoszság, úgy tör elő szívükből a gondolat.
8 Sie höhnen, und was sie sagen, ist schlecht; sie sind falsch und reden von oben herab.	8 Álnokságot terveznek és gúnyolódnak, fennhéjázva erőszakot hirdetnek.
9 Sie reißen ihr Maul bis zum Himmel auf und lassen auf Erden ihrer Zunge freien Lauf.	9 Felnyitják szájukat az ég ellen, és jártatják nyelvüket a földieken.
10 Darum wendet sich das Volk ihnen zu und schlürft ihre Worte in vollen Zügen.	10 Ezért magasan ülnek és a víz árja nem éri el őket.
11 Sie sagen: «Wie sollte Gott das merken? Wie kann der Höchste das wissen?»	11 Azt mondják: »Hogy lenne erre gondja Istennek, hogy is lenne tudomása erről a Fölségesnek?«
12 Wahrhaftig, so sind die Frevler: Immer im Glück, häufen sie Reichtum auf Reichtum.	12 Íme, ők bűnösök, életük folyamán mégis bővelkednek, és megsokszorozzák gazdagságukat.
13 Also hielt ich umsonst mein Herz rein und wusch meine Hände in Unschuld.	13 Azt gondoltam: »Hiába tartottam hát tisztán szívemet, mostam kezem az ártatlanságban,
14 Und doch war ich alle Tage geplagt und wurde jeden Morgen gezüchtigt.	14 hisz mindennap ostort szenvedek, és fenyíték ér minden reggel!«
15 Hätte ich gesagt: «Ich will reden wie sie», dann hätte ich an deinen Kindern Verrat geübt.	15 De ha azt mondanám: »Én is úgy beszélek, mint ők!«, íme, árulója lennék fiaid nemzetségének.
16 Da sann ich nach, um das zu begreifen; es war eine Qual für mich,	16 Gondolkoztam, hogy megértsem ezt, de nehéz volt nekem,
17 bis ich dann eintrat ins Heiligtum Gottes und begriff, wie sie enden.	17 amíg be nem mentem Isten szentélyébe, és meg nem értettem végső sorsukat.
18 Ja, du stellst sie auf schlüpfrigen Grund, du stürzt sie in Täuschung und Trug.	18 Bizony, síkos talajra állítottad őket és romlásba veted.
19 Sie werden plötzlich zunichte, werden dahingerafft und nehmen ein schreckliches Ende,	19 Hogy elpusztulnak egy szempillantás alatt! Elvesznek a félelemtől.
20 wie ein Traum, der beim Erwachen verblasst, dessen Bild man vergisst, wenn man aufsteht.	20 Mint ahogy az ébredő álma elenyészik, Uram, úgy tünteted el képüket, ha felkelsz.
21 Mein Herz war verbittert, mir bohrte der Schmerz in den Nieren;	21 Mert keserűség fogta el szívemet, fájdalom hasogatta vesémet;
22 ich war töricht und ohne Verstand, war wie ein Stück Vieh vor dir.	22 Esztelen voltam és értelmetlen, oktalan állatként viselkedtem előtted.
23 Ich aber bleibe immer bei dir, du hältst mich an meiner Rechten.	23 De én mindenkor veled maradok, mert te megfogtad jobbomat.
24 Du leitest mich nach deinem Ratschluss und nimmst mich am Ende auf in Herrlichkeit.	24 Tanácsoddal vezetsz, S aztán dicsőségre emelsz.
25 Was habe ich im Himmel außer dir? Neben dir erfreut mich nichts auf der Erde.	25 Hiszen kim van az égben, és miben lelném a földön kedvemet rajtad kívül?
26 Auch wenn mein Leib und mein Herz verschmachten, Gott ist der Fels meines Herzens und mein Anteil auf ewig.	26 Érje bár testemet, szívemet enyészet, szívem Istene s osztályrészem mindörökké az Isten.
27 Ja, wer dir fern ist, geht zugrunde; du vernichtest alle, die dich treulos verlassen.	27 Mert akik eltávoznak tőled, íme, elpusztulnak, megsemmisíted mindazokat, akik hűtlenül elhagynak téged.
28 Ich aber - Gott nahe zu sein ist mein Glück. Ich setze auf Gott, den Herrn, mein Vertrauen. Ich will all deine Taten verkünden.	28 Nekem azonban jó az Isten közelében, az Úrban, az én Istenemben bíznom, és hirdetnem minden művedet Sion leányának kapuiban.