Proverbi 8

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Numquid non sapientia clamitat, et prudentia dat vocem suam?	1 Nem hív-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az okosság?
2 In summis verticibus supra viam in mediis semitis stans,	2 Odaáll a legmagasabb, kiemelkedő ormokra, az útszélre, oda, ahol ösvények találkoznak,
3 iuxta portas ad introitum civitatis, in ipsis foribus conclamat:	3 a város kapui mellett, s a bejáratnál így kiált fennhangon:
4 “ O viri, ad vos clamito, et vox mea ad filios hominum.	4 »Hozzátok beszélek, férfiak! Az emberek fiaihoz szól szavam!
5 Intellegite, parvuli, astutiam; et insipientes, animadvertite.	5 Értsetek okos szót, ti balgák, kapjatok észbe, ti dőrék!
6 Audite, quoniam de rebus magnis locutura sum, et aperientur labia mea, ut recta praedicent.	6 Hallgassatok meg, mert kiváló dolgokról beszélek, és igazságra nyílnak ajkaim,
7 Veritatem meditabitur guttur meum, et labia mea detestabuntur impium.	7 mert szám igazságot beszél, és ajkam a gonoszt utálja.
8 Iusti sunt omnes sermones oris mei, non est in eis pravum quid neque perversum;	8 Minden szavam igazság, nincs abban hamis, nincs csűrés-csavarás.
9 omnes recti sunt intellegentibus et aequi invenientibus scientiam.	9 Világosak azok az okosaknak, és egyenesek azoknak, akik meglelték a tudományt.
10 Accipitc disciplinam meam et non pecuniam, doctrinam magis quam aurum electum.	10 Intelmemet vegyétek, és ne az ezüstöt, és tudást válasszatok inkább, mint aranyat,
11 Melior est enim sapientia gemmis, et omne desiderabile ei non potest comparari ”.	11 mert becsesebb a bölcsesség minden drágaságnál, és nincs hozzá fogható kívánatos dolog.«
12 Ego sapientia habito cum prudentia et artem excogitandi invenio.	12 Én, a bölcsesség, ott lakom az eszességben, és vagyok jelen az értelmes gondolatokban.
13 Timor Domini odisse malum; arrogantiam et superbiam et viam pravam et os bilingue detestor.	13 Az Úr félelme gyűlöli a gonoszságot, utálja a dölyföt, a kevélységet, a gonoszság útját és a hamis szájat.
14 Meum est consilium et prudentia, mea est intellegentia, mea est fortitudo.	14 Enyém a tanács, az igazságosság, enyém az okosság, enyém az erő!
15 Per me reges regnant, et principes iusta decernunt;	15 Általam uralkodnak a királyok, és tesznek igazságot a törvényhozók.
16 per me duces imperant, et potentes decernunt iustitiam.	16 Általam kormányoznak az uralkodók, és ítélkeznek a hatalmasok.
17 Ego diligentes me diligo; et, qui mane vigilant ad me, invenient me.	17 Szeretem azokat, akik szeretnek engem, akik virradatkor keresnek, meg is találnak.
18 Mecum sunt divitiae et gloria, opes superbae et iustitia.	18 Nálam van a gazdagság és a pompa, a tisztes vagyon, a becsületesség.
19 Melior est enim fructus meus auro et obryzo, et genimina mea argento electo.	19 Jobb a gyümölcsöm aranynál és drágakőnél, s javaim többet érnek a színezüstnél.
20 In viis iustitiae ambulo, in medio semitarum iudicii,	20 Az igazság útjain járok, a jog ösvényei közepén,
21 ut ditem diligentes me et thesauros eorum repleam.	21 hogy gazdaggá tegyem azokat, akik szeretnek engem, és megtöltsem kincsesházaikat.
22 Dominus possedit me in initio viarum suarum, antequam quidquam faceret a principio;	22 Az Úr szerzett engem útjai elején, kezdetben, mielőtt bármit is alkotott.
23 ab aeterno ordinata sum et ex antiquis, antequam terra fieret.	23 Öröktől fogva rendelt engem, ősidők óta, még a föld előtt.
24 Nondum erant abyssi, et ego iam concepta eram, necdum fontes graves aquis,	24 Nem voltak még tengerek, én már fogantattam, még nem törtek elő a vízben dús források,
25 priusquam montes demergerentur, ante colles ego parturiebar.	25 még nem álltak a hegyek súlyos tömegükben, a halmok előtt születtem.
26 Adhuc terram non fecerat et campos et initium glebae orbis terrae.	26 Még nem teremtette meg a földet és a folyókat és a földkerekség sarkait,
27 Quando praeparabat caelos, aderam, quando certa lege et gyro vallabat abyssos,	27 amikor az eget felállította, már ott voltam, amikor biztos törvénnyel kört vont a mélység színe fölé.
28 quando nubes firmabat sursum, et praevaluerunt fontes abyssi,	28 Amikor a fellegeket odafenn megerősítette, és kimérte a vízforrásokat.
29 quando circumdabat mari terminum suum et aquis, ne transirent fines suos, quando iecit fundamenta terrae,	29 Amikor a tengert körülvette határával, és törvényt szabott a vizeknek, hogy át ne hágják határaikat. Amikor a föld alapjait megvetette,
30 cum eo eram ut artifex: delectatio eius per singulos dies, ludens coram eo omni tempore,	30 ott voltam mellette, mindent elrendeztem, és gyönyörködtem nap nap után, színe előtt játszadoztam mindenkor.
31 ludens in orbe terrarum, et deliciae meae esse cum filiis hominum.	31 Játszadoztam a földje kerekségén, és gyönyörűség volt nekem az emberek fiai között lenni.
32 Nunc ergo, filii, audite me: beati, qui custodiunt vias meas;	32 Most pedig, gyermekeim, hallgassatok rám! Boldogok, akik megtartják útjaimat!
33 audite disciplinam et estote sapientes et nolite abicere eam.	33 Hallgassátok az intést, legyetek bölcsek, és el ne vessétek azt magatoktól!
34 Beatus homo, qui audit me et qui vigilat ad fores meas cotidie et observat ad postes ostii mei.	34 Boldog az ember, aki hallgat rám, aki ajtómnál virraszt naponta, és őrzi ajtóm félfáját,
35 Qui me invenerit, inveniet vitam et hauriet delicias a Domino.	35 mert aki engem megtalál, életet talál, és üdvöt nyer az Úrtól.
36 Qui autem in me peccaverit, laedet animam suam: omnes, qui me oderunt, diligunt mortem.	36 Aki azonban ellenem vét, a saját lelkének árt, mindenki, aki gyűlöl engem, a halált kedveli!