Isaia 44

BIBBIA RICCIOTTI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 - «Ed ora ascolta, o Giacobbe, servo mio, o Israele, che mi ho eletto:	1 Most pedig halld, Jákob, én szolgám, Izrael, akit kiválasztottam!
2 - Così dice il Signore che ti ha fattoe formato dal seno, che sta al tuo aiuto: non temere, o Giacobbe servo mio, o rettissimo Israele che io ho eletto.	2 Így szól az Úr, a te alkotód, aki formált téged az anyaméhtől fogva, és segít téged: »Ne félj, szolgám, Jákob, Jesurun, akit kiválasztottam!
3 Perchè spanderò acque sopra la terra sitibonda, e ruscelli sopra l'arido suolo; spanderò lo spirito mio sopra la tua semenzae la mia benedizione sopra i tuoi germi.	3 Mert vizet árasztok a szomjas földre, és patakokat a szárazra; kiárasztom lelkemet ivadékaidra, és áldásomat sarjaidra.
4 E germineranno in mezzo alle erbecome salici presso le acque correnti.	4 Sarjadoznak majd a fű között, mint fűzfák a vízfolyások mellett.
5 Questi dirà: "Del Signore sono io!" Quegli si denominerà da Giacobbe. Altri scriverà sulla sua mano: "Al Signore, e col nome d'Israele vorrà esser designato».	5 Az egyik így szól: ‘Én az Úré vagyok’, a másik meg Jákob nevével nevezi magát; az pedig kezébe írja: ‘Az Úré’, és Izrael nevéről kap nevet.«
6 Così dice il Signore, il re di Israele e il suo redentore, il Signore degli eserciti: «Io sono il primo ed io sono l'ultimo e non è Dio fuori di me.	6 Így szól az Úr, Izrael királya és megváltója, a Seregek Ura: »Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó, rajtam kívül nincs Isten.
7 Chi è come me? Lo proclami e lo dichiari, mi esponga le cose da quando ho costituito i popoli più antichi; le cose avvenire e le future annunzino ad altri.	7 Ki olyan, mint én? Kiáltson, hirdesse és adja elő nekem, ami azóta volt, hogy megalapítottam az ősi népet; és a jövendőt, ami következik, hirdesse nekünk!
8 Non temete e non vi turbate; io fin d'allora ve le feci sapere e le annunziai, voi mi siete testimoni; v'ha egli Dio fuori di me, e uno che plasmi e che io non lo conosca?».	8 Ne rettegjetek, és ne féljetek! Nemde régóta tudtul adtam neked, és hirdettem? Ti vagytok az én tanúim. Van-e Isten rajtam kívül? Vagy kőszikla? Nem tudok róla.«,
9 I plasmatori d'idoli sono tutti un niente, le loro cose più pregevoli non hanno servito loro nulla; essi stessi lo testificano che quelli non vedono e non intendono, a loro propria confusione.	9 A bálványok alkotói mind semmik, és kedvenceik nem használnak semmit. Ők a tanúik, hogy nem látnak és nem értenek, ezért szégyent vallanak.
10 Chi ha formato un dio e ha fuso una statua buona a nulla?	10 Ki formált istent, és öntött bálványszobrot, mely nem használ?
11 Sì, tutti coloro che si fanno suoi partigiani saranno confusi, giacchè uomini sono i suoi artefici. Si raccolgano tutti, si presentino e tremino e siano confusi!	11 Íme, annak társai mind szégyent vallanak, mert a mesterek is emberek közül valók. Gyűljenek össze mindnyájan, álljanak elő! Megrettennek majd, és szégyent vallanak együtt.
12 Il fabbro ferraio ha adoperato la lima, al fornello e sotto i martelli l'ha plasmato; a forza di braccia ha lavorato. La fame lo sorprende, e non ne può più; lascia di bere acqua, e viene meno.	12 A kovácsmester fáradozik, és az izzó szénnél dolgozik, kalapáccsal formálja művét, és megmunkálja erős karjával; meg is éhezik, és elhagyja ereje, nem iszik vizet, és elfárad.
13 Lo scultore in legno stese il regolo, collo scalpello gli ha dato forma, lo tirò a squadra e lo rotondò colle seste e ha fatto una figura umana, un uomo di belle forme da collocarsi nella casa.	13 Az ácsmester kifeszíti a mérőzsinórt, jelet húz körben rajzszerszámával; gyaluval készíti művét, és körzővel megrajzolja; elkészíti, mint férfi képmását, mint szép embert, hogy házban lakjék.
14 Tagliò pezzi di cedro, prese un'elce e una quercia arrobustita in mezzo agli alberi del suo bosco, un pino che aveva piantato e che la pioggia aveva fatto crescere.	14 Cédrusfákat vág ki magának, és veszi a tölgyet vagy a terebintfát, melyet az erdő fái között nevelt magának; lucfenyőt ültet, melyet az eső felnövel.
15 Fornì combustibile agli uomini, egli ne prese e si scaldò, accese il fuoco e cosse il pane; e di quello che rimase fabbricò un dio e l'adorò: fece un simulacro e si prosternò davanti!	15 Tüzelője lesz az embernek: vesz belőle, hogy melegedjék, meg is gyújtja, és kenyeret süt. Istent is csinál, és leborul, bálványt készít belőle, és meghajol előtte.
16 Metà lo consumò a far fuoco e mangiò le carni arrostite con questa metà, fece cuocere la minestra e si saziò, si riscaldò e disse: «Ah! mi sono riscaldato: che bel vedere il fuoco!».	16 Felét elégeti tűzben, felén húst süt, megeszi a sültet, és jóllakik; fel is melegszik, és így szól: »De jól megmelegedtem! Érzem a tüzet!«
17 Di quello che rimase si fece un dio, fece il suo idolo: si prosterna davanti e lo adora e lo supplica dicendo: «Liberami, perchè tu sei il mio dio!».	17 A maradékából pedig istent készít, bálványt magának, meghajol és leborul előtte, könyörög hozzá, és így szól: »Ments meg engem, mert te vagy az én istenem!«
18 Non capiscono e non intendono; hanno gli occhi impiastrati per non vedere, e il cuore per non intendere.	18 Nem tudják és nem látják be, mert szemük leragadt, hogy ne lásson, és ne értsen a szívük.
19 Non riflettono colla loro mente, non hanno cognizione nè senso comune da dire: «La metà l'ho consumata a far fuoco e sui suoi carboni ho cotto il pane; ho arrostita la carne che ho mangiato; del rimanente farò un idolo? davanti a un pezzo di legno mi prosternerò?».	19 Nem fontolják meg szívükkel, nincs tudásuk és belátásuk, hogy így szólnának: »Felét elégettem tűzben, parazsán kenyeret is sütöttem, sütök húst is, és megeszem; a maradékából pedig undok bálványt készítek, és egy fatuskó előtt hajolok meg.«
20 L'alimento della cenere, un cuore stolto adorò, e non riuscì a liberare dai pregiudizi l'animo suo da dire: «Forse quello che tengo nella mia destra è una menzogna!».	20 Hamu a tápláléka, szíve csalatkozik, félrevezeti őt; nem menti meg lelkét, és nem mondja: »Nemde hazugság van a jobbomon?«
21 Tieni a mente queste cose, o Giacobbe, e tu, o Israele, che sei servo mio: io ti ho formato, servo mio tu sei, o Israele, non scordarti di me.	21 Emlékezz ezekre, Jákob, és Izrael, mert szolgám vagy! Én formáltalak, az én szolgám vagy, Izrael, nem feledkezem meg rólad.
22 Ho dissipato come una nuvola le tue iniquità, come la nebbia i tuoi peccati; torna a me, perchè io t'ho redento.	22 Eltöröltem, mint a felleget, gonoszságaidat, és mint a felhőt, vétkeidet. Térj vissza hozzám, mert megváltottalak!
23 Risuonate di lodi, o cieli, perchè il Signore ha fatto misericordia; giubilate, o estreme profondità della terra, echeggiate, o monti della sua lode, e voi, o foreste, e voi, o piante tutte, perchè il Signore ha redento Giacobbe e Israele sarà glorificato!	23 Ujjongjatok, egek, mert az Úr cselekedett, kiáltsatok, földnek mélységei! Ujjongásban törjetek ki, hegyek, erdő és minden fa benne! Mert megváltotta az Úr Jákobot, és Izraelben fog megdicsőülni.
24 Così dice il Signore, il tuo redentore, colui che ti formò dal seno: «Io sono il Signore che faccio tutte le cose, che solo distendo i cieli, fondo la terra e nessuno è con me.	24 Így szól az Úr, a te megváltód, aki formált téged az anyaméhtől fogva: »Én vagyok az Úr, aki alkottam mindent, aki egyedül feszítettem ki az eget, és szilárdítottam meg a földet; ki volt velem?
25 Io rendo vani i presagi degli indovini, e faccio impazzare gli astrologi e retrocedere i sapienti, e dimostro stolta la loro scienza.	25 Meghiúsítom a fecsegők jeleit, és a jósokat bolonddá teszem; meghátrálásra kényszerítem a bölcseket, és tudományukat balgasággá teszem.
26 Io son colui che effettua la parola del suo servo, e compie il consiglio dei suoi nunzi. Io che dico a Gerusalemme: - Sarai riabitata -; e alle città di Giuda: - Sarete riedificate -; e le sue rovine rimetterò in piedi.	26 Valóra váltom szolgám szavát, és követeim tervét beteljesítem. Azt mondom Jeruzsálemnek: ‘Lakottá leszel’, és Júda városainak: ‘Felépültök’, s romjait helyreállítom.
27 Che dico all'abisso: - Asciugati, io farò seccare le tue correnti! -	27 Azt mondom a mély tengernek: ‘Apadj ki! Folyóidat pedig kiszárítom.’
28 Che dico a Ciro: - Tu sei il mio pastore, tu adempirai tutti i miei voleri! - Che dico a Gerusalemme: - Sarai riedificata! - e al tempio: - Sarai rifabbricato!».	28 Azt mondom Círusznak: ‘Pásztorom, aki minden kívánságomat teljesíti.’ Azt mondom Jeruzsálemnek: ‘Felépülsz’, és a templomnak: ‘Lerakják alapjaidat.’«