Primo libro delle Cronache 16

BIBBIA CEI 2008	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Introdussero dunque l’arca di Dio e la collocarono al centro della tenda che Davide aveva piantato per essa; offrirono olocausti e sacrifici di comunione davanti a Dio.	1 Elhozták tehát Isten ládáját és elhelyezték annak a sátornak a közepén, amelyet Dávid felállíttatott neki, és egészen elégő és békeáldozatokat mutattak be az Úr előtt.
2 Quando ebbe finito di offrire gli olocausti e i sacrifici di comunione, Davide benedisse il popolo nel nome del Signore.	2 Amikor aztán befejezte Dávid az egészen elégő és a békeáldozatok bemutatását, megáldotta az Úr nevében a népet,
3 Distribuì a tutti gli Israeliti, uomini e donne, una pagnotta di pane, una porzione di carne arrostita e una schiacciata di uva passa.	3 és mindenkinek, férfinak, asszonynak egyaránt, egy-egy kenyércipót, egy darab marhasültet s egy olajjal sütött kalácsot juttatott.
4 Egli stabilì che alcuni leviti stessero davanti all’arca del Signore come ministri, per celebrare, ringraziare e lodare il Signore, Dio d’Israele.	4 A leviták közül az Úr ládája elé rendelte, hogy szolgálatot teljesítsenek, az Úr tetteiről megemlékezzenek, az Urat, Izrael Istenét magasztalják és dicsérjék:
5 Erano Asaf il capo, Zaccaria il suo secondo, Ieièl, Semiramòt, Iechièl, Mattitia, Eliàb, Benaià, Obed-Edom e Ieièl, che suonavano strumenti musicali, arpe e cetre; Asaf suonava i cimbali.	5 Ászáfot, a vezetőt, Zakariást, a helyettesét, továbbá Jáhielt, Semirámótot, Jejélt, Mattitját, Eliábot, Benaját és Obededomot. Jejélt, hogy a húros hangszereket és a lantokat, Ászáfot pedig, hogy a cintányérokat zengessék,
6 I sacerdoti Benaià e Iacazièl con le trombe erano sempre davanti all’arca dell’alleanza di Dio.	6 Benája és Jáziel papokat pedig, hogy szüntelenül fújják a trombitákat az Úr szövetségének ládája előtt.
7 Proprio in quel giorno Davide per la prima volta affidò ad Asaf e ai suoi fratelli questa lode al Signore:	7 Aznap bízta meg Dávid először Ászáfot és testvéreit az Úr következő dicséretével:
8 «Rendete grazie al Signore e invocate il suo nome, proclamate fra i popoli le sue opere.	8 »Dicsérjétek az Urat, kiáltsátok nevét, hirdessétek a népek közt tetteit.
9 A lui cantate, a lui inneggiate, meditate tutte le sue meraviglie.	9 Énekeljetek neki, zengedezzetek neki beszéljétek minden csodatettét.
10 Gloriatevi del suo santo nome: gioisca il cuore di chi cerca il Signore.	10 Dicsekedjetek az ő szent nevével, örvendezzen az Urat keresők szíve.
11 Cercate il Signore e la sua potenza, ricercate sempre il suo volto.	11 Keressétek az Urat és erejét, keressétek arcát szüntelenül.
12 Ricordate le meraviglie che ha compiuto, i suoi prodigi e i giudizi della sua bocca,	12 Emlékezzetek a csodákra, melyeket művelt, jeleire és szája ítéleteire,
13 voi, stirpe d’Israele, suo servo, figli di Giacobbe, suoi eletti.	13 ti, Izrael utódai, az ő szolgái, Jákob fiai, az ő választottai.
14 È lui il Signore, nostro Dio: su tutta la terra i suoi giudizi.	14 Ő, az Úr, a mi Istenünk, ő ítéli az egész földet.
15 Ricordate sempre la sua alleanza, parola data per mille generazioni,	15 Gondoljatok örökké szövetségére, szavára, amelyet ezer nemzedékre rendelt,
16 l’alleanza stabilita con Abramo e il suo giuramento a Isacco.	16 szövetségére, amit Ábrahámmal kötött, az esküre, amelyet Izsáknak tett.
17 L’ha stabilita per Giacobbe come decreto, per Israele come alleanza eterna,	17 Jákobnak parancsba adta azt, Izraelnek örök szövetségként,
18 quando disse: “Ti darò il paese di Canaan come parte della vostra eredità”.	18 mondván: ‘Neked adom Kánaán földjét örökségtek osztályrészeként.’
19 Quando erano in piccolo numero, pochi e stranieri in quel luogo,	19 Noha szám szerint kevesen voltak, és zsellérként tartózkodtak rajta,
20 e se ne andavano di nazione in nazione e da un regno a un altro popolo,	20 s nemzettől nemzethez vándoroltak, egyik országból a másiknak népéhez,
21 non permise che alcuno li opprimesse e castigò i re per causa loro:	21 senkinek sem engedte bántani őket, sőt fejedelmeket vert meg érettük,
22 “Non toccate i miei consacrati, non fate alcun male ai miei profeti”.	22 mondván: ‘Ne bántsátok Felkentjeimet, prófétáimnak ne ártsatok.’
23 Cantate al Signore, uomini di tutta la terra, annunciate di giorno in giorno la sua salvezza.	23 Országok, mindnyájan énekeljetek az Úrnak, szabadítását napról-napra hirdessétek,
24 In mezzo alle genti narrate la sua gloria, a tutti i popoli dite le sue meraviglie.	24 beszéljetek a nemzetek közt dicsőségéről, valamennyi nép között csodatetteiről.
25 Grande è il Signore e degno di ogni lode, terribile sopra tutti gli dèi.	25 Mert nagy az Úr és igen méltó a dicséretre, s félelmetesebb minden istennél,
26 Tutti gli dèi dei popoli sono un nulla, il Signore invece ha fatto i cieli.	26 mert a népek istenei mind csak bálványok, egeket csak az Úr alkotott.
27 Maestà e onore sono davanti a lui, forza e gioia nella sua dimora.	27 Dicsőség és fenség van előtte, erő és öröm az ő lakóhelyén.
28 Date al Signore, o famiglie dei popoli, date al Signore gloria e potenza,	28 Hódoljatok az Úrnak, népek nemzetségei, ismerjétek el az Úr dicsőségét s erejét,
29 date al Signore la gloria del suo nome. Portate offerte ed entrate al suo cospetto, prostratevi al Signore nel suo atrio santo.	29 ismerjétek el az Úrnak, nevének dicsőségét. Hozzatok áldozatot s jöjjetek színe elé, boruljatok szent ékességben az Úr elé.
30 Tremi davanti a lui tutta la terra. È stabile il mondo, non potrà vacillare!	30 Remegjen színétől az egész föld, mert ő vetette meg alapját a földnek, hogy ne ingadozzék.
31 Gioiscano i cieli, esulti la terra, e dicano tra le genti: “Il Signore regna!”.	31 Örvendjenek az egek, s ujjongjon a föld s mondják a nemzetek között: ‘Az Úr a király.’
32 Risuoni il mare e quanto racchiude, sia in festa la campagna e quanto contiene.	32 Zúgjon a tenger s ami azt betölti. ujjongjanak a mezők s mindaz, ami rajtuk van.
33 Acclamino gli alberi della foresta davanti al Signore che viene a giudicare la terra.	33 Az erdő fái dicséretet mondanak majd az Úr előtt akkor, mivel eljön megítélni a földet.
34 Rendete grazie al Signore perché è buono, perché il suo amore è per sempre.	34 Dicsérjétek az Urat, mert jó, mert irgalmassága örökkévaló,
35 Dite: “Salvaci, Dio della nostra salvezza, radunaci e liberaci dalle genti, perché ringraziamo il tuo nome santo: lodarti sarà la nostra gloria.	35 s mondjátok: ‘Szabadíts meg minket, szabadító Istenünk, gyűjts össze s szabadíts ki minket a pogányok közül, hogy dicsérjük szent neved, s ujjongva zengjük énekeidet.
36 Benedetto il Signore, Dio d’Israele, da sempre e per sempre”». Tutto il popolo disse: «Amen, lode al Signore».	36 Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökre.’« Azt mondja erre az egész nép: »Ámen« és »Dicsőség az Úrnak!«
37 Quindi Davide lasciò Asaf e i suoi fratelli davanti all’arca dell’alleanza del Signore, perché officiassero continuamente davanti all’arca, secondo il rituale quotidiano;	37 Otthagyta tehát az Úr szövetségének ládája előtt Ászáfot és testvéreit, hogy szüntelenül, minden napnak s rendjüknek megfelelően szolgálatot teljesítsenek a láda előtt.
38 lasciò Obed-Edom, figlio di Iedutùn, e Cosa, insieme con sessantotto fratelli, come portieri.	38 Ugyanakkor Obededomot – éspedig Obededomot, Iditun fiát – és hatvannyolc testvérét meg Hószát ajtónállókká rendelte.
39 Egli incaricò della Dimora del Signore che era sull’altura di Gàbaon il sacerdote Sadoc e i suoi fratelli sacerdoti,	39 Szádok papot s paptestvéreit az Úr hajléka előtt, a gibeoni magaslaton hagyta,
40 perché offrissero olocausti al Signore sull’altare degli olocausti per sempre, al mattino e alla sera, e compissero quanto è scritto nella legge che il Signore aveva imposto a Israele.	40 hogy szüntelenül, reggel és este, egészen elégő áldozatot mutassanak be az Úrnak az egészen elégő áldozat oltárán, pontosan úgy, ahogy meg van írva az Úr törvényében, amelyet Izraelnek parancsolt.
41 Con loro erano Eman, Iedutùn e tutti gli altri scelti e designati per nome perché lodassero il Signore, perché il suo amore è per sempre.	41 Rajta kívül otthagyta Hemánt, Iditunt s a többieket, akiket név szerint kiválasztott, hogy dicsérjék az Urat, »mert irgalmassága örökkévaló«,
42 Con loro avevano trombe e cimbali per suonare e altri strumenti per il canto divino. I figli di Iedutùn erano incaricati della porta.	42 Hemánt és Iditunt, hogy trombitáljanak s a cintányérokat s az Istennek való énekléshez tartozó egyéb hangszereket zengessék, Iditun fiait pedig ajtónállókká tette.
43 Poi tutto il popolo se ne andò, ciascuno a casa sua, e Davide tornò per benedire la sua famiglia.	43 Erre az egész nép hazatért, Dávid pedig elment, hogy a maga háza népét is megáldja.