Psalmen 109

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 [Für den Chormeister. Ein Psalm Davids.] Gott, den ich lobe, schweig doch nicht!	1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Isten, akit dicsérek, ne hallgass,
2 Denn ein Mund voll Frevel, ein Lügenmaul hat sich gegen mich aufgetan. Sie reden zu mir mit falscher Zunge,	2 mert a bűnös szája és az álnok szája felnyílt ellenem. Hazug nyelvvel beszélnek rólam,
3 umgeben mich mit Worten voll Hass und bekämpfen mich ohne Grund.	3 és gyűlölködő szavakkal vesznek körül engem, ok nélkül támadnak rám.
4 Sie befeinden mich, während ich für sie bete,	4 Szeretetem jutalmául rágalmaznak, én pedig imádkozom.
5 sie vergelten mir Gutes mit Bösem, mit Hass meine Liebe.	5 Rosszal fizetnek nekem a jóért, gyűlölettel szeretetemért.
6 Sein Frevel stehe gegen ihn auf als Zeuge, ein Ankläger trete an seine Seite.	6 Rendelj bűnös embert ellene, és a vádló álljon jobbja felől.
7 Aus dem Gericht gehe er verurteilt hervor, selbst sein Gebet werde zur Sünde.	7 Peréből ő kerüljön ki vesztesen, s imádsága is bűnné legyen.
8 Nur gering sei die Zahl seiner Tage, sein Amt soll ein andrer erhalten.	8 Kevés legyen napjainak száma, és más foglalja el hivatalát.
9 Seine Kinder sollen zu Waisen werden und seine Frau zur Witwe.	9 Fiai legyenek árvákká és özveggyé a felesége.
10 Unstet sollen seine Kinder umherziehen und betteln, aus den Trümmern ihres Hauses vertrieben.	10 Szanaszéjjel kóborolva kolduljanak fiai, s űzzék ki őket romos hajlékukból.
11 Sein Gläubiger reiße all seinen Besitz an sich, Fremde sollen plündern, was er erworben hat.	11 Uzsorás kutassa fel minden vagyonát, idegenek prédálják el munkája gyümölcsét.
12 Niemand sei da, der ihm die Gunst bewahrt, keiner, der sich der Waisen erbarmt.	12 Ne akadjon, aki megsegítse, s árváin ne könyörüljön meg senki sem.
13 Seine Nachkommen soll man vernichten, im nächsten Geschlecht schon erlösche sein Name.	13 Jussanak pusztulásra utódai, egyetlen nemzedék alatt töröljék el nevét.
14 Der Herr denke an die Schuld seiner Väter, ungetilgt bleibe die Sünde seiner Mutter.	14 Legyen az Úr emlékezetében atyáinak vétke, és ne töröltessék el anyjának bűne.
15 Ihre Schuld stehe dem Herrn allzeit vor Augen, ihr Andenken lösche er aus auf Erden.	15 Legyenek ezek szüntelenül az Úr előtt, hogy emlékezetük is kivesszen a földről,
16 Denn dieser Mensch dachte nie daran, Gnade zu üben; er verfolgte den Gebeugten und Armen und wollte den Verzagten töten.	16 mivel nem gondolt arra, hogy irgalmasságot cselekedjék. Üldözte a nyomorultat, a szegényt, s a megtört szívűt, hogy megölje őt.
17 Er liebte den Fluch - der komme über ihn; er verschmähte den Segen - der bleibe ihm fern.	17 Szerette az átkot: érje hát utol! Nem akarta az áldást: legyen hát távol tőle!
18 Er zog den Fluch an wie ein Gewand; der dringe wie Wasser in seinen Leib, wie Öl in seine Glieder.	18 Úgy öltötte magára az átkot, mint a ruhát: hatoljon tehát belsejébe, mint a víz, és járja át olajként csontjait!
19 Er werde für ihn wie das Kleid, in das er sich hüllt, wie der Gürtel, der ihn allzeit umschließt.	19 Legyen rajta úgy, mint a ruha, amely beborítja, és mint az öv, amely mindenkor övezi.
20 So lohne der Herr es denen, die mich verklagen, und denen, die Böses gegen mich reden.	20 Ez legyen vádlóim jutalma az Úrtól, azoké akik rosszat beszélnek ellenem!
21 Du aber, Herr und Gebieter, handle an mir, wie es deinem Namen entspricht, reiß mich heraus in deiner gütigen Huld!	21 Velem azonban Uram, bánj nevedért kegyesen, Uram, és mivel irgalmad jóságos, szabadíts meg engem.
22 Denn ich bin arm und gebeugt, mir bebt das Herz in der Brust.	22 Mert én nyomorult és szegény vagyok, és szívem összeszorult bensőmben.
23 Wie ein flüchtiger Schatten schwinde ich dahin; sie schütteln mich wie eine Heuschrecke ab.	23 Elenyészem, mint a hanyatló árnyék, olyan vagyok, mint a lerázott sáska.
24 Mir wanken die Knie vom Fasten, mein Leib nimmt ab und wird mager.	24 Térdem a böjttől gyenge lett, húsom az olaj híján elsorvadt.
25 Ich wurde für sie zum Spott und zum Hohn, sie schütteln den Kopf, wenn sie mich sehen.	25 Gúny tárgyává lettem előttük, ha látnak, fejüket csóválják.
26 Hilf mir, Herr, mein Gott, in deiner Huld errette mich!	26 Segíts meg, Uram, én Istenem, ments meg engem irgalmadban!
27 Sie sollen erkennen, dass deine Hand dies vollbracht hat, dass du, o Herr, es getan hast.	27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed műve ez: ezt, Uram, te művelted.
28 Mögen sie fluchen - du wirst segnen. Meine Gegner sollen scheitern, dein Knecht aber darf sich freuen.	28 Átkozzanak ők, de te áldj meg engem, jussanak szégyenbe, akik ellenem felkelnek, s örvendezzen szolgád.
29 Meine Ankläger sollen sich bedecken mit Schmach, wie in einen Mantel sich in Schande hüllen.	29 Öltözzenek gyalázatba, akik bántanak engem, és palástként takarja őket a szégyen.
30 Ich will den Herrn preisen mit lauter Stimme, in der Menge ihn loben.	30 Hangos szóval hálát adok az Úrnak, és áldom őt sokak előtt,
31 Denn er steht dem Armen zur Seite, um ihn vor falschen Richtern zu retten.	31 mert jobbjára áll a szegénynek, hogy megmentse életét az ítélkezőktől.