Proverbi 27

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ne glorieris in crastinum ignorans, quid superventura pariat dies.	1 Ne dicsekedjél a holnappal, hisz nem tudod, mit hoz az eljövendő nap!
2 Laudet te alienus et non os tuum, extraneus et non labia tua.	2 Más dicsérjen téged, ne a saját szád, idegen valaki, és ne a saját ajkad!
3 Grave est saxum et onerosa arena, sed ira stulti utroque gravior.	3 Nehéz a kő, súlyos a homok, de mindegyiknél terhesebb a bosszúság a balga miatt.
4 Saevitas et erumpens furor, et coram zelo consistere quis poterit?	4 Kegyetlen a harag és féktelen a dühöngés, de a féltékeny támadását ki állhatja ki?
5 Melior est manifesta correptio quam amor absconditus.	5 Leplezetlen korholás többet ér eltitkolt szeretetnél.
6 Veriora sunt vulnera diligentis quam fraudulenta oscula odientis.	6 Többet érnek sebek baráttól, mint álnok csókok ellenségtől.
7 Anima saturata calcabit favum, et anima esuriens etiam amarum pro dulci sumet.	7 Aki jóllakott, a lépes mézet is lábbal tapossa, az éhes pedig a keserűt is édesnek találja.
8 Sicut avis transmigrans de nido suo, sic vir errans longe a loco suo.	8 Mint a fészkéből elköltöző madár, olyan a férfi, aki elhagyja otthonát.
9 Unguento et ture delectatur cor et dulcedine amici in consilio ex animo.	9 Olaj és tömjénillat gyönyörűség a szívnek, a barát jótanácsa pedig édesség a léleknek.
10 Amicum tuum et amicum patris tui ne dimiseris et domum fratris tui ne ingrediaris in die afflictionis tuae. Melior est vicinus iuxta quam frater procul.	10 Ne hagyd el barátodat és atyád barátját, és ne menj testvéred házába nyomorúságod napján. Jobb a szomszéd a közelben, mint a testvér a távolban.
11 Stude sapientiae, fili mi, et laetifica cor meum, ut possim exprobranti mihi respondere sermonem.	11 Tanulj bölcsességet, fiam, és örvendeztesd meg szívemet, hogy megfelelhess az ócsárlónak.
12 Astutus videns malum absconditus est; simplices transeuntes multati sunt.	12 Az élelmes meglátja a bajt, és elrejtőzik, a korlátoltak pedig tovább mennek, és kárt vallanak.
13 Tolle vestimentum eius, qui spopondit pro extraneo, et pro alienis aufer ei pignus.	13 Csak vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, végy zálogot tőle idegenek miatt!
14 Qui benedicit proximo suo voce grandi mane consurgens, maledictio reputabitur ei.	14 Aki társát már kora reggel nagy hangon áldja, hasonlít az átkozóhoz.
15 Tecta perstillantia in die frigoris et litigiosa mulier comparantur;	15 A beázott tető esős napon és a házsártos asszony hasonlók egymáshoz:
16 qui retinet eam, quasi qui ventum teneat, et oleum dextera sua tenere reperietur.	16 aki magánál tartja, szelet tartogat, és olaj után fog kiáltani a jobbja.
17 Ferrum ferro exacuitur, et homo exacuit faciem amici sui.	17 Vasat vassal élesítenek, és mindenki a társa személyét csiszolja.
18 Qui servat ficum, comedet fructus eius; et, qui custos est domini sui, glorificabitur.	18 Aki fügefát gondoz, gyümölcsét is élvezi, aki urának gondját viseli, annak megbecsülés jár érte.
19 Quomodo in aqua facies prospicit ad faciem, sic cor hominis ad hominem.	19 Amint a vízben tükröződik a belenéző arca, úgy az emberek szíve is tárva van az okosak előtt.
20 Infernus et Perditio numquam implentur, similiter et oculi hominum insatiabiles.	20 Az alvilág és az enyészet nem tud jóllakni sohasem, az ember szeme is telhetetlen.
21 Quomodo probatur in conflatorio argentum et in fornace aurum, sic probatur homo ore laudantis.	21 Az ezüstöt a tégely, az aranyat a kemence teszi próbára, a férfit pedig a száj, amely dicséri. Az igaztalannak szíve gonoszságot firtat, az igaznak szíve pedig tudást keres.
22 Si pilo contuderis stultum in pila quasi ptisanas, non auferetur ab eo stultitia eius.	22 Zúzhatod az ostobát – akár a darát – mozsárban törővel, mégsem hagyja el a balgasága.
23 Diligenter agnosce vultum pecoris tui; appone cor tuum ad greges,	23 Törődjél aprómarhád állapotával, és tartsd szemmel nyájaidat,
24 non enim habebis iugiter divitias. Num corona tribuetur in generationem et generationem?	24 mert a vagyon nem tart örökké, és a gazdagság nem száll nemzedékről nemzedékre.
25 Nudata sunt prata, et apparuerunt herbae virentes, et collecta sunt fena de montibus;	25 Ha kihajt a rét, zöldell a fű, és begyűjtik a szénát a hegyekről,
26 agni ad vestimentum tuum, et haedi ad agri pretium;	26 a juhok megadják neked a ruhát, s a bakok árán szántót vehetsz,
27 sufficiat tibi lac caprarum in cibum tuum et in cibum domus tuae et ad victum ancillis tuis.	27 a kecskék elegendő tejet adnak élelmedre és házi szükségedre, és szolgáló leányaid eledelére.