Salmi 18

BIBBIA TINTORI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 (Per la fine. Salmo di David).	1 A karvezetőnek. Dávidtól, az Úr szolgájától, aki ez ének igéit intézte az Úrhoz, amikor az Úr megszabadította őt minden ellenségének hatalmából
2 I cieli narrano la gloria di Dio, e il firmamento proclama l'ope­ra delle sue mani.	2 és Saul kezéből. Így szólt tehát: Szeretlek Uram, én erősségem!
3 Il giorno ne trasmette la pa­rola all'altro giorno, la notte la fa sapere all'altra notte.	3 Uram, én erősségem, menedékem és megszabadítóm; Én Istenem, segítségem, akiben reménykedem, oltalmazóm, üdvösségem szarva, aki fölemelsz engem.
4 Non son linguaggi nè discor­si di cui non s'intenda la voce.	4 Dicsérem és segítségül hívom az Urat, és megszabadulok ellenségeimtől.
5 Per tutta quanta la terra si è diffusa la loro voce, e le loro parole son giunte sino ai confini del mondo.	5 Körülvettek a halál hullámai, megrémítettek a gonoszság örvényei,
6 Ha posto il suo padiglione nel sole, il quale, come sposo che esce dal suo talamo, lieto come un gigante si slancia nella corsa.	6 körülfogtak az alvilág kötelei, hatalmukba kerítettek a halál tőrei.
7 Si parte da un'estremità dei cieli e corre fino all'altra estremità e nulla sfugge al suo calore.	7 Szorultságomban az Urat hívtam segítségül, Istenemhez kiáltottam. Ő meghallgatta templomából szavam, és hozzá intézett kiáltásom a füléhez jutott.
8 La legge del Signore è immacolata e con verte le anime, la testimonianza del Signore è fedele e dà saviezza ai semplici.	8 A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrendültek a hegyek, és megindultak, mert ő haragra gerjedt.
9 I precetti del Signore son giusti e rallegrano i cuori. Il comandamento del Signore è luce e illumina gli occhi.	9 Füst szállt fel orrából, és emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából.
10 Santo è il timore di Dio e dura in eterno. I giudizi di Dio son veri e giusti in se stessi.	10 Lehajtotta az eget és leszállott, ködhomály volt lába alatt.
11 Sono da desiderarsi più dell'oro e delle pietre preziose, sono più dolci del miele, del miele che stilla dai favi.	11 Fölszállt a kerubok fölé, a szél szárnyain repült.
12 Il tuo servo li osserva diligentemente, e nell'osservarli (trova) gran ricompensa.	12 Rejtekhelyévé tette a sötétséget, sátrat vont maga köré sötét vízből, a lég felhőiből.
13 Ma i peccati chi li conosce? Assolvimi da quelli che mi restano occulti.	13 Arcának fényessége előtt futottak a felhők, a jégeső s az izzó parázs.
14 E tien lontano il tuo servo da quelli degli altri. Se non m'avranno dominato, allora sarò senza macchia e sarò puro dal gran delitto.	14 Dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges: jégeső és az izzó parázs.
15 Allora saran tali da piacerti le parole della mia bocca, e i pensieri del mio cuore saran sempre dinanzi a te, o Signore, mio aiuto e mio redentore.	15 Kilőtte nyilait és szétszórta őket, leküldte villámait és szétzavarta őket.
	16 Előtűntek a vizek forrásai, feltárultak a földkerekség alapjai korholó szavadtól, Uram, haragod leheletének fúvásától.
	17 Lenyúlt a magasból, megfogott, a nagy vizekből kihúzott engem.
	18 Megszabadított hatalmas ellenségeimtől, nálamnál hatalmasabb gyűlölőimtől.
	19 Megrohantak engem nyomorúságom napján, de támaszom lett az Úr.
	20 Kivezetett a szabad térre engem, megmentett, mert kedvét lelte bennem.
	21 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint,
	22 mert megőriztem az Úr útjait, Istenemtől gonoszul el nem tértem.
	23 Mert szem előtt tartottam minden rendeletét, igaz ítéleteit magamtól el nem távolítottam.
	24 Mert szeplőtelen voltam előtte, s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.
	25 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.
	26 A szenthez szent vagy, az ártatlan emberhez ártatlan,
	27 a választotthoz választott vagy, a fondorkodókat kiforgatod.
	28 Mert a megalázott népet megmented, de megalázod a kevélyek szemét.
	29 Mert te gyújtod meg, Uram, lámpásomat, Isten teszi világossá sötétségemet.
	30 Mert te ragadsz ki a kísértésből, Istenem által ugrom át a falat.
	31 Én Istenem! – Szeplőtelen az ő útja, tűzben próbált az Úr szava, oltalmazója ő minden benne bízónak.
	32 Valóban, ki Isten az Úron kívül? Ki kőszikla a mi Istenünkön kívül?
	33 Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és szeplőtelenné tette utamat.
	34 Lábamat gyorssá tette mint a szarvasét, és magaslatokra állított fel engem.
	35 Kezemet harcra tanította, karom ércveretű íjat feszít.
	36 Üdvösséged pajzsát adtad nekem, jobbod fölemelt és jóságod naggyá tett engem.
	37 Tág teret nyitottál lépteimnek, és bokáim nem gyengültek el.
	38 Üldözőbe vettem ellenségeimet s elfogtam őket, nem tértem vissza, míg el nem pusztultak.
	39 Összetörtem őket, nem tudtak felkelni, a lábam alá estek.
	40 Erővel öveztél fel engem a harcra, az ellenem állókat alám vetetted.
	41 Megszalasztottad ellenségeimet, és gyűlölőimet széjjelszórtad.
	42 Kiáltottak, de nem volt, aki megmentse őket, kiáltottak az Úrhoz, de nem hallgatott rájuk.
	43 Szétszórtam őket, mint a szél a port, széttiportam őket, mint az utca sarát.
	44 Népem lázadásától megmentettél, nemzetek vezetőjévé tettél engem. Az a nép, amelyet nem ismertem, szolgámmá lett,
	45 mihelyt füle hallotta, engedelmeskedett nekem. Idegen fiak hízelegtek nekem,
	46 idegenek fiai erejüket vesztették, remegtek rejtekükben.
	47 Él az Úr, áldott legyen Segítőm, magasztalják az én megmentő Istenemet!
	48 Isten, aki megengeded, hogy bosszút álljak, és népeket vetsz alám, aki megszabadítasz haragos ellenségeimtől,
	49 az ellenem támadók fölé juttatsz, megszabadítasz az erőszak emberétől.
	50 Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között, és zsoltárt zengek nevednek,
	51 aki bőségesen segíti királyát, aki irgalmat gyakorol Fölkentjével, Dáviddal és utódaival mindörökké.