Lamentazioni 5

BIBBIA RICCIOTTI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 - «Ricorda, o Signore, quello ch'è accaduto a noi, guarda e vedi l'obbrobrio nostro.	1 Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat!
2 Il nostro retaggio è passato ai forestieri, le nostre abitazioni agli estranei.	2 Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre.
3 Noi siam restati come orfani senza padre, le nostre mani come vedove.	3 Árvák lettünk, és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek.
4 Per denaro abbiam bevuto la nostr'acqua, le nostre legna a prezzo abbiam comprate.	4 Vizünket pénzért isszuk, fánkat vételárért kapjuk.
5 Fummo trascinati pel collo, senza che agli sfiniti fosse data requie.	5 Nyakunkon vannak üldözőink, elfáradtunk, és nincs nyugalmunk.
6 All'Egitto abbiam porto le mani ed agli Assiri, per aver pane da campare.	6 Egyiptomnak nyújtottunk kezet, s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 I padri nostri hanno peccato e più non sonoe noi abbiam portato le loro iniquità.	7 Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, s mi hordozzuk bűneiket.
8 I mercenari hanno spadroneggiato su di noi, senza che alcuno ci riscattasse dalle loro mani.	8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.
9 A rischio della vita ci siam procacciato il pane in faccia alla spada nel deserto.	9 Életünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket kard elől a pusztában.
10 La nostra pelle è risecchita come un forno, davanti all'imperversare della fame.	10 Bőrünk izzik, mint a kemence, a hevesen kínzó éhségtől.
11 Hanno disonorato le donne in Sion, e le vergini nelle città di Giuda.	11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.
12 I principi furono appesi per le mani, e non ebbero riverenza alla faccia dei vecchi.	12 A fejedelmeket felakasztották kezükkel, a vének személyét nem tisztelték.
13 Dei giovanetti abusarono impudicamente, e i ragazzi soccombettero sotto al bastone.	13 Az ifjak malmot hajtanak, és a gyermekek fahordásban rogyadoznak.
14 Gli anziani sparirono dalle porte, e i giovani dai cori festeggianti.	14 A vének eltűntek a kapuból, az ifjak abbahagyták hárfajátékukat.
15 È cessata la gioia del nostro cuore, il nostro canto s'è voltato in lamento.	15 Eltűnt szívünk vidámsága, gyászra fordult a körtáncunk.
16 Il diadema del nostro capo è caduto, sciagurati noi, che abbiamo peccato!	16 Leesett a koszorú a fejünkről; jaj nekünk, mert vétkeztünk!
17 Per questo è contristato il nostro cuore, per questo sono spente le pupille dei nostri occhi:	17 Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk;
18 pel monte Sion che fu devastato, le volpi transitarono per esso.	18 Sion hegye miatt, mely puszta lett, rókák járkálnak rajta.
19 Ma tu, Signore, resterai in eterno, il tuo soglio pel volgere di tutte le generazioni.	19 De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre.
20 Perchè ti avrai da scordare per sempre di noi, lasciandoci abbandonati per lunga età?	20 Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el minket hosszú napokra?
21 Convertici a te, Signore, e ritorneremo, ripristina i nostri giorni come da principio,	21 Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan!
22 Ma per ora ci hai reietti e discacciati, ti sei fortemente adirato contro di noi.»	22 Vagy talán végképp elvetettél minket, oly nagyon megharagudtál miránk?