Salmos 44

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Del maestro de coro. De los hijos de Coré. Poema.	1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.
2 Oh Dios, con nuestros propios oídos lo oímos, nos lo contaron nuestros padres, la obra que tú hiciste en sus días, en los días antiguos,	2 Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk, mit műveltél napjaikban, a hajdankor napjaiban.
3 y con tu propia mano. Para plantarlos a ellos, expulsaste naciones, para ensancharlos, maltrataste pueblos;	3 Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted, népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted.
4 no por su espada conquistaron la tierra, ni su brazo les dio la victoria, sino que fueron tu diestra y tu brazo, y la luz de tu rostro, porque los amabas.	4 Nem kardjukkal szereztek országot, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod, a te karod, s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet.
5 Tú sólo, oh Rey mío, Dios mío, decidías las victorias de Jacob;	5 Te vagy az én királyom és Istenem, te küldesz segítséget Jákobnak.
6 por ti nosotros hundíamos a nuestros adversarios, por tu nombre pisábamos a nuestros agresores.	6 Általad ökleljük ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
7 No estaba en mi arco mi confianza, ni mi espada me hizo vencedor;	7 Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom hoz szabadulást nekem.
8 que tú nos salvabas de nuestros adversarios, tú cubrías de vergüenza a nuestros enemigos;	8 Sanyargatóinktól te mentesz meg minket, és te szégyeníted meg gyűlölőinket.
9 en Dios todo el día nos gloriábamos, celebrando tu nombre sin cesar. Pausa.	9 Mindennap Istenben dicsekszünk, és a te nevedet magasztaljuk mindörökké.
10 Y con todo, nos has rechazado y confundido, no sales ya con nuestras tropas,	10 De most elvetettél és szégyenben hagytál minket, nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten.
11 nos haces dar la espalda al adversario, nuestros enemigos saquean a placer.	11 Megfutamítottál ellenségeink előtt, és gyűlölőink fosztogatnak minket.
12 Como ovejas de matadero nos entregas, y en medio de los pueblos nos has desperdigado;	12 Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között.
13 vendes tu pueblo sin ventaja, y nada sacas de su precio.	13 Népedet ár nélkül eladtad, nem lettél gazdagabb a cserével.
14 De nuestros vecinos nos haces la irrisión, burla y escarnio de nuestros circundantes;	14 Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak.
15 mote nos haces entre las naciones, meneo de cabeza entre los pueblos.	15 Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek, fejüket csóválgatják fölöttünk a népek.
16 Todo el día mi ignominia está ante mí, la vergüenza cubre mi semblante,	16 Egész nap szemem előtt van szégyenem, s arcom gyalázata elborít engem,
17 bajo los gritos de insulto y de blasfemia, ante la faz del odio y la venganza.	17 hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom, ellenséget és üldözőt kell látnom.
18 Nos llegó todo esto sin haberte olvidado, sin haber traicionado tu alianza.	18 Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.
19 ¡No habían vuelto atrás nuestros corazones, ni habían dejado nuestros pasos tu sendero,	19 Szívünk nem fordult el tőled, és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól,
20 para que tú nos aplastaras en morada de chacales, y nos cubrieras con la sombra de la muerte!	20 noha kiűztél minket a sakálok helyére, és beborítottál minket a halál árnyékával.
21 Si hubiésemos olvidado el nombre de nuestro Dios o alzado nuestras manos hacia un dios extranjero,	21 Ha Istenünk nevét elfeledtük volna, ha más istenek felé tártuk volna kezünket,
22 ¿no se habría dado cuenta Dios, él, que del corazón conoce los secretos?	22 nemde számonkérné azt Isten? Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit.
23 Pero por ti se nos mata cada día, como ovejas de matadero se nos trata.	23 Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak.
24 ¡Despierta ya! ¿Por qué duermes, Señor? ¡Levántate, no rechaces para siempre!	24 Ébredj fel, miért alszol, Uram? Ébredj fel, ne taszíts el végleg!
25 ¿Por qué ocultas tu rostro, olvidas nuestra opresión, nuestra miseria?	25 Miért fordítod el arcodat, s felejted el ínségünket és szorongatásunkat?
26 Pues nuestra alma está hundida en el polvo, pegado a la tierra nuestro vientre.	26 Hisz lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Kelj, Uram, segítségünkre, és irgalmadban válts meg minket!
27 ¡Alzate, ven en nuestra ayuda, rescátanos por tu amor!