Salmos 139

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Del maestro de coro. De David. Salmo. Yahveh, tú me escrutas y conoces;	1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,
2 sabes cuándo me siento y cuándo me levanto, mi pensamiento calas desde lejos;	2 tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat,
3 esté yo en camino o acostado, tú lo adviertes, familiares te son todas mis sendas.	3 szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat.
4 Que no está aún en mi lengua la palabra, y ya tú, Yahveh, la conoces entera;	4 Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram.
5 me aprietas por detrás y por delante, y tienes puesta sobre mí tu mano.	5 Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet.
6 Ciencia es misteriosa para mí, harto alta, no puedo alcanzarla.	6 Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem!
7 ¿A dónde iré yo lejos de tu espíritu, a dónde de tu rostro podré huir?	7 Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől?
8 Si hasta los cielos subo, allí estás tú, si en el seol me acuesto, allí te encuentras.	8 Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.
9 Si tomo las alas de la aurora, si voy a parar a lo último del mar,	9 Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék,
10 también allí tu mano me conduce, tu diestra me aprehende.	10 ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem.
11 Aunque diga: «¡Me cubra al menos la tiniebla, y la noche sea en torno a mí un ceñidor,	11 Mondhatnám: »Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény«,
12 ni la misma tiniebla es tenebrosa para ti, y la noche es luminosa como el día.	12 de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség.
13 Porque tú mis riñones has formado, me has tejido en el vientre de mi madre;	13 Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.
14 yo te doy gracias por tantas maravillas: prodigio soy, prodigios son tus obras. Mi alma conocías cabalmente,	14 Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!
15 y mis huesos no se te ocultaban, cuando era yo formado en lo secreto, tejido en las honduras de la tierra.	15 Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam.
16 Mi embrión tus ojos lo veían; en tu libro están inscritos todos los días que han sido señalados, sin que aún exista uno solo de ellos.	16 Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.
17 Mas para mí ¡qué arduos son tus pensamientos, oh, Dios, qué incontable su suma!	17 Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk!
18 ¡Son más, si los recuento, que la arena, y al terminar, todavía estoy contigo!	18 Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.
19 ¡Ah, si al impío, oh Dios, mataras, si los hombres sanguinarios se apartaran de mí!	19 Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,
20 Ellos que hablan de ti dolosamente, tus adversarios que se alzan en vano.	20 akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened.
21 ¿No odio, Yahveh, a quienes te odian? ¿No me asquean los que se alzan contra ti?	21 Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet?
22 Con odio colmado los odio, son para mí enemigos.	22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek.
23 Sóndame, oh Dios, mi corazón conoce, pruébame, conoce mis desvelos; 24 mira no haya en mí camino de dolor, y llévame por el camino eterno.	23 Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat,
	24 lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.