Psalmen 81

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 [Für den Chormeister. Nach dem Kelterlied. Von Asaf.]	1 A karvezetőnek. A »Szőlőprések« szerint. Ászáftól.
2 Jubelt Gott zu, er ist unsre Zuflucht; jauchzt dem Gott Jakobs zu!	2 Örvendjetek Istennek, a mi segítőnknek, ujjongjatok Jákob Istenének.
3 Stimmt an den Gesang, schlagt die Pauke, die liebliche Laute, dazu die Harfe!	3 Kezdjetek énekelni és szóljon a dob, a szép hangú lant és a hárfa.
4 Stoßt in die Posaune am Neumond und zum Vollmond, am Tag unsres Festes!	4 Fújjátok a harsonát újholdkor, és holdtöltekor, ünnepünk napján.
5 Denn das ist Satzung für Israel, Entscheid des Gottes Jakobs.	5 Ez Izrael törvénye, Jákob Istenének parancsa.
6 Das hat er als Gesetz für Josef erlassen, als Gott gegen Ägypten auszog. Eine Stimme höre ich, die ich noch nie vernahm:	6 Bizonyságául rendelte ezt Józsefnek, amikor kivonult Egyiptom földjéről. Ismeretlen beszédet hallottam:
7 Seine Schulter hab ich von der Bürde befreit, seine Hände kamen los vom Lastkorb.	7 »Megszabadítottam hátát a tehertől, kezét a rabszolgakosártól.
8 Du riefst in der Not und ich riss dich heraus; ich habe dich aus dem Gewölk des Donners erhört, an den Wassern von Meríba geprüft. [Sela]	8 Szorongatásodban segítségül hívtál, s én megszabadítottalak, meghallgattalak a fergeteg rejtekéből, a Meriba vizénél próbára tettelek.
9 Höre, mein Volk, ich will dich mahnen! Israel, wolltest du doch auf mich hören!	9 Halljad, én népem, hadd intselek! Izrael, bárcsak meghallgatnál engem!
10 Für dich gibt es keinen andern Gott. Du sollst keinen fremden Gott anbeten.	10 Ne legyen más isten közötted, ne imádj idegen istent!
11 Ich bin der Herr, dein Gott, der dich heraufgeführt hat aus Ägypten. Tu deinen Mund auf! Ich will ihn füllen.	11 Mert én vagyok a te Urad, Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről: nyisd ki szádat és én megtöltöm.
12 Doch mein Volk hat nicht auf meine Stimme gehört; Israel hat mich nicht gewollt.	12 De népem nem hallgatott szavamra, s Izrael nem figyelt rám.
13 Da überließ ich sie ihrem verstockten Herzen und sie handelten nach ihren eigenen Plänen.	13 Ezért ráhagytam őket szívük keménységére, hadd menjenek a saját fejük után.
14 Ach dass doch mein Volk auf mich hörte, dass Israel gehen wollte auf meinen Wegen!	14 Ha népem rám hallgatott volna, ha Izrael az én útjaimon járt volna,
15 Wie bald würde ich seine Feinde beugen, meine Hand gegen seine Bedränger wenden.	15 rögtön megaláztam volna ellenségeit, s üldözőire vetettem volna kezemet.
16 Alle, die den Herrn hassen, müssten Israel schmeicheln und das sollte für immer so bleiben.	16 Hízelegnének neki az Úr ellenségei, s idejük örökké tartana.
17 Ich würde es nähren mit bestem Weizen und mit Honig aus dem Felsen sättigen.	17 Táplálnám őket a búza javával, és jóltartanám mézzel a kősziklából.«