Psalmen 44

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 [Für den Chormeister. Ein Weisheitslied der Korachiter.]	1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.
2 Gott, wir hörten es mit eigenen Ohren, unsere Väter erzählten uns von dem Werk, das du in ihren Tagen vollbracht hast, in den Tagen der Vorzeit.	2 Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk, mit műveltél napjaikban, a hajdankor napjaiban.
3 Mit eigener Hand hast du Völker vertrieben, sie aber eingepflanzt. Du hast Nationen zerschlagen, sie aber ausgesät.	3 Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted, népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted.
4 Denn sie gewannen das Land nicht mit ihrem Schwert, noch verschaffte ihr Arm ihnen den Sieg; nein, deine Rechte war es, dein Arm und dein leuchtendes Angesicht; denn du hattest an ihnen Gefallen.	4 Nem kardjukkal szereztek országot, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod, a te karod, s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet.
5 Du, mein König und mein Gott, du bist es, der Jakob den Sieg verleiht.	5 Te vagy az én királyom és Istenem, te küldesz segítséget Jákobnak.
6 Mit dir stoßen wir unsere Bedränger nieder, in deinem Namen zertreten wir unsere Gegner.	6 Általad ökleljük ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
7 Denn ich verlasse mich nicht auf meinen Bogen, noch kann mein Schwert mir helfen;	7 Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom hoz szabadulást nekem.
8 nein, du hast uns vor unsern Bedrängern gerettet; alle, die uns hassen, bedeckst du mit Schande.	8 Sanyargatóinktól te mentesz meg minket, és te szégyeníted meg gyűlölőinket.
9 Wir rühmen uns Gottes den ganzen Tag und preisen deinen Namen auf ewig. [Sela]	9 Mindennap Istenben dicsekszünk, és a te nevedet magasztaljuk mindörökké.
10 Doch nun hast du uns verstoßen und mit Schmach bedeckt, du ziehst nicht mit unserm Heer in den Kampf.	10 De most elvetettél és szégyenben hagytál minket, nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten.
11 Du lässt uns vor unsern Bedrängern fliehen und Menschen, die uns hassen, plündern uns aus.	11 Megfutamítottál ellenségeink előtt, és gyűlölőink fosztogatnak minket.
12 Du gibst uns preis wie Schlachtvieh, unter die Völker zerstreust du uns.	12 Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között.
13 Du verkaufst dein Volk um ein Spottgeld und hast an dem Erlös keinen Gewinn.	13 Népedet ár nélkül eladtad, nem lettél gazdagabb a cserével.
14 Du machst uns zum Schimpf für die Nachbarn, zu Spott und Hohn bei allen, die rings um uns wohnen.	14 Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak.
15 Du machst uns zum Spottlied der Völker, die Heiden zeigen uns nichts als Verachtung.	15 Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek, fejüket csóválgatják fölöttünk a népek.
16 Meine Schmach steht mir allzeit vor Augen und Scham bedeckt mein Gesicht	16 Egész nap szemem előtt van szégyenem, s arcom gyalázata elborít engem,
17 wegen der Worte des lästernden Spötters, wegen der rachgierigen Blicke des Feindes.	17 hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom, ellenséget és üldözőt kell látnom.
18 Das alles ist über uns gekommen und doch haben wir dich nicht vergessen, uns von deinem Bund nicht treulos abgewandt.	18 Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.
19 Unser Herz ist nicht von dir gewichen, noch hat unser Schritt deinen Pfad verlassen.	19 Szívünk nem fordult el tőled, és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól,
20 Doch du hast uns verstoßen an den Ort der Schakale und uns bedeckt mit Finsternis.	20 noha kiűztél minket a sakálok helyére, és beborítottál minket a halál árnyékával.
21 Hätten wir den Namen unseres Gottes vergessen und zu einem fremden Gott die Hände erhoben,	21 Ha Istenünk nevét elfeledtük volna, ha más istenek felé tártuk volna kezünket,
22 würde Gott das nicht ergründen? Denn er kennt die heimlichen Gedanken des Herzens.	22 nemde számonkérné azt Isten? Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit.
23 Nein, um deinetwillen werden wir getötet Tag für Tag, behandelt wie Schafe, die man zum Schlachten bestimmt hat.	23 Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak.
24 Wach auf! Warum schläfst du, Herr? Erwache, verstoß nicht für immer!	24 Ébredj fel, miért alszol, Uram? Ébredj fel, ne taszíts el végleg!
25 Warum verbirgst du dein Gesicht, vergisst unsere Not und Bedrängnis?	25 Miért fordítod el arcodat, s felejted el ínségünket és szorongatásunkat?
26 Unsere Seele ist in den Staub hinabgebeugt, unser Leib liegt am Boden.	26 Hisz lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Kelj, Uram, segítségünkre, és irgalmadban válts meg minket!
27 Steh auf und hilf uns! In deiner Huld erlöse uns!