Psalmen 108

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 [Ein Lied. Ein Psalm Davids.]	1 Ének. Dávid zsoltára.
2 Mein Herz ist bereit, o Gott, mein Herz ist bereit, ich will dir singen und spielen. Wach auf, meine Seele!	2 Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem, énekelek és zsoltárt zengek. Ébredj fel, dicsőségem!
3 Wacht auf, Harfe und Saitenspiel! Ich will das Morgenrot wecken.	3 Ébredjen a hárfa és a lant, hadd keltsem fel a hajnalt!
4 Ich will dich vor den Völkern preisen, Herr, dir vor den Nationen lobsingen.	4 Hálát adok neked, Uram, a népek között, zsoltárral dicsérlek a nemzetek között.
5 Denn deine Güte reicht, so weit der Himmel ist, deine Treue, so weit die Wolken ziehn.	5 Mert irgalmad felér az egekig és hűséged a fellegekig.
6 Erheb dich über die Himmel, o Gott! Deine Herrlichkeit erscheine über der ganzen Erde.	6 Tedd, Isten, hogy dicséreted az egek fölé érjen, s az egész földön nyilvánuljon meg dicsőséged!
7 Hilf mit deiner Rechten, erhöre uns, damit die gerettet werden, die du so sehr liebst.	7 Hogy szeretteid megszabaduljanak, szabadíts meg jobboddal és hallgass meg engem!
8 Gott hat in seinem Heiligtum gesprochen: «Ich will triumphieren, will Sichem verteilen und das Tal von Sukkot vermessen.	8 Szent helyén így szól Isten: »Örvendezve kiosztom Szíchemet, kimérem nektek Szukkót völgyét.
9 Mein ist Gilead, mein auch Manasse, Efraim ist der Helm auf meinem Haupt, Juda mein Herrscherstab.	9 Enyém Gileád és enyém Manassze, Efraim az én fejem sisakja. Júda az én jogaram,
10 Doch Moab ist mein Waschbecken, auf Edom werfe ich meinen Schuh, ich triumphiere über das Land der Philister.»	10 Moáb a tál, amelyben mosakszom; Edomra vetem sarumat, a filiszteusok barátaimmá lettek.«
11 Wer führt mich hin zu der befestigten Stadt, wer wird mich nach Edom geleiten?	11 Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el engem Edomba?
12 Gott, hast denn du uns verworfen? Du ziehst ja nicht aus, o Gott, mit unsern Heeren.	12 Nemde te, Isten, bár elvetettél minket, te, Isten, bár nem vonultál ki seregeinkkel?
13 Bring uns doch Hilfe im Kampf mit dem Feind! Denn die Hilfe von Menschen ist nutzlos.	13 Segíts ki minket a szorongatásból, mert hiábavaló az emberi segítség,
14 Mit Gott werden wir Großes vollbringen; er selbst wird unsere Feinde zertreten.	14 de Istennel győzelmet aratunk, s ő eltapossa ellenségeinket.