Siracide 14

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Beatus vir, qui non est lapsus verbo ex ore suo et non est stimulatus in tristitia delicti.	1 Boldog az a férfi, aki nem vétett szája szavával, akit nem bánt gond bűn miatt!
2 Felix, quem non condemnat anima sua, et non excidit a spe sua.	2 Boldog, akinek nem aggódik lelke, és akit nem hagyott el reménye.
3 Viro tenaci sine ratione est substantia; et homini livido ad quid aurum?	3 A telhetetlen, kapzsi ember nem veszi gazdagsága hasznát; mire jó az arany az irigy embernek?
4 Qui denegat animo suo iniuste, aliis congregat, et in bonis illius alius luxuriabitur.	4 Aki szívesen gyűjt igaztalan vagyont, másnak gyűjti azt; vagyonában idegen dúskál majd.
5 Qui sibi nequam est, cui alii bonus erit? Et non iucundabitur in bonis suis.	5 Aki galád magához, jó lesz-e az máshoz? Bizony, nem talál gyönyörűséget javaiban!
6 Qui sibi invidet, nihil est illo nequius; et haec redditio est malitiae illius.	6 Nincs rosszabb annál, aki magához is irigy, galádsága bérét magával hordozza!
7 Et, si bene fecerit, ignoranter et non volens facit et in novissimo manifestat malitiam suam.	7 Ha jót cselekszik is, nem teszi tudva, akarva, és végül mégis csak elárulja galádságát.
8 Nequam est oculus lividi et avertens faciem suam et despiciens animas.	8 Gonosz az, akinek irigy a szeme, aki elfordítja arcát és megveti saját lelkét.
9 Insatiabilis oculus cupidi in parte non satiabitur, donec consumat arefaciens animam suam.	9 A kapzsi szeme nem tud betelni igaztalan jószággal, nem lakik jól, míg csak el nem emészti sorvadozó lelkét.
10 Oculus malus lividus irruit in panem et neglegens est mensae suae.	10 A gonosz szem gonoszra tör, de nem lakik jól étellel, szűkölködik és bánkódik asztalánál.
11 Fili, si habes, benefac tecum et Deo dignas oblationes offer.	11 Fiam! Ha van miből, tégy jót magaddal, és mutass be méltó áldozatokat Istennek!
12 Memor esto quoniam mors non tardat, et decretum inferorum quia non demonstratum est tibi; decretum enim huius mundi: morte morietur.	12 Gondolj arra, hogy a halál el nem marad, hiszen ismered az alvilág törvényét, mert a világ törvénye: Minden bizonnyal meg kell halni!
13 Ante mortem benefac amico tuo et secundum vires tuas exporrigens da ei.	13 Tégy jót barátoddal még halálod előtt, erődhöz képest nyújtsd ki kezedet, és adj a szegénynek!
14 Non defrauderis a bono diei, et particula desiderii boni non te praetereat.	14 Ne vond meg magadtól a jó napot, s egy cseppet se mulassz el a kapott jóból!
15 Nonne aliis relinques res dolore partas et labores tuos in divisione sortis?	15 Nemde másnak kell átengedned fáradságod gyümölcsét, és sorsvetésre hagyod, amit szereztél!
16 Da et accipe et oblecta animam tuam;	16 Adj, és fogadj el, és tedd igazzá lelkedet!
17 ante obitum tuum operare iustitiam, quoniam non est apud inferos quaerere voluptates.	17 Halálod előtt cselekedj igazságot, mert nem lehet ételt lelni az alvilágban.
18 Omnis caro sicut vestimentum veterascet et sicut folium fructificans in arbore viridi: alia generantur, et alia deiciuntur;	18 Minden test elfonnyad, mint a fű, mint a fakadó levél a zöldellő fán:
19 sic generatio carnis et sanguinis: alia finitur, et alia nascitur.	19 az egyik kihajt, a másik lehull. Ilyen a húsból és vérből való nemzedék: az egyik bevégzi, a másik születik.
20 Omne opus corruptibile in fine deficiet, et, qui illud operatur, ibit cum illo;	20 Minden romlandó alkotás tönkremegy végül, és alkotója nyomon követi;
21 et omne opus electum iustificabitur, et, qui operatur illud, honorabitur in illo.	21 de elismerést nyer minden kiváló alkotás, és alkotója megbecsülésben részesül miatta.
22 Beatus vir, qui in sapientia morabitur et qui in iustitia sua meditabitur et in sensu cogitabit circumspectionem Dei;	22 Boldog az az ember, aki a bölcsességgel tölti idejét, aki annak igazsága fölött elmélkedik, és okosan fürkészi Isten gondviselését;
23 qui excogitat vias illius in corde suo et in absconditis suis intellegens, vadens post illam quasi investigator et in viis illius consistens;	23 aki szívében fontolóra veszi a bölcsesség útjait, és megérti annak titkait; aki utánajár, mint a nyomkereső, és megmarad útjain;
24 qui respicit per fenestras illius et in ianuis illius audiens;	24 aki betekint ablakán, és ajtajánál hallgatózik,
25 qui requiescit iuxta domum illius et in parietibus illius figens palum, statuet casulam suam ad manus illius et requiescet in deversorio bonorum per aevum.	25 aki a háza mellé telepszik, és sátra cövekét a falához erősíti, aki mellette üti fel sátrát, és örökre megszáll szép hajlékában;
26 Statuet filios suos sub tegmine illius et sub ramis eius morabitur;	26 aki a lombja közé rejti fiókáit, és az ágain tölti éjjelét;
27 protegetur sub tegmine illius a fervore et in gloria eius requiescet.	27 aki az árnyékában lel menedéket a hőség elől, és oltalmában megpihen.