Giobbe 39

BIBBIA TINTORI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 « Conosci tu il tempo in cui le capre selvatiche figliano nelle rocce, hai assistito nel parto le cerve?	1 Tudod-e a kőszáli kecske ellési idejét? Figyeled-e a szarvastehén fajzását?
2 Hai contati i mesi di lor gravidanza, e sai il tempo del loro parto?	2 Számon tartod-e vemhességük hónapjait, és tudod-e ellésük idejét?
3 S'incurvano per dare alla luce e partoriscono mandando gemiti.	3 Lekuporodnak vajúdva, megellenek és bőgnek.
4 I loro piccoli le lasciano per correre alla pastura; se ne vanno e non tornano più alle madri.	4 Fiaik elválnak, elmennek legelőre, elszélednek és nem térnek vissza hozzájuk.
5 Chi pose l'onagro in libertà e ne sciolse i legami?	5 Ki bocsátotta a vadszamarat szabadon, és ki oldotta el köteleit?
6 Io gli diedi una dimora nel deserto ed una terra salata ad abitare.	6 A pusztát rendeltem házául, a sós sivatagot lakóhelyéül.
7 Egli disprezza l'affollamento della città e non sente il vociar dell'aguzzino.	7 Megveti a város zsivaját, és nem hallja a hajcsár kiáltását.
8 Vo1ge in giro gli occhi alle montagne di sua pastura e va in traccia d'ogni filo d'erba.	8 Felkutatja legelőjét: a hegyeket, és minden zöldet felkeres.
9 Il rinoceronte vorrà egli servirti? Se ne starà alla tua mangiatoia?	9 Akar-e neked szolgálni a vadmarha? Meghál-e a jászolodnál?
10 Lo legherai al tuo giogo per arare? Romperà dietro a te le zolle delle tue valli?	10 Szántásra fogod-e a vadmarhát kötéllel? Töri-e a rögöt a völgyekben utánad?
11 Ti fiderai della sua gran forza? Gli affiderai i tuoi lavori?	11 Bízol-e benne, mert nagy az ereje, és ráhagyod a munkádat?
12 Credi tu che egli ti renda la tua sementè e ti empia la tua aia?	12 Rábíznád-e, hogy behordja gabonádat és megtöltse szérűdet?
13 La penna dello struzzo è simile alle penne della cicogna e dello sparviero.	13 Vígan csapkod a struccmadár szárnya; bizony kegyetlen a szárnya s a tollazata!
14 Quando egli abbandona le sue ova per terra, sei forse tu che le riscaldi sulla sabbia?	14 Hisz tojásait a földön hagyja s a porban melegíti őket;
15 Egli non pensa che un piede le potrà schiacciare, che la fiera le potrà calpestare.	15 felejti, hogy láb eltapossa, s a mező vadja eltiporja őket.
16 Spietato contro i suoi nati, come se non fossero suoi, rende la sua fatica vana anche non costretto dal timore;	16 Kemény a fiaihoz, mintha nem is az övéi volnának, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága;
17 perché il Signore gli negò la saggezza e non gli diede giudizio.	17 mert Isten megvonta tőle az okosságot, és nem adott neki előrelátást;
18 Ma quando è tempo stende in alto le sue ali e si burla del cavallo e del cavaliere.	18 de amikor itt az ideje, a magasba rebben, és kineveti a lovat meg a rajta ülőt.
19 Sarai tu quello che darai la forza al destriero e gli vestirai il collo di fremiti?	19 Te adsz-e erőt a lónak? Te ruházod-e fel nyakát sörénnyel?
20 E lo farai saltare come locusta? La fierezza del suo sbuffare atterrisce.	20 Te tanítod-e, hogy ugorjon, mint a sáska? Be félelmetes orrának büszke prüszkölése!
21 Raspa la terra colla zampa, si slancia con audacia, va incontro agli armati.	21 A földet kapálja körmeivel, bátran ficánkol, szembeszáll a fegyveresekkel.
22 Disprezza la paura, non cede alla spada;	22 Megveti a félelmet, és nem hátrál a kard elől.
23 sopra di lui risonerà il turcasso, scintillerà la lancia e lo scudo.	23 Csöröghet a tegez fölötte, villoghat a lándzsa és a pajzs,
24 Spumante e fremente divora la terra, non gli par vero che suoni la tromba.	24 izgatottan, tombolva falja a földet, és nem marad veszteg, ha megriad a harsona,
25 Sentito lo squillo, dice: Via! Sente da lungi l'odor della battaglia, le esortazioni dei duci e il vociar dei soldati.	25 amikor hallja a harsonát, azt mondja: ‘Hajrá!’ Már messziről szimatolja a harcot, a vezérek buzdító szavát, a sereg kiáltását.
26 Forse per la tua sapienza lo sparviero si veste di piume e spicca il volo verso il mezzodì?	26 A te bölcsességed által tollasodik-e meg a sólyom, és terjeszti ki szárnyait dél felé?
27 Forse al tuo cenno l'aquila si leverà in alto e porrà il suo nido nei luoghi più dovati?	27 Parancsszódra száll-e a sas a magasba, és fészkel meredek helyen?
28 Sta sopra le rocce, per­notta fra i dirupi scoscesi e sopra vette inaccessibili.	28 Sziklán lakik és ott tanyázik, meredek kőszálon, járatlan bércen,
29 Di lassù con­templa la preda, e i suoi occhi ve­dono da lontano.	29 onnan kémleli étkét, és szeme ellát messzire,
30 I suoi aqui­lotti lambiscono il sangue, ed essa si trova dovunque sia un cadavere ».	30 fiókái vért szürcsölnek, és tüstént ott terem, ahol tetem van.«
31 Poi il Signore, seguitando a parlare, disse a Giobbe:
32 « Chi chiede ragione a Dio s'acquieterà così facilmente? Certo chi critica Dio deve rispondergli ».
33 Allora Giobbe rispose al Signore, dicendo:
34 « Io, che ho parlato con leggerezza, che posso rispondere? Porrò la mia mano sulla mia bocca.
35 H0 detto una cosa, (oh, non l'avessi. detta!) e un'altra, e non dirò più nulla ».