Salmi 34

BIBBIA RICCIOTTI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 - Di David. Giudica, o Signore, quei che mi fan del male, combatti quei che mi combattono.	1 Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt.
2 Piglia le armi e lo scudoe lèvati in mio aiuto.	2 Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen.
3 Sguaina la spada e sbarra [la via] di fronte a' miei persecutori, di' all'anima mia: «Io son la salvezza!».	3 Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek.
4 Sian confusi e svergognati quei che insidian la mia vita, sian volti in fuga e confusi quei che mi traman sciagure.	4 Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét.
5 Divengan come polvere in faccia al vento, e l'angelo del Signore li spinga via.	5 Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem.
6 Sia la via loro tenebre e sdrucciolo, e l'angelo del Signore gl'incalzi.	6 Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül.
7 Perché senza ragione han nascosto per me il loro laccio di morte, senza motivo han colmato d'obbrobri l'anima mia.	7 Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából.
8 Gli venga addosso [a ciascuno] la rovina cui non pensa, e la rete che ha nascosto l'acchiappi, e qui nel laccio e' cada [in malora].	8 Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket.
9 Allora l'anima mia esulterà nel Signore, e si rallegrerà della salvezza da lui [venuta].	9 Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik!
10 Tutte le mie ossa diranno:«0 Signore, chi mai è come te? Tu che liberi il misero dalle mani de' più forti, il meschino e il povero da quei che lo spogliano».	10 Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik!
11 Si levan su testimoni iniqui, di cose che ignoro mi domandan conto,	11 Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
12 mi rendon male per bene, sterilità [preparano] all'anima mia.	12 Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket.
13 Io invece, quand'erano infermi, vestivo il cilicio, mortificavo col digiuno l'anima mia, e la mia orazione si ripercoteva sul mio seno.	13 Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni?
14 Come d'un amico e d'un fratello mi pigliavo cura [d'ognuno di loro] ; quasi in lutto e tristezza, me n'andavo curvo così.	14 Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot!
15 Ed [or ch'io vacillo], contro di me si rallegrano e s'adunano: s'adunan contro di me per colpirmi a mia insaputa,	15 Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd!
16 mi dilanian senza mai cessare, mi tentano, mi scherniscono con scherno [feroce], digrignan contro di me i loro denti.	16 Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja.
17 O Signore, [sino a] quando starai a guardare? Salva l'anima mia dalla loro malvagità, dai leoni l'unico mio [bene].	17 De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön.
18 Ti celebrerò in assemblea numerosa, tra denso popolo ti loderò.	18 Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket.
19 Non gioiscano di me quelli che iniquamente m'avversano; quei che m'odian senza ragione non ammicchino con gli occhi!	19 Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket.
20 Poichè non parlan di pace, e contro i mansueti della terra tramano inganni.	20 Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket.
21 E spalancan su me la loro bocca, dicono: «Bene, bene! han visto i nostri occhi [quel che volevamo]!».	21 Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük.
22 [Tu pure] hai visto, o Signore; non startene zitto!0 Signore, non ti allontanar da me.	22 Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat.
23 Lèvati e prendi a cuore il mio giudizio: o Dio mio e mio Signore, [prendi a cuore] la mia causa.	23 De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.
24 Giudicami secondo la tua giustizia, Signore Dio mio, e non godano a motivo di me.
25 Non dicano in cuor loro: «Bene, bene per noi!», non dicano: «L'abbiam divorato!».
26 Arrossiscano e sian svergognati a un tempoquei che si rallegrano delle mie sciagure, sian coperti di confusione e di vergognaquei che parlano arrogantemente contro di me.
27 Esultino e si rallegrino quanti favoriscon la mia giustizia; e dican sempre: «Sia magnificato il Signore, che vuole la pace del mio servo!».
28 E la mia lingua celebrerà la tua giustizia, tutto il giorno [canterà] la tua lode.