Salmos 78

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Poema. De Asaf. Escucha mi ley, pueblo mío, tiende tu oído a las palabras de mi boca;	1 Maszkíl Ászáftól. Figyelj, népem, tanításomra, hallgassatok szám szavára.
2 voy a abrir mi boca en parábolas, a evocar los misterios del pasado.	2 Bölcs mondásra nyitom számat, elmondom a régi idők titkait.
3 Lo que hemos oído y que sabemos, lo que nuestros padres nos contaron,	3 Amiket hallottunk és megismertünk, s atyáink elbeszéltek nekünk,
4 no se lo callaremos a sus hijos, a la futura generación lo contaremos: Las alabanzas de Yahveh y su poder, las maravillas que hizo;	4 nem titkoljuk fiaik elől, elbeszéljük a jövendő nemzedéknek. Hirdetjük az Úr dicséretét, hatalmát, és csodáit, amelyeket végbevitt.
5 él estableció en Jacob un dictamen, y puso una ley en Israel; El había mandado a nuestros padres que lo comunicaran a sus hijos,	5 Bizonyságot állított Jákobnak, törvényt adott Izraelnek; Megparancsolta atyáinknak, tanítsák meg rá fiaikat,
6 que la generación siguiente lo supiera, los hijos que habían de nacer; y que éstos se alzaran y se lo contaran a sus hijos,	6 hogy megtanulja a következő nemzedék, a születendő gyermekek. Keljenek fel, és hirdessék fiaiknak,
7 para que pusieran en Dios su confianza, no olvidaran las hazañas de Dios, y sus mandamientos observaran;	7 hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne feledjék el az Isten műveit, és parancsait teljesítsék!
8 para que no fueran, lo mismo que sus padres, una generación rebelde y revoltosa, generación de corazón voluble y de espíritu desleal a Dios.	8 Ne legyenek olyanok, mint atyáik, az a pártütő és lázongó nemzedék; A nemzedék, amelynek szíve nem volt kitartó, és lelke nem volt hű Isten iránt.
9 Los hijos de Efraím, diestros arqueros, retrocedieron el día del combate;	9 Efraim fiai felajzották és kilőtték íjukat, de a harc napján hátat fordítottak.
10 no guardaban la alianza hecha con Dios, rehusaban caminar según su ley;	10 Nem tartották meg Isten szövetségét, és törvényét nem akarták követni.
11 tenían olvidados sus portentos, las maravillas que él les hizo ver:	11 Elfelejtették tetteit, a csodáit, amelyeket megmutatott nekik.
12 prodigios hizo a la vista de sus padres en el país de Egipto, en los campos de Tanis.	12 Atyáik előtt csodákat művelt, Egyiptom földjén, Tánisz mezején.
13 Hendió la mar y los pasó a través, contuvo las aguas como un dique;	13 Széthasította a tengert és átvezette őket, a vizeket szinte tömlőbe fogta.
14 de día los guiaba con la nube, y cada noche con resplandor de fuego;	14 Nappal a felhőben vezette őket, s egész éjjel a tűz fényében.
15 en el desierto hendió las rocas, los abrevó a raudales sin medida;	15 Kősziklát hasított fel a pusztában és bőséges áradattal itatta őket.
16 hizo brotar arroyos de la peña y descender las aguas como ríos.	16 Patakokat fakasztott a kősziklából és folyamként ömlesztette a vizet.
17 Pero ellos volvían a pecar contra él, a rebelarse contra el Altísimo en la estepa;	17 Mégis egyre csak vétkeztek ellene, haragra ingerelték a Fölségest a pusztában.
18 a Dios tentaron en su corazón reclamando manjar para su hambre.	18 Megkísértették szívükben Istent, amikor kedvük szerint ennivalót kértek,
19 Hablaron contra Dios; dijeron: «¿Será Dios capaz de aderezar una mesa en el desierto?	19 s így beszéltek Isten ellen: »Tud-e Isten – mondták – asztalt teríteni a pusztában?«
20 «Ved que él hirió la roca, y corrieron las aguas, fluyeron los torrentes: ¿podrá de igual modo darnos pan, y procurar carne a su pueblo?»	20 Íme megütötte a kősziklát és vizek folytak, patakok áradtak. »De vajon tud-e kenyeret is adni, és húst szerezni népének?«
21 Entonces Yahveh lo oyó y se enfureció, un fuego se encendió contra Jacob, y la Cólera estalló contra Israel,	21 Amikor ezt az Úr meghallotta, haragra gerjedt: Tűz gyulladt fel Jákob ellen, és harag szállt Izraelre,
22 porque en Dios no habían tenido fe ni confiaban en su salvación.	22 mert nem hittek Istenben, és segítségében nem reméltek.
23 Y a las nubes mandó desde lo alto, abrió las compuertas de los cielos;	23 Ekkor ő parancsot adott fenn a fellegeknek, és megnyitotta az egek ajtóit.
24 hizo llover sobre ellos maná para comer, les dio el trigo de los cielos;	24 Ennivalóként mannát hullatott nekik, és a mennyből adott nekik kenyeret:
25 pan de Fuertes comió el hombre, les mandó provisión hasta la hartura.	25 angyalok kenyerét ette az ember; Bőségesen küldött nekik ennivalót.
26 Hizo soplar en los cielos el solano, el viento del sur con su poder atrajo,	26 Déli szelet támasztott az égen, és hatalmával elhozta a délnyugati szelet.
27 y llovió sobre ellos carne como polvo, y aves como la arena de los mares;	27 Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, s annyi szárnyast, mint a tenger fövenye:
28 las dejó caer en medio de su campo, en torno a sus moradas.	28 hullottak táboruk közepére, körös-körül sátraik köré.
29 Comieron hasta quedar bien hartos, así satisfizo su avidez;	29 Ettek és nagyon jóllaktak, mert megadta nekik, amit kívántak.
30 mas aún no habían colmado su avidez, su comida estaba aún en su boca,	30 De még fel sem hagytak torkosságukkal, még szájukban volt az étel,
31 cuando la cólera de Dios estalló contra ellos: hizo estragos entre los más fuertes, y abatió a la flor de Israel.	31 amikor Isten haragja felgerjedt ellenük, agyonsújtotta kövéreiket, leterítette Izrael választottait.
32 Mas con todo pecaron todavía, en sus maravillas no tuvieron fe.	32 Mindamellett ismét csak vétkeztek, és nem hittek csodatetteinek.
33 El consumió sus días con un soplo, y sus años con espanto.	33 Ezért hiábavalóságban enyésztek el napjaik, és rettegésben esztendeik.
34 Cuando los mataba, le buscaban, se convertían, se afanaban por él,	34 Ha pusztította őket, hozzá fordultak, megtértek és virradatkor hozzá folyamodtak.
35 y recordaban que Dios era su roca, su redentor, el Dios Altísimo.	35 Megemlékeztek arról, hogy Isten az oltalmazójuk, s a fölséges Isten a megváltójuk.
36 Mas le halagaban con su boca, y con su lengua le mentían;	36 Szerették őt szájukkal, hazudtak neki nyelvükkel,
37 su corazón no era fiel para con él, no tenían fe en su alianza.	37 mert szívük nem volt egyenes hozzá, és nem voltak hűek szövetségéhez.
38 El, con todo, enternecido, borraba las culpas y no exterminaba; bien de veces su cólera contuvo y no despertó todo su furor:	38 De ő irgalmasan megbocsátotta bűneiket, és nem pusztította el őket. Haragját gyakran elfordította és nem öntötte ki egész bosszúságát.
39 se acordaba de que ellos eran carne, un soplo que se va y no vuelve más.	39 Megemlékezett arról, hogy nem egyebek testnél, olyanok, mint az elszálló s vissza nem térő lehelet.
40 ¡Cuántas veces se rebelaron contra él en el desierto, le irritaron en aquellas soledades!	40 Hányszor lázongtak ellene a pusztában, haragra ingerelték őt a sivatagban!
41 Otra vez a tentar a Dios volvían, a exasperar al Santo de Israel;	41 Újra meg újra kísértették Istent, és fellázadtak Izrael Szentje ellen.
42 no se acordaron de su mano, del día en que les libró del adversario;	42 Nem emlékeztek meg kezéről, arról a napról, amelyen megváltotta őket a szorongatásból.
43 cuando hizo en Egipto sus señales, en el campo de Tanis sus prodigios.	43 Véghezvitte jeleit Egyiptomban és csodatetteit Tánisz mezején.
44 Trocó en sangre sus ríos y sus arroyos para que no bebiesen.	44 Vérré változtatta folyóikat, ihatatlanná tette patakjaikat.
45 Tábanos les mandó que los comieron, y ranas que los infestaron;	45 Legyet bocsátott rájuk és emésztette őket, és békát, hogy romlást hozzon rájuk.
46 entregó a la langosta sus cosechas, el fruto de su afán al saltamontes;	46 Odaadta termésüket a vándorsáskáknak, és munkájuk gyümölcsét a szöcskéknek.
47 asoló con granizo sus viñedos, y con la helada sus sicómoros;	47 Szőlőiket megverte jéggel, szederfáikat dérrel.
48 entregó sus ganados al pedrisco y a los rayos sus rebaños.	48 Odavetette állataikat a jégesőnek, jószágukat a tűznek.
49 Lanzó contra ellos el fuego de su cólera, indignación, enojo y destrucción, tropel de mensajeros de desgracias;	49 Rájuk bocsátotta haragjának tüzét, bosszúját, haragját, szorongatását, gonosz angyalok csapását.
50 libre curso dio a su ira. No preservó sus almas de la muerte, a la peste sus vidas entregó;	50 Szabad utat engedett haragjának, nem kímélte meg lelküket a haláltól, dögvésszel vetett véget életüknek.
51 hirió en Egipto a todo primogénito, las primicias de la raza en las tiendas de Cam.	51 Megölte Egyiptom földjének minden elsőszülöttjét, erejük zsengéjét Kám sátraiban.
52 Y sacó a su pueblo como ovejas, cual rebaño los guió por el desierto;	52 Mint juhokat kihozta népét, mint nyájat vezette a pusztában.
53 los guió en seguro, sin temor, mientras el mar cubrió a sus enemigos;	53 Biztonságban vezette őket, nem féltek, de ellenségeiket tenger borította el.
54 los llevó a su término santo, a este monte que su diestra conquistó;	54 Elvitte őket a szent helyre, a hegyre, amelyet jobbja szerzett.
55 arrojó a las naciones ante ellos; a cordel les asignó una heredad, y estableció en sus tiendas las tribus de Israel.	55 Kiűzte előlük a nemzeteket, mérőzsinórjával nekik osztotta ki az országot, és letelepítette sátraikban Izrael törzseit.
56 Pero ellos le tentaron, se rebelaron contra el Dios Altísimo, se negaron a guardar sus dictámenes,	56 Mégis megkísértették és bosszantották a fölséges Istent, és nem tartották meg rendeléseit.
57 se extraviaron, infieles, lo mismo que sus padres, se torcieron igual que un arco indócil:	57 Elpártoltak és hűtlenek lettek, akárcsak atyáik, visszavágtak, mint az álnok íj.
58 le irritaron con sus altos, con sus ídolos excitaron sus celos.	58 Haragították őt a magaslatokon, féltékenységre ingerelték faragott bálványaikkal.
59 Dios lo oyó y se enfureció, desechó totalmente a Israel;	59 Meghallotta ezt Isten, haragra lobbant és messze eltaszította Izraelt.
60 abandonó la morada de Silo, la tienda en que habitaba entre los hombres.	60 Elvetette silói hajlékát, sátrát, ahol az emberek közt lakott.
61 Mandó su fuerza al cautiverio, a manos del adversario su esplendor;	61 Fogságra adta erejét, és ékességét az ellenség kezére.
62 entregó su pueblo a la espada, contra su heredad se enfureció.	62 Kardélre vetette népét, és haragra gyúlt öröksége ellen.
63 El fuego devoró a sus jóvenes, no hubo canto nupcial para sus vírgenes;	63 Ifjaikat tűz emésztette meg, szűzeiket senki sem jegyezte el.
64 sus sacerdotes cayeron a cuchillo, sus viudas no entonaron lamentos.	64 Papjaik kard által estek el, özvegyeiket senki sem siratta.
65 Entonces despertó el Señor como un durmiente, como un bravo vencido por el vino;	65 Felébredt ekkor az Úr, mint az alvó, mint a hős, aki mámoros a bortól.
66 hirió a sus adversarios en la espalda, les infligió un oprobio eterno.	66 Visszaverte ellenségeit, örök gyalázatot hozott rájuk.
67 Desechó la tienda de José, y no eligió a la tribu de Efraím;	67 Ám József sátrát elvetette, Efraim törzsét nem választotta ki,
68 mas eligió a la tribu de Judá, el monte Sión al cual amaba.	68 hanem kiválasztotta Júda törzsét, Sion hegyét, amelyben kedvét lelte.
69 Construyó como las alturas del cielo su santuario, como la tierra que fundó por siempre.	69 Felépítette szentélyét, mint az égboltot, mint a földet, amelyet örökre megszilárdított.
70 Y eligió a David su servidor, le sacó de los apriscos del rebaño,	70 Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, elhozta őt a juhnyájaktól,
71 le trajo de detrás de las ovejas, para pastorear a su pueblo Jacob, y a Israel, su heredad.	71 elhozta őt a szoptatós juhok mögül, hogy legeltesse Jákob népét, s örökségét, Izraelt.
72 El los pastoreaba con corazón perfecto, y con mano diestra los guiaba.	72 Ő tiszta lélekkel legeltette, bölcs kézzel vezette őket.