Psalmen 77

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 [Für den Chormeister. Nach Jedutun. Ein Psalm Asafs.]	1 A karvezetőnek. Iditun szerint. Ászáf zsoltára.
2 Ich rufe zu Gott, ich schreie, ich rufe zu Gott, bis er mich hört.	2 Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan kérem Istent, hogy figyeljen rám.
3 Am Tag meiner Not suche ich den Herrn; unablässig erhebe ich nachts meine Hände, meine Seele lässt sich nicht trösten.	3 Szorongatásom napján Istent keresem, éjjel is hozzá emelem kezeimet: nem lankadnak el. Nem akar megvigasztalódni a lelkem.
4 Denke ich an Gott, muss ich seufzen; sinne ich nach, dann will mein Geist verzagen. [Sela]	4 Sóhajtozom, ha Istenről elmélkedem, eleped a lelkem, ha rá gondolok.
5 Du lässt mich nicht mehr schlafen; ich bin voll Unruhe und kann nicht reden.	5 Szememet ébren tartod, nyugtalan vagyok, beszélni sem tudok.
6 Ich sinne nach über die Tage von einst, ich will denken an längst vergangene Jahre.	6 A hajdani időkre gondolok, a régmúlt esztendők járnak eszemben.
7 Mein Herz grübelt bei Nacht, ich sinne nach, es forscht mein Geist.	7 Szívem elmélkedik éjszaka, gondolkodom és töpreng a lelkem.
8 Wird der Herr mich denn auf ewig verstoßen und mir niemals mehr gnädig sein?	8 Vajon örökre elvet Isten, s nem kegyelmez többé?
9 Hat seine Huld für immer ein Ende, ist seine Verheißung aufgehoben für alle Zeiten?	9 Végleg elfogyott irgalma, elmarad nemzedékről nemzedékre szálló ígérete?
10 Hat Gott seine Gnade vergessen, im Zorn sein Erbarmen verschlossen? [Sela]	10 Elfelejtette Isten a könyörületességet, vagy haragjában visszatartja irgalmát?
11 Da sagte ich mir: «Das ist mein Schmerz, dass die Rechte des Höchsten so anders handelt.»	11 Így szóltam: »Az az én bajom, hogy megváltozott a Fölségesnek jobbja.«
12 Ich denke an die Taten des Herrn, ich will denken an deine früheren Wunder.	12 Megemlékezem az Úr cselekedeteiről, megemlékezem csodáidról amelyeket kezdettől műveltél,
13 Ich erwäge all deine Werke und will nachsinnen über deine Taten.	13 Elmélkedem minden műveden, és végzéseiddel foglalkozom.
14 Gott, dein Weg ist heilig. Wo ist ein Gott, so groß wie unser Gott?	14 Isten, szentséges a te utad; Ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?
15 Du allein bist der Gott, der Wunder tut, du hast deine Macht den Völkern kundgetan.	15 Te vagy az Isten! Te csodákat művelsz, megmutattad a népeknek hatalmadat.
16 Du hast mit starkem Arm dein Volk erlöst, die Kinder Jakobs und Josefs. [Sela]	16 Karoddal megváltottad népedet, Jákob és József fiait.
17 Die Wasser sahen dich, Gott, die Wasser sahen dich und bebten. Die Tiefen des Meeres tobten.	17 Láttak téged, Isten, a vizek, láttak téged a vizek és remegtek, és reszkettek a mélységek.
18 Die Wolken gossen ihr Wasser aus, das Gewölk ließ die Stimme dröhnen, auch deine Pfeile flogen dahin.	18 A felhők ontották a vizet, megzendültek a fellegek, nyilaid repültek.
19 Dröhnend rollte dein Donner, Blitze erhellten den Erdkreis, die Erde bebte und wankte.	19 Mennydörgésed zengett a forgószélben, villámaid beragyogták a földkerekséget, rengett a föld és remegett.
20 Durch das Meer ging dein Weg, dein Pfad durch gewaltige Wasser, doch niemand sah deine Spuren.	20 Tengeren vitt át utad, nagy vizeken vezetett át ösvényed és lábad nyoma nem volt látható.
21 Du führtest dein Volk wie eine Herde durch die Hand von Mose und Aaron.	21 Mint juhnyájat vezetted népedet Mózes és Áron kezével.