Psalmen 38

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 [Ein Psalm Davids. Zum Weihrauchopfer.]	1 Zsoltár Dávidtól. Emlékezésül.
2 Herr, strafe mich nicht in deinem Zorn und züchtige mich nicht in deinem Grimm!	2 Uram, ne vádolj engem bosszúságodban, ne fenyíts meg haragodban.
3 Denn deine Pfeile haben mich getroffen, deine Hand lastet schwer auf mir.	3 Mert nyilaid belém hatoltak, és kezed rám nehezedik.
4 Nichts blieb gesund an meinem Leib, weil du mir grollst; weil ich gesündigt, blieb an meinen Gliedern nichts heil.	4 Haragod miatt nincs ép hely a testemen, bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak.
5 Denn meine Sünden schlagen mir über dem Kopf zusammen, sie erdrücken mich wie eine schwere Last.	5 Mert gonoszságaim elborítják fejemet, és súlyos teherként nehezednek rám.
6 Mir schwären, mir eitern die Wunden wegen meiner Torheit.	6 Rothadnak és üszkösödnek sebeim, oktalanságom miatt.
7 Ich bin gekrümmt und tief gebeugt, den ganzen Tag geh ich traurig einher.	7 Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem, szomorkodva járok-kelek naphosszat.
8 Denn meine Lenden sind voller Brand, nichts blieb gesund an meinem Leib.	8 Ágyékomat gyulladás lepte el, nincs ép hely testemen.
9 Kraftlos bin ich und ganz zerschlagen, ich schreie in der Qual meines Herzens.	9 Nagyon elgyötört és elcsigázott vagyok, szívem fájdalmában kiáltozom.
10 All mein Sehnen, Herr, liegt offen vor dir, mein Seufzen ist dir nicht verborgen.	10 Uram, előtted van minden vágyódásom, sóhajom nincs elrejtve előtted;
11 Mein Herz pocht heftig, mich hat die Kraft verlassen, geschwunden ist mir das Licht der Augen.	11 Szívem vergődik, erőm elhagyott, még szemem világa sincs velem.
12 Freunde und Gefährten bleiben mir fern in meinem Unglück und meine Nächsten meiden mich.	12 Ha közelednek felém barátaim és társaim, megállnak, akik velem tartottak, messze maradnak.
13 Die mir nach dem Leben trachten, legen mir Schlingen; die mein Unheil suchen, planen Verderben, den ganzen Tag haben sie Arglist im Sinn.	13 Tőrt vetnek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, álnokságot beszélnek, s naphosszat cselt szőnek.
14 Ich bin wie ein Tauber, der nicht hört, wie ein Stummer, der den Mund nicht auftut.	14 Én azonban, mint a süket, nem hallok, olyan vagyok mint a néma, aki nem nyitja ki száját;
15 Ich bin wie einer, der nicht mehr hören kann, aus dessen Mund keine Entgegnung kommt.	15 Olyanná lettem, mint az, aki nem hall, mint akinek nincs védekező szó a szájában.
16 Doch auf dich, Herr, harre ich; du wirst mich erhören, Herr, mein Gott.	16 Mert reményemet, Uram, beléd vetem, te meghallgatsz, Uram, én Istenem!
17 Denn ich sage: Über mich sollen die sich nicht freuen, die gegen mich prahlen, wenn meine Füße straucheln.	17 Hisz azt mondom: »Miattam sohase örvendjenek, és ha lábam meginog, ne kérkedjenek fölöttem.«
18 Ich bin dem Fallen nahe, mein Leid steht mir immer vor Augen.	18 Mert közel vagyok az eleséshez, fájdalmam mindenkor előttem van.
19 Ja, ich bekenne meine Schuld, ich bin wegen meiner Sünde in Angst.	19 Mert megvallom gonoszságomat, és bánkódom bűnöm miatt.
20 Die mich ohne Grund befehden, sind stark; viele hassen mich wegen nichts.	20 De ellenségeim élnek és fölém kerekednek, sokan vannak, akik igazságtalanul gyűlölnek,
21 Sie vergelten mir Gutes mit Bösem, sie sind mir Feind; denn ich trachte nach dem Guten.	21 akik a jóért rosszal fizetnek, és bántanak, mert jóra törekszem.
22 Herr, verlass mich nicht, bleib mir nicht fern, mein Gott!	22 Ne hagyj el engem, Uram, én Istenem, ne távozzál el tőlem!
23 Eile mir zu Hilfe, Herr, du mein Heil!	23 Siess segítségemre, Uram, én szabadítóm!