Salmi 69

Sacra Bibbia Garofalo	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Per il capocoro. Sui gigli. Di David.	1 A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Dávidtól.
2 Salvami, o Dio, perchè mi sale l’acqua alla gola!	2 Szabadíts meg engem, Isten, mert a vizek immár a torkomig hatolnak!
3 Sono immerso nel fango profondo nè c’è punto d’appoggio. Son capitato nel profondo delle acque e la corrente mi trascina giù.	3 Mélységes iszapba süllyedtem, megállni nem tudok; A tenger mélységébe estem, S a vihar elmerít engem.
4 Sono sfinito dal gridare; è riarsa la mia gola. Si sono offuscati i miei occhi per l’attesa del mio Dio.	4 Fáradtra kiáltom magamat, torkom berekedt, szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom.
5 Si sono moltiplicati più dei capelli del capo coloro che mi avversano senza ragione. Si sono fatti più duri delle mie ossa coloro che mi sono, a torto, nemici. Ciò che mai ho rapito ora dovrei restituire.	5 Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek engem. Hatalmasak ellenségeim, akik jogtalanul üldöznek engem. Amit el nem vettem, azt kell megfizetnem.
6 O Dio, tu conosci la mia insipienza e le mie colpe non ti sono nascoste.	6 Isten, te ismered balgaságomat, és vétkeim nincsenek titokban előtted.
7 Non arrossiscano di me coloro che sperano in te, Signore, Jahve degli eserciti. Non subiscano vergogna per me coloro che ti cercano, o Dio di Israele.	7 Ne érje szégyen miattam azokat, akik benned remélnek, Uram, Seregek Ura! Ne érje bennem szégyen azokat, akik téged keresnek, Izrael Istene.
8 Perchè per tua causa io soffro l’insulto, l’obbrobrio mi ha coperto il volto.	8 Mert érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen.
9 Un estraneo son diventato ai fratelli e un forestiero per i figli di mia madre.	9 Érted lettem testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé.
10 Perchè lo zelo della tua casa mi ha divorato e le bestemmie di chi ti insulta mi caddero addosso.	10 Mert emészt a buzgóság házadért, gyalázóid szidalma engem ér.
11 Umilio nel digiuno la mia anima ed è motivo d’insulto per me.	11 Ha böjtölve siratom lelkemet, az is gyalázatomra válik.
12 Ho fatto mia veste un sacco e mi rende a essi oggetto di frizzo.	12 Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak rajtam.
13 Fanno commenti su di me coloro che siedono alla porta, sono la canzone dei beoni di bevanda inebriante.	13 Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek, s akik boroznak, rólam énekelnek.
14 Ma io mando la mia preghiera a te, Jahve, in momento propizio; o Dio, nella grandezza della tua bontà rispondimi nella verità della tua salvezza.	14 Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged szerint.
15 Strappami dal fango, perchè non vi sprofondi; sia salvo dal fragore di acque profonde.	15 Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből.
16 Non m’inghiotta la corrente delle acque nè mi divori l’abisso nè si chiuda su di me la bocca del pozzo.	16 Ne merítsen el a víz vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját fölöttem.
17 Rispondimi, o Jahve, secondo la bontà della tua misericordia; secondo la grandezza della tua compassione volgiti a me.	17 Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy könyörületedben.
18 E non nascondere la faccia dal tuo servitore perchè sono in angustia, affrettati, rispondimi.	18 Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem!
19 Accostati alla mia anima, salvala; a causa dei miei nemici, liberami.	19 Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem, ments meg ellenségeimtől.
20 Tu conosci il mio obbrobrio e il mio rossore e l’onta di fronte ai miei avversari.	20 Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet, pironkodásomat. Előtted van mind, aki szorongat engem;
21 L’obbrobrio ha infranto il mio cuore e sono illanguidito. Ho atteso chi mi compatisse e non c’è; chi mi consoli e non l’ho trovato.	21 A gyalázat megtörte a szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem.
22 E mi hanno dato veleno come cibo di consolazione e nella mia sete mi hanno abbeverato di aceto.	22 Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak.
23 Diventi la loro mensa davanti a essi un laccio e i loro banchetti una trappola.	23 Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé!
24 Si offuschino i loro occhi da non vederci più e i loro lombi rendi sempre vacillanti.	24 Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné!
25 Rovescia su di loro il tuo furore e la tua ira ardente li colga.	25 Öntsd ki rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket!
26 Sia deserto il loro accampamento; nelle loro tende nessuno più dimori.	26 Lakóhelyük legyen pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék!
27 Perchè hanno inseguito coloro che tu percuotesti e hanno aggiunto al pianto dei tuoi feriti.	27 Mert üldözik, akit te sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél.
28 Metti colpa sulle loro colpe nè vengano alla tua giustizia.	28 Hagyd, hogy gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra!
29 Siano cancellati dal libro dei viventi e con i giusti non siano scritti.	29 Töröld ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé!
30 Ora io sono misero e dolente; la tua salvezza mi levi in alto.	30 Én szegény vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged.
31 Loderò il nome di Dio con il canto e lo magnificherò con canto di grazie.	31 Énekszóval áldom Isten nevét és hálával magasztalom.
32 E piacerà a Jahve più di un toro, un torello che mette corna e unghie.	32 Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája.
33 Vedete, o poveri, e gioite voi che cercate Dio e viva il vostro cuore.	33 Látják majd a szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek.
34 Poichè Jahve dà ascolto ai poveri e non disprezza i suoi prigionieri,	34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait.
35 Lo lodino i cieli e la terra, i mari e quanto vi brulica dentro,	35 Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük nyüzsög.
36 Perchè Dio salva Sion ed edifica i villaggi di Giuda; E vi sisederanno e l’erediteranno.	36 Mert Isten megmenti Siont, s felépíti Júda városait; Ott fognak lakni, birtokba veszik.
37 E la stirpe dei suoi servitori lo avrà in eredità e coloro che amano il suo nome vi avranno dimora.	37 Szolgáinak utódai öröklik, s ott laknak majd, akik szeretik az ő nevét.