Salmos 69

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Del maestro de coro. Según la melodía: «Lirios..». De David.	1 A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Dávidtól.
2 ¡Sálvame, oh Dios, porque las aguas me llegan hasta el cuello!	2 Szabadíts meg engem, Isten, mert a vizek immár a torkomig hatolnak!
3 Me hundo en el cieno del abismo, sin poder hacer pie; he llegado hasta el fondo de las aguas, y las olas me anegan.	3 Mélységes iszapba süllyedtem, megállni nem tudok; A tenger mélységébe estem, S a vihar elmerít engem.
4 Estoy exhausto de gritar, arden mis fauces, mis ojos se consumen de esperar a mi Dios.	4 Fáradtra kiáltom magamat, torkom berekedt, szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom.
5 Son más que los cabellos de mi cabeza los que sin causa me odian; más duros que mis huesos los que me hostigan sin razón. (¿Lo que yo no he robado tengo que devolver?)	5 Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek engem. Hatalmasak ellenségeim, akik jogtalanul üldöznek engem. Amit el nem vettem, azt kell megfizetnem.
6 Tú, oh Dios, mi torpeza conoces, no se te ocultan mis ofensas.	6 Isten, te ismered balgaságomat, és vétkeim nincsenek titokban előtted.
7 ¡No se avergüencen por mí los que en ti esperan, oh Yahveh Sebaot! ¡No sufran confusión por mí los que te buscan, oh Dios de Israel!	7 Ne érje szégyen miattam azokat, akik benned remélnek, Uram, Seregek Ura! Ne érje bennem szégyen azokat, akik téged keresnek, Izrael Istene.
8 Pues por ti sufro el insulto, y la vergüenza cubre mi semblante;	8 Mert érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen.
9 para mis hermanos soy un extranjero, un desconocido para los hijos de mi madre;	9 Érted lettem testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé.
10 pues me devora el celo de tu casa, y caen sobre mí los insultos de los que te insultan.	10 Mert emészt a buzgóság házadért, gyalázóid szidalma engem ér.
11 Si mortifico mi alma con ayuno, se me hace un pretexto de insulto;	11 Ha böjtölve siratom lelkemet, az is gyalázatomra válik.
12 si tomo un sayal por vestido, para ellos me convierto en burla,	12 Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak rajtam.
13 cuento de los que están sentados a la puerta, y copla de los que beben licor fuerte.	13 Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek, s akik boroznak, rólam énekelnek.
14 Mas mi oración hacia ti, Yahveh, en el tiempo propicio: por tu gran amor, oh Dios, respóndeme, por la verdad de tu salvación.	14 Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged szerint.
15 ¡Sácame del cieno, no me hunda, escape yo a los que me odian, a las honduras de las aguas!	15 Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből.
16 ¡El flujo de las aguas no me anegue no me trague el abismo, ni el pozo cierre sobre mí su boca!	16 Ne merítsen el a víz vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját fölöttem.
17 ¡Respóndeme, Yahveh, pues tu amor es bondad; en tu inmensa ternura vuelve a mí tus ojos;	17 Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy könyörületedben.
18 no retires tu rostro de tu siervo, que en angustias estoy, pronto, respóndeme;	18 Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem!
19 acércate a mi alma, rescátala, por causa de mis enemigos, líbrame!	19 Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem, ments meg ellenségeimtől.
20 Tú conoces mi oprobio, mi vergüenza y mi afrenta, ante ti están todos mis opresores.	20 Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet, pironkodásomat. Előtted van mind, aki szorongat engem;
21 El oprobio me ha roto el corazón y desfallezco. Espero compasión, y no la hay, consoladores, y no encuentro ninguno.	21 A gyalázat megtörte a szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem.
22 Veneno me han dado por comida, en mi sed me han abrevado con vinagre.	22 Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak.
23 ¡Que su mesa ante ellos se convierta en un lazo, y su abundancia en una trampa;	23 Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé!
24 anúblense sus ojos y no vean, haz que sus fuerzas sin cesar les fallen!	24 Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné!
25 Derrama tu enojo sobre ellos, los alcance el ardor de tu cólera;	25 Öntsd ki rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket!
26 su recinto quede hecho un desierto, en sus tiendas no haya quien habite:	26 Lakóhelyük legyen pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék!
27 porque acosan al que tú has herido, y aumentan la herida de tu víctima.	27 Mert üldözik, akit te sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél.
28 Culpa añade a su culpa, no tengan más acceso a tu justicia;	28 Hagyd, hogy gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra!
29 del libro de la vida sean borrados, no sean inscritos con los justos.	29 Töröld ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé!
30 Y yo desdichado, dolorido, ¡tu salvación, oh Dios, me restablezca!	30 Én szegény vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged.
31 El nombre de Dios celebraré en un cántico, le ensalzaré con la acción de gracias;	31 Énekszóval áldom Isten nevét és hálával magasztalom.
32 y más que un toro agradará a Yahveh, más que un novillo con cuernos y pezuñas.	32 Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája.
33 Lo han visto los humildes y se alegran; ¡viva vuestro corazón, los que buscáis a Dios!	33 Látják majd a szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek.
34 Porque Yahveh escucha a los pobres, no desprecia a sus cautivos.	34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait.
35 ¡Alábenle los cielos y la tierra, el mar y cuanto bulle en él!	35 Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük nyüzsög.
36 Pues salvará Dios a Sión, reconstruirá las ciudades de Judá: habitarán allí y las poseerán;	36 Mert Isten megmenti Siont, s felépíti Júda városait; Ott fognak lakni, birtokba veszik.
37 la heredará la estirpe de sus siervos, los que aman su nombre en ella morarán.	37 Szolgáinak utódai öröklik, s ott laknak majd, akik szeretik az ő nevét.