Job 41

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 ¡Sería vana tu esperanza porque su vista sola aterra!	1 Íme, az ilyennek reménye semmivé válik, már puszta látásától is földre vágódik!
2 No hay audaz que lo despierte, ¿y quién podrá resistir ante él?	2 Nincs olyan merész, aki ingerelni merné, és ki állhat meg az én színem előtt?
3 ¿Quién le hizo frente y quedó salvo? ¡Ninguno bajo la capa de los cielos!	3 Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom? Ami az ég alatt van, az mind az enyém!
4 Mencionaré también sus miembros, hablaré de su fuerza incomparable.	4 Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai, beszélek erejéről, alkata szépségéről!
5 ¿Quién rasgó la delantera de su túnica y penetró en su coraza doble?	5 Ki tudja levenni ruhája burkolatát? Ki hatol be szája belsejébe?
6 ¿Quién abrió las hojas de sus fauces? ¡Reina el terror entre sus dientes!	6 Ki nyitja meg szája kapuit? Fogai környékén rémület lakik!
7 Su dorso son hileras de escudos, que cierra un sello de piedra.	7 Teste, mint az öntött pajzs, egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva;
8 Están apretados uno a otro, y ni un soplo puede pasar entre ellos.	8 az egyik a másikhoz lapul, még levegő sem férkőzik közéjük;
9 Están pegados entre sí y quedan unidos sin fisura.	9 az egyik a másikhoz tapad, egymást tartják s el nem válnak.
10 Echa luz su estornudo, sus ojos son como los párpados de la aurora.	10 Tüsszentése tüzes láng, és szeme olyan, mint a hajnal pillái.
11 Salen antorchas de sus fauces, chispas de fuego saltan.	11 Lángok jönnek torkából, megannyi kigyúlt, égő fáklya;
12 De sus narices sale humo, como de un caldero que hierve junto al fuego.	12 gőz tör elő orra lyukaiból, mint tűzön álló forró fazékból;
13 Su soplo enciende carbones, una llama sale de su boca.	13 lehelete meggyújtja a szenet, láng lövell torkából.
14 En su cuello se asienta la fuerza, y ante él cunde el espanto.	14 Erő honol nyakában, és rémület jár előtte.
15 Son compactas las papadas de su carne: están pegadas a ella, inseparables.	15 Tagjaira húsa pompásan tapad, hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.
16 Su corazón es duro como roca, resistente como piedra de molino.	16 A szíve kőkemény, kemény, mint az alsó őrlőkő.
17 Cuando se yergue, se amedrentan las olas, y las ondas del mar se retiran.	17 Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek, megzavarodnak félelmükben.
18 Le alcanza la espada sin clavarse, lo mismo la lanza, jabalina o dardo.	18 Ha kard éri, nem fog rajta, s a dárda visszapattan páncéljáról;
19 Para él e hierro es sólo paja, el bronce, madera carcomida.	19 olyannak veszi a vasat, mint a szalmát, s az ércet, mint a korhadó fát,
20 No le ahuyentan los disparos del arco, cual polvillo le llegan las piedras de la honda.	20 nem szalasztja meg őt a nyilas, polyvává lesznek rajta a parittya kövei,
21 Una paja le parece la maza, se ríe del venablo que silba.	21 szalmaszálnak veszi a buzogányt, neveti a dárda süvítését.
22 Debajo de él tejas puntiagudas: un trillo que va pasando por el lodo.	22 Alul éles cserepek vannak rajta, cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.
23 Hace del abismo una olla borbotante, cambia el mar en pebetero.	23 Felforralja a mély tengert, mint az üstöt, olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.
24 Deja tras sí una estela luminosa, el abismo diríase una melena blanca.	24 Világít nyomában az ösvény, őszülő hajnak néznéd az örvényt.
25 No hay en la tierra semejante a él, que ha sido hecho intrépido.	25 Nincs hozzá fogható hatalom a földön, úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.
26 Mira a la cara a los más altos, es rey de todos los hijos del orgullo.	26 Szembenéz minden nagysággal: ő a király minden kevély állat fölött.«