Job 30

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Mas ahora ríense de mí los que son más jóvenes que yo, a cuyos padres no juzgaba yo dignos de mezclar con los perros de mi grey.	1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!
2 Aun la fuerza de sus manos, ¿para qué me servía?; había decaído todo su vigor,	2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,
3 agotado por el hambre y la penuria. Roían las raíces de la estepa, lugar sombrío de ruina y soledad.	3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,
4 Recogían armuelle por los matorrales, eran su pan raíces de retama.	4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,
5 De entre los hombres estaban expulsados, tras ellos se gritaba como tras un ladrón.	5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.
6 Moraban en las escarpas de los torrentes, en las grietas del suelo y de las rocas.	6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;
7 Entre los matorrales rebuznaban, se apretaban bajo los espinos.	7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;
8 Hijos de abyección, sí, ralea sin nombre, echados a latigazos del país.	8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.
9 ¡Y ahora soy yo la copla de ellos, el blanco de sus chismes!	9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.
10 Horrorizados de mí, se quedan a distancia, y sin reparo a la cara me escupen.	10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,
11 Porque él ha soltado mi cuerda y me maltrata, ya tiran todo freno ante mí.	11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.
12 Una ralea se alza a mi derecha, exploran si me encuentro tranquilo, y abren hacia mí sus caminos siniestros.	12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,
13 Mi sendero han destruido, para perderme se ayudan, y nada les detiene;	13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.
14 como por ancha brecha irrumpen, se han escurrido bajo los escombros.	14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.
15 Los terrores se vuelven contra mí, como el viento mi dignidad es arrastrada; como una nube ha pasado mi ventura.	15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.
16 Y ahora en mí se derrama mi alma, me atenazan días de aflicción.	16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.
17 De noche traspasa el mal mis huesos, y no duermen las llagas que me roen.	17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.
18 Con violencia agarra él mi vestido, me aferra como el cuello de mi túnica.	18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.
19 Me ha tirado en el fango, soy como el polvo y la ceniza.	19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.
20 Grito hacia ti y tú no me respondes, me presento y no me haces caso.	20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.
21 Te has vuelto cruel para conmigo, tu mano vigorosa en mí se ceba.	21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.
22 Me llevas a caballo sobre el viento, me zarandeas con la tempestad.	22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.
23 Pues bien sé que a la muerte me conduces, al lugar de cita de todo ser viviente.	23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.
24 Y sin embargo, ¿he vuelto yo la mano contra el pobre, cuando en su angustia justicia reclamaba?	24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!
25 ¿No he llorado por el que vive en estrechez? ¿no se ha apiadado mi alma del mendigo?	25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.
26 Yo esperaba la dicha, y llegó la desgracia, aguardaba la luz, y llegó la oscuridad.	26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.
27 Me hierven las entrañas sin descanso, me han alcanzado días de aflicción.	27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.
28 Sin haber sol, ando renegrido, me he levantado en la asamblea, sólo para gritar.	28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.
29 Me he hecho hermano de chacales y compañero de avestruces.	29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.
30 Mi piel se ha ennegrecido sobre mí, mis huesos se han quemado por la fiebre.	30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.
31 ¡Mi cítara sólo ha servido para el duelo, mi flauta para la voz de plañidores!	31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!