Ecclesiasticus 40

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Occupatio magna creata est omnibus hominibus, et jugum grave super filios Adam, a die exitus de ventre matris eorum usque in diem sepulturæ in matrem omnium.	1 Nagy vesződség jutott minden embernek, és súlyos iga Ádám fiainak! Attól a naptól fogva, hogy elhagyják anyjuk méhét, addig a napig, amíg el nem temetik őket mindenek anyjába,
2 Cogitationes eorum, et timores cordis, adinventio exspectationis, et dies finitionis,	2 gondolatuk és szívük aggodalma, reményük és várakozásuk a bevégzés napjáig
3 a residente super sedem gloriosam, usque ad humiliatum in terra et cinere :	3 – az olyané, aki trónján ül dicsőségben, és az olyané is, aki porban, hamuban gubbaszt,
4 ab eo qui utitur hyacintho et portat coronam, usque ad eum qui operitur lino crudo : furor, zelus, tumultus, fluctuatio, et timor mortis, iracundia perseverans, et contentio :	4 azé, aki bíbort és koronát visel, és az olyané is, aki durva darócba öltözik –, nem egyéb, mint harag, féltékenység, gond és habozás, a halál félelme, folytonos viszály és civakodás.
5 et in tempore refectionis in cubili, somnus noctis immutat scientiam ejus.	5 Amikor pedig ágyán megpihen, éjjeli álom zavarja gondolatait,
6 Modicum tamquam nihil in requie, et ab eo in somnis, quasi in die respectus.	6 alighogy egy múló pillanatra nyugalmat talál, máris rémképekkel küszködik,
7 Conturbatus est in visu cordis sui, tamquam qui evaserit in die belli : in tempore salutis suæ exsurrexit, et admirans ad nullum timorem :	7 megzavarodik lelke látomásától, mintha háború napján menekülnie kellene, s amikor megmenekül, felébred, és csodálkozik, hogy nincs mitől félnie.
8 cum omni carne, ab homine usque ad pecus, et super peccatores septuplum.	8 Minden élő mellett, az embertől az állatig, s a bűnösök mellett hétszeresen is,
9 Ad hæc mors, sanguis, contentio, et rhomphæa, oppressiones, fames, et contritio, et flagella :	9 ott terem még: a halál és a vérontás, a viszály és a pallos, az elnyomás, éhínség, szorongatás és a csapások.
10 super iniquos creata sunt hæc omnia : et propter illos factus est cataclysmus.	10 Mindezek az igaztalanok miatt vannak, és miattuk lett a vízözön is.
11 Omnia quæ de terra sunt in terram convertentur, et omnes aquæ in mare revertentur.	11 Mind, ami földből van, visszatér a földbe, mint ahogy minden víz visszajut a tengerbe.
12 Omne munus et iniquitas delebitur, et fides in sæculum stabit.	12 Minden vesztegető ajándék és igaztalan dolog elenyészik, de a becsületesség örökké megáll.
13 Substantiæ injustorum sicut fluvius siccabuntur, et sicut tonitruum magnum in pluvia personabunt.	13 Az igaztalanok vagyona kiapad, mint a vízforrás, elmúlik, mint a hatalmas égzengés a záporban.
14 In aperiendo manus suas lætabitur : sic prævaricatores in consummatione tabescent.	14 Amikor megnyitja kezét, örvend ugyan, a bűnösök azonban végképp elenyésznek.
15 Nepotes impiorum non multiplicabunt ramos : et radices immundæ super cacumen petræ sonant.	15 A gonoszok sarjának nem sok a hajtása, mert a tisztátalanok gyökerei szirt fokán zörögnek.
16 Super omnem aquam viriditas, et ad oram fluminis ante omne f?num evelletur.	16 Minden víz mellett növényzet zöldell, de a folyó partján lévő előbb sodródik el, mint a többi fű.
17 Gratia sicut paradisus in benedictionibus, et misericordia in sæculum permanet.	17 A szeretet azonban olyan, mint az áldott paradicsom, s a jótékonyság örökre megmarad.
18 Vita sibi sufficientis operarii condulcabitur, et in ea invenies thesaurum.	18 Édes a béres élete, ha beéri a magáéval, és kincset találsz benne.
19 Filii et ædificatio civitatis confirmabit nomen : et super hæc mulier immaculata computabitur.	19 A fiak és a városalapítás fenntartják a nevet, de mindezeknél többet ér a kifogástalan asszony.
20 Vinum et musica lætificant cor : et super utraque dilectio sapientiæ.	20 A bor és a zene felvidítja a szívet, de mind a kettőn túltesz a bölcsesség szeretete.
21 Tibiæ et psalterium suavem faciunt melodiam : et super utraque lingua suavis.	21 A fuvola és a lant kellemessé teszik a dalt, de mindkettőn túltesz a nyájas nyelv.
22 Gratiam et speciem desiderabit oculus tuus : et super hæc virides sationes.	22 A szépség és a báj kívánatos a szemednek, de túltesz rajtuk a zöld vetés.
23 Amicus et sodalis in tempore convenientes, et super utrosque mulier cum viro.	23 Jó, ha van barát és társ a maga idejében, de mindkettőnél többet ér az asszony a férje mellett.
24 Fratres in adjutorium in tempore tribulationis : et super eos misericordia liberabit.	24 A testvérek segítségül vannak a szükség idején, de ezeknél is inkább megment az irgalmasság.
25 Aurum et argentum est constitutio pedum : et super utrumque consilium beneplacitum.	25 Az arany és az ezüst támasza a lábnak, de mindkettőnél többet ér a jó tanács.
26 Facultates et virtutes exaltant cor, et super hæc timor Domini.	26 A gazdagság és a hatalom felemelik a szívet, de mindkettőn túltesz az Úr félelme.
27 Non est in timore Domini minoratio : et non est in eo inquirere adjutorium.	27 Ahol az Úr félelme van, ott nincs hiány, és nem kell mellé támaszt keresni.
28 Timor Domini sicut paradisus benedictionis, et super omnem gloriam operuerunt illum.	28 Az Úr félelme olyan, mint az áldott paradicsom, és leple felülmúl minden dicsőséget.
29 Fili, in tempore vitæ tuæ ne indigeas : melius est enim mori quam indigere.	29 Fiam! Sohase légy életedben másokon élősködő, mert jobb meghalni, mint másra szorulni!
30 Vir respiciens in mensam alienam, non est vita ejus in cogitatione victus : alit enim animam suam cibis alienis :	30 Nem megy életszámba annak a férfinak az élete, aki másnak asztalát lesi, mert más kenyerén élősködik. A fegyelmezett és jólnevelt férfi óvakodik az ilyentől! Jólesik a koldulás a balga szájának, de a belsejét tűz emészti!
31 vir autem disciplinatus et eruditus custodiet se.
32 In ore imprudentis condulcabitur inopia, et in ventre ejus ignis ardebit.