Ecclesiasticus 50

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Simon, Oniae filius, sacerdos magnus, qui in vita sua suffulsit domum et in diebus suis corroboravit templum.	1 Simon, Oniás fia, a főpap, élete folyamán rendbehozta Isten házát, és napjai során megerősítette a templomot.
2 Templi etiam altitudo ab ipso fundata est, substructura elata parietis templi.	2 Ő építette ki a templom magasságát, a kettős épületet és a templom oromzatát.
3 In diebus ipsius excisa est piscina aquarum, lacus, quasi maris superficies eius.	3 Napjaiban a kutak vízben bővelkedtek, és megteltek módfelett, mint a tenger.
4 Qui curavit gentem suam a latrone et firmavit eam ab obsidione.	4 Gondját viselte népének, és megmentette a pusztítástól,
5 Quam gloriosus apparuit, cum prospiceret e tabernaculo in egressu domus velamenti!	5 a várost erős kézzel nagyobbította. Dicsőséget nyert, amikor a nép előtt járt-kelt, kibővítette a templom és az udvar bejáratát.
6 Quasi stella matutina in medio nebulae et quasi luna plena in diebus festi	6 Olyan volt ő, mint a hajnalcsillag a felhők között, miként a telihold, mikor világít a maga idején,
7 et quasi sol refulgens super templum Dei.	7 mint a ragyogó nap, úgy tündökölt ő Isten templomában,
8 Quasi arcus refulgens inter nebulas gloriae et quasi flos rosarum in diebus vernis et quasi lilia, quae sunt in transitu aquae, et quasi flos Libani in diebus aestatis;	8 mint a fölséges felhők közt pompázó szivárvány, mint a rózsa a tavasz napjain, és mint a liliom a folyóvíz mellett, mint a Libanon virágai a nyár napjain,
9 quasi ignis effulgens et tus ardens in igne,	9 mint a lobogó tűz, mint a tűzben égő tömjén,
10 quasi vas auri solidum ornatum omni lapide pretioso,	10 mint az edény színaranyból, amely mindenféle drágakővel ékes,
11 quasi oliva pullulans fructibus et cupressus in nubes se extollens, in accipiendo ipsum stolam gloriae et vestiri eum in consummationemmagnificentiae.	11 mint a viruló olajfa s a magasba törő ciprus. Ilyen volt ő, amikor magára vette a díszruhát és teljes pompába öltözött,
12 In ascensu altaris sancti, cum gloriam daret peribolo sanctuarii	12 amikor felment a szent oltárhoz, s a szent ruhában ékeskedett.
13 et acciperet partes de manu sacerdotum, et ipse stans iuxta aram, et circa illum corona fratrum, quasi plantatio cedri in monte Libano,	13 Amikor átvette a papok kezéből a hússzeleteket, s az oltár mellé állt, körülvette őt a testvérek koszorúja, mint a cédruscsemeték Libanon hegyén,
14 sic circa illum steterunt quasi rami palmae omnes filii Aaron in gloria sua.	14 és körülötte álltak, mint a pálmalevelek, Áron összes fiai díszükben,
15 Oblatio autem Domini in manibus ipsorum coram omni synagoga Israel, et consummatione fungens in ara, ordinans oblationem Omnipotentis.	15 az Úr áldozataival kezükben Izrael egész közössége előtt, amíg be nem végezte az oltárszolgálatot, és el nem rendezte a Magasságbeli Király áldozatát.
16 Porrexit manum suam in libatione et libavit de sanguine uvae;	16 Majd kinyújtotta kezét italáldozatra, és áldozott a szőlőfürt véréből,
17 effudit in fundamento altaris odorem divinum excelso Principi.	17 kiöntötte az oltár aljára, fölséges illatul a magasságbeli Fejedelemnek.
18 Tunc exclamaverunt filii Aaron, in tubis productilibus sonuerunt et auditam fecerunt vocem magnam in memoriam coram Deo altissimo.	18 Ekkor Áron fiai felkiáltottak, vert harsonákba fújtak, és hatalmas harsogást hallattak emlékeztetőül Isten előtt.
19 Tunc omnis populus simul properaverunt et ceciderunt in faciem super terram adorare Dominum Deum suum et dare preces omnipotenti Deo excelso.	19 Az egész nép együttvéve pedig sietve arcra borult a földön, hogy imádják az Urat, Istenüket, és könyörögjenek a mindenható, fölséges Istenhez.
20 Et laudaverunt psallentes in vocibus suis, et magnus resonabat cantus suavitatis plenus.	20 Majd az énekesek hallatták hangjukat, s a nagy templom betelt a felhangzó kellemes énekkel.
21 Et rogavit populus Dominum excelsum in prece coram Misericorde, usque dum perfectus est honor Domini; et munus suum perfecerunt.	21 Imával könyörgött a nép a felséges Úrhoz, amíg véget nem ért az Úr szolgálata, és be nem fejezték a teendőket.
22 Tunc descendens manus suas extulit in omnem congregationem filiorum Israel dare benedictionem Domini in labiis suis et in nomine ipsius gloriari;	22 Akkor leszállt és kiterjesztette kezét Izrael fiainak egész közösségére, hogy Isten áldását vegye ajkára, s az ő nevével dicsekedjen.
23 et iteraverunt adorationem suam, ut acciperent benedictionem Altissimi.	23 Ekkor leborultak másodízben, hogy fogadják áldását.
24 Et nunc benedicite Deum omnium, qui magna facit in omni terra, exaltans dies nostros a ventre matris nostrae et faciens nobiscum secundum suam misericordiam.	24 Most pedig kérjétek a mindenség Istenét, aki nagy dolgokat vitt véghez az egész földön, aki megsokasította napjainkat anyánk méhétől fogva, és irgalma szerint cselekedett velünk:
25 Det nobis iucunditatem cordis et fieri pacem in diebus nostris in Israel per dies sempiternos;	25 adja meg nekünk a szív vidámságát, s hogy béke legyen napjainkban Izraelben, örök időkre,
26 credere Israel nobiscum esse Dei misericordiam, ut liberet nos in diebus nostris.	26 hogy Izrael elhiggye: Velünk van Isten irgalma, és megment minket napjaiban!
27 Duas gentes odit anima mea, tertia autem non est quidem gens:	27 Két népet utál a lelkem, a harmadik pedig nem is nép, hogy gyűlölhetném:
28 qui sedent in monte Seir et Philisthim et stultus populus, qui habitat in Sichimis.	28 akik Szeír hegyén laknak, s a filiszteusok, meg a balga nép, amely Szíchemben lakik.
29 Doctrinam sapientiae et disciplinae scripsit in codice isto Iesus filius Sirach, Ierosolymita, qui effudit sapientiam de corde suo.	29 A bölcsesség és fegyelem tanítását ebbe a könyvbe írta Jézus, Sírák fia Jeruzsálemből, aki szívéből újra kiárasztotta a bölcsességet. Boldog, aki ezekben a javakban foglalatoskodik! Aki megszívleli őket, bölcs lesz mindenkor, mert ha ezeket cselekszi, ereje lesz mindenre, mert Isten világosságának nyomában jár.
30 Beatus, qui in istis versatur sermonibus; qui ponit illa in corde suo, sapiens erit semper.
31 Si enim haec fecerit, ad omnia valebit, quia timor Domini vestigium eius est.