Job 15

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Elifaz de Temán tomó la palabra y dijo:	1 És felelt a temáni Elifáz, és ezt mondta:
2 ¿Responde un sabio con una ciencia de aire, hincha su vientre de solano,	2 »Úgy felel-e a bölcs, mintha szélnek beszélne, és megtöltheti-e bensőjét hevességgel?
3 replicando con palabras vacías, con discursos inútiles?	3 Olyannal feleselsz, aki nem hasonló hozzád, és olyasmit beszélsz, amiből nincsen hasznod.
4 ¡Tú llegas incluso a destruir la piedad, a anular los piadosos coloquios ante Dios!	4 Amennyire rajtad áll, lerontod a félelmet, és megszünteted az áhítatot Isten előtt.
5 Ya que tu culpa inspira tus palabras, y eliges el hablar de los astutos,	5 Mivel gonoszságod tanítja a szádat, s az istenkáromlók nyelvét követed,
6 tu propia boca te condena, que no yo, tus mismos labios atestiguan contra ti.	6 azért önnön szád kárhoztat téged és nem én, saját ajkaid érvelnek ellened!
7 ¿Has nacido tú el primero de los hombres? ¿Se te dio a luz antes que a las colinas?	7 Vajon te születtél-e első embernek s a halmok előtt jöttél-e létre?
8 ¿Escuchas acaso los secretos de Dios? ¿acaparas la sabiduría?!	8 Be vagy-e avatva Isten terveibe, és bölcsessége nálad alábbvaló-e?
9 ¿Qué sabes tú, que nosotros no sepamos? ¿qué comprendes, que a nosotros se escape?	9 Mit tudsz, hogy ne tudnánk mi is? Mit értesz, hogy ne értenénk mi is?
10 ¡También entre nosotros hay un cano, un anciano, más cargado de días que tu padre!	10 Közöttünk van ősz is, meg élemedett, atyádnál is jóval idősebb!
11 ¿Te parecen poco los consuelos divinos, y una palabra que con dulzura se te dice?	11 Kevés neked az Isten vigasztalása? Gonosz szavaid ezt is meghiúsítják.
12 ¡Cómo te arrebata el corazón, qué aviesos son tus ojos,	12 Miért ragad el indulatod, és miért villog szemed, mintha nagyokat gondolnál?
13 cuando revuelves contra Dios tu furia y echas palabras por la boca!	13 Miért fuvalkodik fel lelked Isten ellen, hogy ilyen szavakat engedsz ki szádból?
14 ¿Cómo puede ser puro un hombre? ¿cómo ser justo el nacido de mujer?	14 Mi is az ember, hogy hiba nélkül legyen, s az asszony szülötte, hogy igaznak látsszék?
15 Si ni en sus santos tiene Dios confianza, y ni los cielos son puros a sus ojos,	15 Íme, szentjei között sincsen változhatatlan, még az egek sem tiszták az ő szemében.
16 ¡cuánto menos un ser abominable y corrompido, el hombre, que bebe la iniquidad como agua!	16 Annál kevésbé az undok, a romlott ember, ki issza az igaztalanságot, mint a vizet.
17 Voy a instruirte, escúchame, voy a contarte lo que he visto,	17 Elbeszélem neked, hallgass rám! Megjelentem neked, amit láttam,
18 lo que transmiten los sabios, sin pasar por alto nada de sus padres,	18 amit bölcsek hirdetnek, és atyáik előttük el nem titkoltak,
19 - a ellos solos les fue dada la tierra, sin que se mezclara extranjero entre ellos -:	19 – a föld akkor még csak az övék volt, és idegen nem fordult meg náluk –
20 «Todos sus días vive el malvado en tormento, contados están los años asignados al tirano.	20 a gonosz egész életében gyötrődik, és a zsarnok éveinek száma bizonytalan.
21 Grito de espanto resuena en sus oídos, en plena paz el bandido le asalta.	21 Félelmes hang cseng mindig fülében, és békesség idején is folyton ármányt gyanít.
22 No espera escapar a las tinieblas, y se ve destinado a la espada.	22 Nem mer a sötétből a világosságra jönni, mindenhol kardot sejt.
23 Asignado como pasto de los buitres, sabe que su ruina es inminente. La hora de las tinieblas	23 Amikor elmegy kenyeret keresni, tudja, hogy a sötétség napja kezénél van.
24 le espanta, la ansiedad y la angustia le invaden, como un rey pronto al asalto.	24 Aggasztja a szükség, bekeríti a szorongás, úgy, mint a királyt, aki csatára készül,
25 ¡Alzaba él su mano contra Dios, se atrevía a retar a Sadday!	25 mert kinyújtja kezét Isten ellen és dacol a Mindenhatóval;
26 Embestía contra él, el cuello tenso, tras las macizas gibas de su escudo;	26 rohamra megy ellene merev nyakkal, domború pajzsok tömött sorával.
27 porque tenía el rostro cubierto de grasa, en sus ijadas había echado sebo,	27 Kövérség födi arcát, és háj lóg le ágyékáról;
28 y habitaba ciudades destruidas, casas inhabitadas que amenazaban convertirse en ruinas.	28 és letelepedett elpusztult városokban, elhagyott házakban, amelyeket rombadőlésre ítéltek.
29 No se enriquecerá, no será estable su fortuna, su sombra no cubrirá la tierra,	29 Nem marad gazdag, és vagyona nem állandó, nem ver gyökeret a földben.
30 (ni escapará a las tinieblas). Agotará sus renuevos la llama, su flor será barrida por el viento.	30 Nem menekszik meg a sötétségből; hajtásait láng perzseli, s elenyészik szája leheletétől.
31 No se fíe de su elevada talla, pues vanidad es su follaje.	31 Ne higgye hiába, tévedéstől megejtve, hogy valami áron meg lehet őt váltani;
32 Se amustiará antes de tiempo, y sus ramas no reverdecerán.	32 mielőtt napjai betelnének, tönkremegy, és keze elszárad.
33 Sacudirá como la viña sus agraces, como el olivo dejará caer su flor.	33 Olyan, mint a szőlőtő, amely lehullatja éretlen bogyóit, mint az olajfa, amely elhányja virágát;
34 Sí, es estéril la ralea del impío, devora el fuego la tienda del soborno.	34 mert a gonoszok gyülekezete terméketlen, és tűz emészti a vesztegetést készséggel elfogadók sátrait,
35 Quien concibe dolor, desgracia engendra, su vientre incuba decepción»	35 azt, aki bajt fogan, bűnt szül, és cselt érlel méhében.«