Ecclesiasticus 24

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Sapientia laudabit animam suam, et in Deo honorabitur, et in medio populi sui gloriabitur,	1 Magasztalja önmagát a bölcsesség; tiszteletben áll Istennél, s dicsekszik népe körében.
2 et in ecclesiis Altissimi aperiet os suum, et in conspectu virtutis illius gloriabitur,	2 Kinyitja száját a Magasságbeli közösségében, és dicséri magát a közösség előtt.
3 et in medio populi sui exaltabitur, et in plenitudine sancta admirabitur,	3 Magasztalják népe körében, megcsodálják a szentek közösségében,
4 et in multitudine electorum habebit laudem, et inter benedictos benedicetur, dicens :	4 dicsérik a választottak sokasága előtt, s áldják az áldottak közt, amikor így szól:
5 Ego ex ore Altissimi prodivi, primogenita ante omnem creaturam.	5 »A Magasságbeli szájából jöttem elő, mint elsőszülött valamennyi teremtmény előtt;
6 Ego feci in cælis ut oriretur lumen indeficiens, et sicut nebula texi omnem terram.	6 el nem múló fényt gyújtottam az égen, és mint köd, borítottam az egész földet.
7 Ego in altissimis habitavi, et thronus meus in columna nubis.	7 A magasságban van az én lakásom, és trónom felhőoszlopon áll.
8 Gyrum cæli circuivi sola, et profundum abyssi penetravi : in fluctibus maris ambulavi.	8 Bejártam az ég kerekségét egymagam, behatoltam a tenger mélységébe;
9 Et in omni terra steti : et in omni populo,	9 végigmentem a tenger hullámain, és megálltam a földön mindenhol.
10 et in omni gente primatum habui :	10 Minden nép és valamennyi nemzet fölött uralmat gyakoroltam,
11 et omnium excellentium et humilium corda virtute calcavi. Et in his omnibus requiem quæsivi, et in hæreditate Domini morabor.	11 erőmmel jártam minden között, ami magas, és ami alacsony, nyugalmat kerestem mindezek között, hogy az Úr örökrészében tartózkodjam.
12 Tunc præcepit, et dixit mihi Creator omnium : et qui creavit me, requievit in tabernaculo meo.	12 Akkor meghagyta nekem a mindenség Teremtője, aki teremtett engem, s nyugalmat adott sátramnak,
13 Et dixit mihi : In Jacob inhabita, et in Israël hæreditare, et in electis meis mitte radices.	13 és azt mondta nekem: ‘Jákobban lakjál, Izraelben legyen örökrészed, és választottaim között verj gyökeret!’
14 Ab initio et ante sæcula creata sum, et usque ad futurum sæculum non desinam : et in habitatione sancta coram ipso ministravi.	14 Kezdetben teremtettek engem, még a világ előtt, és nem szűnöm meg sohasem. A szent hajlékban tettem színe előtt szolgálatot,
15 Et sic in Sion firmata sum, et in civitate sanctificata similiter requievi, et in Jerusalem potestas mea.	15 majd pedig Sionban kaptam állandó lakást, a szent városban találtam ekképp pihenőt, és Jeruzsálem lett uralmam székhelye.
16 Et radicavi in populo honorificato, et in parte Dei mei hæreditas illius, et in plenitudine sanctorum detentio mea.	16 A dicsőséges nép közt vertem gyökeret, az én Istenem részében, az ő örökségében, s a szentek gyülekezetében megtelepedtem.
17 Quasi cedrus exaltata sum in Libano, et quasi cypressus in monte Sion :	17 Magasra nőttem, mint a cédrus a Libanonon, mint a ciprusfa Sion hegyén.
18 quasi palma exaltata sum in Cades, et quasi plantatio rosæ in Jericho :	18 Felnőttem, miként a pálma Kádesben, mint a rózsaliget Jerikóban,
19 quasi oliva speciosa in campis, et quasi platanus exaltata sum juxta aquam in plateis.	19 mint a díszes olajfa a síkságon, magasra nőttem, mint a platán a víz mellett, a tereken.
20 Sicut cinnamomum et balsamum aromatizans odorem dedi ; quasi myrrha electa dedi suavitatem odoris :	20 Illatozom, mint a fahéj és a fűszeres balzsam, mint a válogatott mirha, kellemes illatot árasztok,
21 et quasi storax, et galbanus, et ungula, et gutta, et quasi Libanus non incisus vaporavi habitationem meam, et quasi balsamum non mistum odor meus.	21 mint a stórax, a galbán, az ónix és a stakté, mint a magától fakadó tömjén, illattal töltöm be lakóhelyemet, s illatom, mint a színtiszta balzsamé.
22 Ego quasi terebinthus extendi ramos meos, et rami mei honoris et gratiæ.	22 Kiterjesztem ágaimat, mint a terebint, ágaim pompásak és szépségesek.
23 Ego quasi vitis fructificavi suavitatem odoris : et flores mei fructus honoris et honestatis.	23 Jó illatot árasztok, mint a szőlőtő, és virágomból pompás, dús gyümölcs terem.
24 Ego mater pulchræ dilectionis, et timoris, et agnitionis, et sanctæ spei.	24 Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek.
25 In me gratia omnis viæ et veritatis : in me omnis spes vitæ et virtutis.	25 Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye.
26 Transite ad me, omnes qui concupiscitis me, et a generationibus meis implemini :	26 Jöjjetek hozzám mind, akik kívántok engem, és teljetek el gyümölcseimmel,
27 spiritus enim meus super mel dulcis, et hæreditas mea super mel et favum.	27 mert lelkem édesebb a méznél, és birtoklásom jobb a lépes méznél!
28 Memoria mea in generationes sæculorum.	28 Emlékezetem él minden idők nemzedékeiben.
29 Qui edunt me, adhuc esurient, et qui bibunt me, adhuc sitient.	29 Akik engem esznek, még inkább éheznek, akik engem isznak, még inkább szomjaznak,
30 Qui audit me non confundetur, et qui operantur in me non peccabunt :	30 aki rám hallgat, meg nem szégyenül, s akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe.
31 qui elucidant me, vitam æternam habebunt.	31 Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek.«
32 Hæc omnia liber vitæ, et testamentum Altissimi, et agnitio veritatis.	32 Áll mindez az élet könyvére, a Magasságbeli szövetségére és az igazság ismeretére,
33 Legem mandavit Moyses in præceptis justitiarum, et hæreditatem domui Jacob, et Israël promissiones.	33 a törvényre, amelyet Mózes az igazság szabálya gyanánt örökül adott Jákob házának, és ígéretül Izraelnek.
34 Posuit David, puero suo, excitare regem ex ipso fortissimum, et in throno honoris sedentem in sempiternum.	34 Megígérte Dávidnak, az ő szolgájának, hogy igen hatalmas királyt támaszt tőle, aki a dicsőség trónján örökké ül. Ez a törvény árasztja a bölcsességet, mint a Píson, és mint a Tigris a zsengék napjain. Megtölt belátással, mint az Eufrátesz, és bőséget oszt, mint a Jordán aratáskor. Okulástól duzzad, mint a Nílus, mint a Geon szüret idején. Nem győzte átkutatni az első, de az utolsó sem tudott a végére járni, mert bölcsessége bőségesebb a tengernél, és útmutatása a nagy óceánnál! Én, a bölcsesség, folyamokat bocsátottam ki magamból. Olyan vagyok, mint a mérhetetlen folyam ágya, úgy érkezem a paradicsomból, mint a folyam medre, mint a csatornája. Azt mondtam: »Megöntözöm beültetett kertemet, és megitatom mezőm terményeit!« És íme, a medrem bőséges folyammá lett, a folyamom pedig majd hogy tengerré nem változott! Mert, mint a hajnal pírját, felragyogtatom tudásomat mindnyájuknak, és hirdetem azt messze vidékeknek. Behatolok a föld minden alsó részébe, felkeresem az összes alvót, és megvilágítom mindazokat, akik bíznak az Úrban. Kiöntöm továbbra is a tanítást prófétai szóval, azoknak juttatom, akik bölcsességet keresnek, és nem hagyok fel vele, nemzedékről nemzedékre, míg el nem jön a szent korszak! Hadd lássátok, hogy nemcsak magamnak fáradtam, hanem mindazok javára, akik igazságot keresnek.
35 Qui implet quasi Phison sapientiam, et sicut Tigris in diebus novorum :
36 qui adimplet quasi Euphrates sensum, qui multiplicat quasi Jordanis in tempore messis :
37 qui mittit disciplinam sicut lucem, et assistens quasi Gehon in die vindemiæ.
38 Qui perficit primus scire ipsam, et infirmior non investigabit eam.
39 A mari enim abundavit cogitatio ejus, et consilium illius ab abysso magna.
40 Ego sapientia effudi flumina :
41 ego quasi trames aquæ immensæ de fluvio : ego quasi fluvii dioryx, et sicut aquæductus exivi de paradiso.
42 Dixi : Rigabo hortum meum plantationum, et inebriabo prati mei fructum.
43 Et ecce factus est mihi trames abundans, et fluvius meus appropinquavit ad mare :
44 quoniam doctrinam quasi antelucanum illumino omnibus, et enarrabo illam usque ad longinquum.
45 Penetrabo omnes inferiores partes terræ, et inspiciam omnes dormientes, et illuminabo omnes sperantes in Domino.
46 Adhuc doctrinam quasi prophetiam effundam, et relinquam illam quærentibus sapientiam, et non desinam in progenies illorum usque in ævum sanctum.
47 Videte quoniam non soli mihi laboravi, sed omnibus exquirentibus veritatem.