Ecclesiasticus 20

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Quam bonum est arguere, quam irasci, et confitentem in oratione non prohibere !	1 A neheztelésnél mennyivel jobb kérdőre vonni, akkor a beismerőt megkímélik a károsodástól.
2 Concupiscentia spadonis devirginabit juvenculam :	2 Szeretné az eunuch is megfosztani a leányzót szüzességétől,
3 sic qui facit per vim judicium iniquum.	3 így tesz, aki erőszakkal akarja érvényesíteni igazát.
4 Quam bonum est correptum manifestare p?nitentiam ! sic enim effugies voluntarium peccatum.	4 Milyen jó, ha a megfeddett megbánást mutat! Így elkerülöd a szándékos bűnt.
5 Est tacens qui invenitur sapiens : et est odibilis qui procax est ad loquendum.	5 Van olyan, aki hallgat, és mégis bölcsnek tartják, és van, akit megutálnak, mert folyton beszélni akar.
6 Est tacens non habens sensum loquelæ : et est tacens sciens tempus aptum.	6 Van olyan, aki hallgat, mert nincs okos mondanivalója, és van, aki hallgat, mert tudja az alkalmas időt.
7 Homo sapiens tacebit usque ad tempus : lascivus autem et imprudens non servabunt tempus.	7 A bölcs ember hallgat, amíg el nem jön ideje, a nagyzoló és balga pedig nem tartja magát időhöz.
8 Qui multis utitur verbis lædet animam suam : et qui potestatem sibi sumit injuste, odietur.	8 Önmaga ellen vét a sokbeszédű, s a jogtalanul követelődzőt meggyűlölik.
9 Est processio in malis viro indisciplinato, et est inventio in detrimentum.	9 Van siker, amely káros a fegyelmezetlen emberre, és van találás, amely veszteség!
10 Est datum quod non est utile, et est datum cujus retributio duplex.	10 Van adomány, amely nem jár haszonnal, és van ajándék, amelyet duplán kell megfizetni!
11 Est propter gloriam minoratio, et est qui ab humilitate levabit caput.	11 Van megalázás, amely dicsőségre vezet, és van olyan, aki alázkodás után felemeli fejét.
12 Est qui multa redimat modico pretio, et restituens ea in septuplum.	12 Van olyan, aki csekély áron sokat vásárol, de megfizet érte hétszeresen!
13 Sapiens in verbis seipsum amabilem facit : gratiæ autem fatuorum effundentur.	13 A bölcs ember kevés szóval is kedveltté teszi magát, az ostobák kedveskedése ellenben kárba vész.
14 Datus insipientis non erit utilis tibi : oculi enim illius septemplices sunt.	14 Nincsen hasznod az ostoba ajándékából, mert szeme elvár hétannyit.
15 Exigua dabit, et multa improperabit : et apertio oris illius inflammatio est.	15 Keveset ad és sokat kifogásol, tűz tör elő, ha kinyitja száját.
16 Hodie f?neratur quis, et cras expetit : odibilis est homo hujusmodi.	16 Van olyan, aki ma ad kölcsönt, és holnap már visszakéri; de undok az ilyen ember!
17 Fatuo non erit amicus, et non erit gratia bonis illius :	17 »Az ostobának nincsen barátja, és nincs köszönet ajándékaiért.«
18 qui enim edunt panem illius, falsæ linguæ sunt. Quoties et quanti irridebunt eum !	18 Akik kenyerét eszik, hamis nyelvűek, kinevetik hányszor, és milyen sokan!
19 neque enim quod habendum erat directo sensu distribuit ; similiter et quod non erat habendum.	19 Mert nem azt osztogatja helyes érzékkel, amire szükség van, hanem olyasmit, aminek nem veszik hasznát.
20 Lapsus falsæ linguæ quasi qui in pavimento cadens : sic casus malorum festinanter veniet.	20 A hamis nyelv botlása olyan, mint amikor valaki elesik a padlón, így jön el hirtelen a gonoszok bukása.
21 Homo acharis quasi fabula vana, in ore indisciplinatorum assidua erit.	21 A kelletlen ember csupa üres locsogás, amely ki sem fogy a bárdolatlanok szájából.
22 Ex ore fatui reprobabitur parabola : non enim dicit illam in tempore suo.	22 Megvetik a bölcs mondást az ostoba szájában, mert nem mondja kellő időben.
23 Est qui vetatur peccare præ inopia, et in requie sua stimulabitur.	23 Van, akit szegénysége visszatart a bűntől, de nyugalmában ösztönzést kap arra.
24 Est qui perdet animam suam præ confusione, et ab imprudenti persona perdet eam : personæ autem acceptione perdet se.	24 Van olyan, aki tönkremegy restelkedésből, és oktalan ember kedvéért feláldozza magát, tönkreteszi magát, mert mások személyét tekinti.
25 Est qui præ confusione promittit amico, et lucratus est eum inimicum gratis.	25 Van, aki ígéretet tesz barátjának szégyenből, és szükségtelenül ellenségévé teszi.
26 Opprobrium nequam in homine mendacium : et in ore indisciplinatorum assidue erit.	26 Csúnya szégyenfolt az emberen a hazugság, mégis folyton kísért a neveletlenek szájában!
27 Potior fur quam assiduitas viri mendacis : perditionem autem ambo hæreditabunt.	27 A tolvaj is különb annál, aki folyton hazudik, de mindkettőnek romlás az örökrésze.
28 Mores hominum mendacium sine honore, et confusio illorum cum ipsis sine intermissione.	28 A hazug embereknek becstelen az erkölcsük, és szégyenüket állandóan magukkal hordozzák.
29 Sapiens in verbis producet seipsum, et homo prudens placebit magnatis.	29 Aki beszédében bölcs, sokra viszi, s az okos ember kedves a nagyok előtt.
30 Qui operatur terram suam inaltabit acervum frugum, et qui operatur justitiam, ipse exaltabitur : qui vero placet magnatis effugiet iniquitatem.	30 Aki megműveli földjét, magas asztagot rak terméséből, és aki igazságot tesz, felmagasztalják, aki pedig kedves a nagyok előtt, megmenekül az igaztalanságtól.
31 Xenia et dona excæcant oculos judicum, et quasi mutus, in ore avertit correptiones eorum.	31 Ajándék és adomány vakká teszi a bírák szemét, és mint zabla a szájban, elhárítja feddésüket.
32 Sapientia absconsa, et thesaurus invisus, quæ utilitas in utrisque ?	32 Eldugott bölcsesség és elrejtett kincs, mi haszna mindkettőnek? Többet ér, aki palástolja ostobaságát, mint az az ember, aki elrejti bölcsességét.
33 Melior est qui celat insipientiam suam, quam homo qui abscondit sapientiam suam.