Ecclesiasticus 14

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Beatus vir qui non est lapsus verbo ex ore suo, et non est stimulatus in tristitia delicti.	1 Boldog az a férfi, aki nem vétett szája szavával, akit nem bánt gond bűn miatt!
2 Felix qui non habuit animi sui tristitiam, et non excidit a spe sua.	2 Boldog, akinek nem aggódik lelke, és akit nem hagyott el reménye.
3 Viro cupido et tenaci sine ratione est substantia : et homini livido ad quid aurum ?	3 A telhetetlen, kapzsi ember nem veszi gazdagsága hasznát; mire jó az arany az irigy embernek?
4 Qui acervat ex animo suo injuste, aliis congregat, et in bonis illius alius luxuriabitur.	4 Aki szívesen gyűjt igaztalan vagyont, másnak gyűjti azt; vagyonában idegen dúskál majd.
5 Qui sibi nequam est, cui alii bonus erit ? et non jucundabitur in bonis suis.	5 Aki galád magához, jó lesz-e az máshoz? Bizony, nem talál gyönyörűséget javaiban!
6 Qui sibi invidet, nihil est illo nequius : et hæc redditio est malitiæ illius.	6 Nincs rosszabb annál, aki magához is irigy, galádsága bérét magával hordozza!
7 Et si bene fecerit, ignoranter et non volens facit : et in novissimo manifestat malitiam suam.	7 Ha jót cselekszik is, nem teszi tudva, akarva, és végül mégis csak elárulja galádságát.
8 Nequam est oculus lividi : et avertens faciem suam, et despiciens animam suam.	8 Gonosz az, akinek irigy a szeme, aki elfordítja arcát és megveti saját lelkét.
9 Insatiabilis oculus cupidi in parte iniquitatis : non satiabitur donec consumat arefaciens animam suam.	9 A kapzsi szeme nem tud betelni igaztalan jószággal, nem lakik jól, míg csak el nem emészti sorvadozó lelkét.
10 Oculus malus ad mala, et non saturabitur pane, sed indigens et in tristitia erit super mensam suam.	10 A gonosz szem gonoszra tör, de nem lakik jól étellel, szűkölködik és bánkódik asztalánál.
11 Fili, si habes, benefac tecum, et Deo dignas oblationes offer.	11 Fiam! Ha van miből, tégy jót magaddal, és mutass be méltó áldozatokat Istennek!
12 Memor esto quoniam mors non tardat, et testamentum inferorum, quia demonstratum est tibi : testamentum enim hujus mundi morte morietur.	12 Gondolj arra, hogy a halál el nem marad, hiszen ismered az alvilág törvényét, mert a világ törvénye: Minden bizonnyal meg kell halni!
13 Ante mortem benefac amico tuo, et secundum vires tuas exporrigens da pauperi.	13 Tégy jót barátoddal még halálod előtt, erődhöz képest nyújtsd ki kezedet, és adj a szegénynek!
14 Non defrauderis a die bono, et particula boni doni non te prætereat.	14 Ne vond meg magadtól a jó napot, s egy cseppet se mulassz el a kapott jóból!
15 Nonne aliis relinques dolores et labores tuos in divisione sortis ?	15 Nemde másnak kell átengedned fáradságod gyümölcsét, és sorsvetésre hagyod, amit szereztél!
16 Da et accipe, et justifica animam tuam.	16 Adj, és fogadj el, és tedd igazzá lelkedet!
17 Ante obitum tuum operare justitiam, quoniam non est apud inferos invenire cibum.	17 Halálod előtt cselekedj igazságot, mert nem lehet ételt lelni az alvilágban.
18 Omnis caro sicut f?num veterascet, et sicut folium fructificans in arbore viridi.	18 Minden test elfonnyad, mint a fű, mint a fakadó levél a zöldellő fán:
19 Alia generantur, et alia dejiciuntur : sic generatio carnis et sanguinis, alia finitur, et alia nascitur.	19 az egyik kihajt, a másik lehull. Ilyen a húsból és vérből való nemzedék: az egyik bevégzi, a másik születik.
20 Omne opus corruptibile in fine deficiet, et qui illud operatur ibit cum illo.	20 Minden romlandó alkotás tönkremegy végül, és alkotója nyomon követi;
21 Et omne opus electum justificabitur, et qui operatur illud honorabitur in illo.	21 de elismerést nyer minden kiváló alkotás, és alkotója megbecsülésben részesül miatta.
22 Beatus vir qui in sapientia morabitur, et qui in justitia sua meditabitur, et in sensu cogitabit circumspectionem Dei :	22 Boldog az az ember, aki a bölcsességgel tölti idejét, aki annak igazsága fölött elmélkedik, és okosan fürkészi Isten gondviselését;
23 qui excogitat vias illius in corde suo, et in absconditis suis intelligens, vadens post illam quasi investigator, et in viis illius consistens :	23 aki szívében fontolóra veszi a bölcsesség útjait, és megérti annak titkait; aki utánajár, mint a nyomkereső, és megmarad útjain;
24 qui respicit per fenestras illius, et in januis illius audiens :	24 aki betekint ablakán, és ajtajánál hallgatózik,
25 qui requiescit juxta domum illius, et in parietibus illius figens palum, statuet casulam suam ad manus illius, et requiescent in casula illius bona per ævum.	25 aki a háza mellé telepszik, és sátra cövekét a falához erősíti, aki mellette üti fel sátrát, és örökre megszáll szép hajlékában;
26 Statuet filios suos sub tegmine illius, et sub ramis ejus morabitur.	26 aki a lombja közé rejti fiókáit, és az ágain tölti éjjelét;
27 Protegetur sub tegmine illius a fervore, et in gloria ejus requiescet.	27 aki az árnyékában lel menedéket a hőség elől, és oltalmában megpihen.